Az Én Hősakadémiám: Ayamin története

60. bejegyzés - Elrabolva

60. Elrabolva

A hajnal fénye ébresztett minket. Az egész éjjel boldog összebújós alvással telt. A halovány sugarakra Katsuki ébredezni kezdett, majd gyengéden megsimogatta a karomat a mellkasán.
- Indulnom kell… - szólt rekedtes hangján. Duzzogva ráztam a fejem, de lefejtette az ujjaimat a pólójáról.
- Később elkísérlek  a kollégiumba. - mondta vigasztalásként, majd felöltözött és elhúzta az ablakot. Mielőtt elindult volna, gyorsan megöleltem. Szomorúan bámultam utána, ahogy ügyesen manőverezett a levegőben, és landolt a járdán. Még intett egyet és elindult. 

Pár órával később Misuzuval a cuccainkat rángattuk magunk után az állomás felé. A szőke már messziről kiszúrt minket, és elénk jött.
- Azt hittem korábban indulsz Csókos-lány! - kezdte.
- Nahát, a szokásos stílus! - szólt Misuzu grimaszolva. A szikrák máris röpködtek felé a lovagom szeméből. Mielőtt robbant volna, gyorsan válaszoltam.
- Anyuék nehezen engedtek el! - válaszomra nem reagált, csupán kivette a bőrönd fogantyúját a kezemből és elindult. 

Az utazás eseménytelen volt, hamar beértünk. Katsuki végig elkísért a kollégiumi részlegünkhöz és elbúcsúzott.

Alig pakoltunk ki, máris kaptam az üzenetet, hogy Katsuki, Midoriya és Todoroki reggel hajnalban indulnak egy bevetésre Endeavourrel. Éppen válaszolni akartam Katsukinak, amikor érkezett az üzenet, hogy reggel nekem is utaznom kell a szomszédos városba Recovery Girllel. Így végül ki sem pakoltam, csak rendeztem a holmijaimat.

Másnap reggel sietve indultam az utazó táskámmal a taxihoz, ami elszállított minket. Búcsúzóul még írtam egy üzenetet Katsukinak: 'Csapj nekik oda, Dynamight!'

A kórházban rengeteg beteget láttunk el. Ezen a napon, életemben először magam végeztem műtétet, mégha csak szilánkokat is szedtem ki egy beteg lábából. Késő délutánra rettenetesen elfáradtunk, és elszundítottam a taxi ülésén, amely a hotelbe szállított minket. 

Amikor magamhoz tértem, egy nő vigyorgott rám. A kezeim a hátam mögé voltak kötve, és a földön kuporogtam, egy oszlophoz rögzítve.

- Nahát, ilyen könnyen se raboltunk el még senkit! - röhögött rajtam. Pancsernek éreztem magam, jogosan.
- Ki maga? Mit akar tőlem? - kérdeztem, de azonnal válaszolt is.
- Irina vagyok, és mindent akarok tőled, kislány… - nyalta meg a szája szélét perverz torz tekintettel, és elővett egy 3 centis pengét, amivel felém közelített. Elfogott a pánik.
- Kezdjük is… - mosolygott veszetten, miközben megvágta a bal vállamat, amiről előtte letépte a ruhát…

*****

- A pokolba veled! - kiáltotta Misuzu, majd az ellensége haját igyekezett felgyújtani, de a férfi egy jól irányzott széllökéssel elirányította a tüzet. Ekkor Deku érkezett, és egy hirtelen rúgással leterítette a férfit. Alig érkezett a földre, egy erős kéz ragadta meg a grabancát.
- Hol van Ayamin!? - kiabálta a szőke a férfi arcától pár centire. Amaz heherészve köpött a földre egy adag vért és égett hajat. Ekkor a szőke újra ordítozni kezdett és gyomron robbantotta, de csak annyira hogy eszméleténél maradjon. Újra megkérdezte, merre találja a barátnőjét, de a türelme egyre fogyott. Végül egy jeges kéz oldotta fel a nyelvét, és színt vallott:
- A másik épületben, a főnök is vele van… - nyafogta, míg Todoroki jégkockát csinált belőle.

