Az Én Hősakadémiám: Ayamin története

47. bejegyzés - Igazi randi

47. Igazi randi

Pár nap múlva még mindig dühös voltam, amiért a szőke kigúnyolt. Alig mertem elmesélni Misuzunak, aki olyan jól mulatott rajtam, hogy kiköpte a teáját, és sugárban rám prüszkölte. Utána percekig kacagott. Biztos vagyok benne, ha naplót vezet ezt is bele fogja írni, és majd az unokáimnak fogja mutogatni, hogy nagyanyátok mekkora nyominger volt...

Mivel Katsuki majdnem minden szempontból ugyanúgy viselkedett, így kénytelen voltam a sértődöttségemet az egész osztályán kitölteni, az egyik harci gyakorlaton. Persze emiatt hibát hibára halmoztam, és csúfos kudarccal végeztem. Kirishima, aki egy csapatban volt velem a már elkapott és elvert gazemberek között vigasztalni próbált.
- Ugyan Ozawa-san! Bárkivel megesik, hogy nem tud jól teljesíteni. Bakugouval szemben amúgy is tehetetlenek voltunk. Nem tudom miért, de ma nagyon elemében van... - heherészett. Én pontosan tudtam, hogy miért. Ugyanazért, amiért én meg dühöngtem. Ugyanis küzdelem előtt az orrára mutatott és nyilvánosan megtörölte, majd kajánul rám vigyorgott. Azonnal elvesztettem a hidegvéremet...
- Szerintem a nemrégiben előforduló orrvérzésednek lehet hozzá köze. - mutatott a tényre Deku. Fújtatva takartam el az arcom.
- Valóban, mintha láttam volna, hogy az orrára mutatott és utána gúnyolódott volna veled. - nézett rám Pinky. Kirishima együttérzően a vállamra tette a kezét.
- Bárkivel megeshet hasonló...
- Kacchan szeret heccelni. Ne vedd komolyan! - próbálkozott Deku.
- Tulajdonképpen megérdemeltem... - mondtam ki végül, amire nevetni kezdtek.
A hősök porig alázták a gonosztevőket, és Misuzu Todoroki vezetésével nagyon jó csapatmunkát végzett. Természetesen a szőke a harc után megdorgált, amiért ilyen könnyű préda voltam, és még inkább rácukkolt a korábbiakra.

Pénteken aztán az egyik durva edzés után megállított.
- Holnap ne legyen programod.
- Tervezel valamit? - hökkentem meg.
- Igen, velem leszel. - azzal magamra hagyott. Misuzuhoz futottam tanácsért.
- Ez lesz az első iskolán kívüli randink! Mit vegyek fel? - néztem rá kétségbeesve.
- Nem mondott semmit? - nemet intettem a fejemmel.
- Akkor valami csinosat és kényelmeset. - javasolta. Így este kipakoltam a ruháimat, és végül egy könnyed szoknya, egy csinos vászoncipő, egy kis kardigán és egy fehér felső mellett döntöttem, ami passzolt a táskámhoz.

Másnap reggel izgatottan sétáltam le a kollégiumból, amikor megláttam. Fekete nadrágot és inget viselt, szürke felsővel. Boldogan szaladtam hozzá. Biccentett, majd elindultunk a kijárat felé.
Az állomás felé sétálva megfogta a kezem, majd metróra szálltunk és több átszállás után egy fás, szabadtéri részhez értünk. Nyaranta itt szokták rendezni a fesztiválokat, jöttem rá. Ahogy közeledtünk a terület közepe felé, egyre több ember jelent meg. Végül egy nagy épület elé értünk, ahol a kapuban szalaggal elzárták a területet. A kapu tetejére hatalmas táblán a 'Tavaszi ételfesztivál' szó villogott. Hamar eszembe jutott, hogy még januárban láttam a kiírását, de a zsebpénzemből nem futotta volna a jegy árára. Mikor kérdezni akartam elengedte a kezem, és a férfihoz sétált, aki a bejáratnál állt.
- Bakugou névre van két jegyem. - szólt, mire a férfi egy hosszú listát nézett végig a tableten, és miután megtalálta amit keresett átadta neki a karszalagokat. Katsuki felém sétált és a kezemre tette az egyiket, majd felcsatolta a másikat.
- Dehát... Hogyan? Mikor? - néztem rá döbbentem.
- A jegyeket úgy egy héttel Valentin-nap után foglaltam le. - mondta nyugodtan.
- De tudom, hogy drága... - még be sem tudtam fejezni, már szólt is.
- Ez egy randi, fogadd el. - pirulva nyeltem egyet, majd kézenfogva bevezetett a fesztiválra.

Odabent rengeteg stand és étkezde hozta ki a szebbnél szebb és finomabb ételeit. Mindenből volt kóstoló, különféle és módú kínálatokkal. Ahogy sétáltunk a sok ételt és finomságot felszolgáló standok előtt, szinte el is indult a nyáltermelésem. Korgó gyomromat zavartan próbáltam csitítani, de a szőkét ez egyáltalán nem zavarta.
- Melyiket szeretnéd megkóstolni? - kérdezte.
- Mindet! - szóltam azonnal, mire huncut mosoly jelent meg az arcán.
- Akkor erre kezdünk! - húzott magával egy reggeliző ételeket kínáló étterem felé.
Mindenhol apró falatokkal fogadtak minket, és mindenhol garantálták, hogy nem fogunk jóllakni, mert olyan kis kóstolókat tettek csak ki. Végül a sokadik stand után éreztem, hogy eleget ettem, míg a fiúm éppen a csípős ételeket kínáló standot fosztotta ki.
Ebédidőben nagy tömeget vonzott a hely, így kiültünk az egyik fa alá pihenni. Amíg az üdítőt ittam hirtelen a combomra feküdt a hátára, majd összefonta a karjait a mellkasa előtt. Eddig sosem tett ilyet, alaposan zavarba hozott. De nem látta, mert csukva volt a szeme. Pirulva hajoltam le hozzá, hogy arcon pusziljam, amikor kinyitotta a szemét. Aztán kissé felemelte a fejét, és a számra csókolt. Teljesen ámulatba estem, annyira más volt így. Könnyed, nyitott és őszinte. Míg igyekeztem nem észrevenni, mások mit gondolnak, a haját simogattam és figyeltem ahogy ellazul. Annyira boldog pillanat volt ez.

Nyugalmunkat pár hideg esőcsepp zavarta meg, ami után hirtelen nagyon sok zúdult le az égből. Gyorsan az egyik étterem kifeszített sátra alá szaladtunk. Míg ő szitkozódott az elrontott pihenése miatt, és nevettem. Egyszerűen jól esett, az egész nap elképesztően boldog volt számomra. 
Mivel az idő nem fordult jobbra, így visszaindultunk az állomás felé. Útközben meglátott egy mozit, így végül beültünk, hogy megnézzünk egy filmet. Hagyta, hogy én válasszak, így egy romantikus vígjáték mellett döntöttem.
- Szóval ez tetszik neked? - kérdezte, amikor leült mellém a székre.
- Mindenképpen ez, és a horrorfilmek. - bólogattam, mire meglepődött.
- Horror? Egy olyan lány, aki fél a pókoktól? - lepődött meg.
- Miért? A kettő nem zárja ki egymást. - vettem a számba egy kis popcornt.
- Akkor legközelebb mutasd meg a kedvencedet. - javasolta, amire megjelent a fejemben egy kép, ahol a szobámban ülünk és ő éppen megvéd engem a horrorfilm szörnyűségeitől. Zavartan takartam el a számat, és jöttem rá az igazságra: menthetetlen vagyok...

A film után végül sétáltunk még, és csak késő délután indultunk vissza a kollégiumba. Aznap hirtelen annyi emléket és boldogságot kaptam, hogy azt hittem a szívemből kicsordul majd. Katsuki egyszer sem volt velem igazán gonosz, és ha mondott is valami szemtelent, utána tett róla hogy ne vegyem komolyan.

Ezen a napon legalább 4 randitervet is behozott, amelyeket eddig rejtegetett előlem. Hirtelen ráébredtem, hogy amikor először csókolt meg, akkor ezt az oldalát láttam meg és szerettem belé. Nem akartam, hogy vége legyen, nem akartam visszatérni a kollégiumba, mert tudtam ha visszaérünk újra várnom kell majd, míg láthatom újra ezt az oldalát. De aztán visszaértünk, és mikor elköszönt szorosan átölelt, majd rádöbbentem, hogy akár ezer évig is várnék rá, csak újra átöleljen ismét...