A csapat tétovázás nélkül rontott be a másik épületbe. Dynamight egy laza mozdulattal kirobbantotta a falat, és tokostul rúgták rá az említett gonosztevőre az ajtót. 
- Add meg magad! - kiáltotta Deku, és egy fekete ostorral tekerte be a meglepett nő testét. 
- Nahát, nem számítottam vendégekre. Kár, hogy a csak egy ember képességét tudom megvonni egy nap… és ezt ma ellőttem. Csak nem a lány barátai vagytok? - bökött Ayamin felé, aki egy műtőasztalon feküdt, fehérneműben, karjai megkötözve, lábai széthúzva és a szája temérdek anyaggal kitömve, hogy csendben maradjon. Csupán a szemei szórtak átkot a magas fogvatartója felé. A nő cseppet sem ijedt meg, nyugodtan, szinte már idegesítően higgadtan viselkedett. 
- Tudjátok… ez a lány kezdetben nem is volt olyan jó fogás. De aztán elkezdtem vagdosni… - itt megnyalta a szája szélét.
- És a testén ejtett vágások mind begyógyultak. A kis karcolások, és a nagyobb vágások is… de nem is ez volt a legjobb amit kiderítettem… hanem az, hogy a vére milyen irtózatos sebességgel képes bármilyen sérülést gyógyítani, ha más kap belőle. De sajnos a vércsoportja B, így elég kevés emberen tesztelhettem… 
- Fogja be! - morogta a szőke, de a nő a többiek szörnyülködő tekintete ellenére is folytatta a monológját.
- Végül megtaláltam azokat a gumicukrokat, amelyekbe a nyálát keverte. Jobban megvizsgáltam… és megtudtam, hogy a nyála is gyógyító hatású… bár nem olyan erős és gyors a hatása mint a vérének…
- Elég volt! - kiáltotta Misuzu.
- Ugyan… - nevetett a gonosztevő. 
- Szétrobbantom a fejét! - lépett hozzá közelebb Bakugou.
- Az arcodra van írva, hogy nagyon dühös vagy. Jobban mint a többiek. Csak nem a kis barátja vagy? - incselkedett vidáman, majd rákacsintott. Bakugou éppen viszonozni akarta a gesztust egy ütéssel, amikor újra megszólalt.
- Tudtad, hogy a testének bármely nedve gyógyító hatású? Vagyis első számú orvosi ribanc lehetne, aki ezzel a testtel milliókat, vagy akár milliárdokat is kereshetne… - ekkor robbant az arcába egy gránát, de fagyott is el azonnal, miközben egy lángcsóva is felperzselte a mellkasát. Hárman is nekiestek, míg Deku végül teljesen kiütötte.
- Beteg szadista… - morogta Misuzu, miközben az ágyon fekvő barátját próbálta kiszabadítani. Ayamin azonnal felült. A szájába tömött anyagot rángatta ki. 
- Mit tett veled? - lépett hozzá Katsuki, de ő csak megrázta a fejét és a mellkasához bújt. El se engedte, míg ki nem értek a házból, ahol a rablóbanda tanyázott. 
- Keresnünk kell rá valami ruhát! Nem hurcolhatod az utcán fehérneműben végig… - motyogta Misuzu, miközben benyitott a termekbe, amelyek a kijárat felé az útjukba estek. Végül egy fehér orvosi köpenyben mentették ki a lányt. 

A kijáratnál Recovery Girl és All Might várták a diákokat, akik rögtönzött titkos mentőakcióban vehettek részt. Az egyetlen profi hős, aki nem kisérőként volt jelen, az Best Jeanist volt, és éppen az utolsó bitangokat rángatta ki az épületből a képességével.
- Szép munka volt! - dicsérte meg a srácokat, majd Ayamin testére igazította a ruhát. 

Misuzu, Shoto és Deku segítettek lekötözni a gonosztevőket. Közben figyelték, ahogy Bakugou a lánnyal a karjában arrébb sétált, hogy válthassanak pár szót.
- Sajnálom hogy így elkéstünk. - kezdte, de a lány a szájára tette a kezét. 
- Ne mondd ezt! - kérlelte, majd újra a nyakába bújt, és átölelte. Nem akart mást, csak ott maradni a szeretett kedves karjaiban, csendesen szuszogni amíg megnyugszik a lelke. El akarta felejteni ezt a pár órát. Biztonságban pihenni, az ő saját hősének a karjaiban…