Az Én Hősakadémiám: Ayamin története

10. bejegyzés - Csokoládé és edzés

Csokoládé és edzés

Fagyos, hűvös és nyirkos napra ébredtünk. A kollégiumban ezen a hétvégén sokan hazamentek. Mi-chan és én pedig maradtunk, mert egész napra való halom tervünk volt, amihez azonnal neki akartam állni. Még korán volt, de én már felöltözve kopogtattam legjobb barátnőm szobájának ajtaján.
- A-chan, még csak fél 7 múlt! - húzta a fejére a takarót. Nem igazán tartott vissza, hogy álmos. Bemasíroztam a szobába, és kihúztam a sötétítőt.
- Ideje felkelni, reggelizni aztán irány az üzletsor! - bezsongva doboltam a lábammal. Mi-chan csak hőbörgött halkan. De lassan megmozdult, álmosan a szekrényéhez lépett. Mérges tiltakozások közepette felöltözött. Alig egy óra múlva pedig már a közeli vásárlónegyed felé gyalogoltunk.
Az üzletben sok fiatal nő és lány vásárolgatott. Mi is ezért igyekeztünk ennyire.
- Nézd mennyi csokoládé! - örvendeztem hangoskodva. A polcokon ezerféle és fajta csokoládé alap és édességekhez való kiegészítők sorakoztak.
- Remélem nekem is veszel valamit, ha már ilyen korán iderángattál... - mormogott felém, és közben válogatta a legjobb csokoládékat.
- Étcsokoládé, zöldtea por és elkészítem a legjobb zöldteás bonbont neked! - vigyorogtam rá. - Úgyis meg kell megtanítanod a csokoládé olvasztás és készítés trükkjeit, tudod hogy mindig elrontom! - néztem rá kétségbeesve.
- Egyáltalán minek adsz neki olyan különleges csokoládét? Elég lenne egy adag chilipaprika, úgyis az illik a személyiségéhez... vagy vigyél neki kutyatápot... - tóditott Mi-chan.

Kicsit később visszaindultunk a kollégiumba. A konyhában Misuzuval kikészítettük a lábasokat, a sok forró vizet és munkához láttunk. Mi-chan sokkal ügyesebb és gyakorlottabb volt nálam. Nekem jó pár próbálkozásba tellett, mire sikerült ráéreznem a megfelelő állagra. A bonbonos dobozba pedig többféle bonbont terveztem, így öt féle alapot készítettem.
- Bárcsak ügyesebb lennék! De már az is nagy haladás, hogy ilyen jó lett. - mutogattam a legjobban sikerült bonbonokat.
- Bakugou úgysem kap másoktól csokit, szóval ennek is örülnie kellene. - majd felvett egy sötét csokisat. Hozzáértő módon megkóstolta, alaposan megnézte és megette.
- Ez chilis étcsokoládés volt. Finom. A chili nem túl erős és így szépen összeillik az étcsokival. Kitettél magadért. - kacsintott rám.
- Köszönöm, nagyon igyekeztem. - kacsintottam vissza rá.
A végén egy aranyos, szépen kivitelezett és finom bonbon készletet sikerült csinálnom. Persze Mi-chan háromszor annyit is tudott csinálni, hisz sokkal ügyesebb az ilyen aprólékos pepecs dolgokban nálam. Irtó nagy mázlija lesz annak, aki kap a csokijaiból!
A megmaradt és általam elrontott csokikat ezután elmajszoltuk együtt.

Aznap délután külön edzést tartottunk.
- Támadok a lángokkal, próbáld kivédeni! - utasított Mi-chan, majd minden ütését megerősítette az ökleit körülölelő lángjaival.
Nekem az lett a feladatom, hogy vissza verjem és védekezzek ellene. Ütemesen ütlegelt, én pedig az öklöm előtt apró pajzsot emeltem a kezeink közé, így védekeztem a lángok ellen. Eleinte rengetegszer megégetett, de a sokadik alkalommal már ösztönösen alakultak ki a kezemnél a pajzsok. Messziről nézve olyan volt, mintha tapsolnánk az ökleinkkel. Remek volt ezt a technikát alkalmazni, úgy éreztem ezzel akár a felém irányuló robbanásokat is ki tudom védeni közelharcban.
A teremben hol ez egyikünk hátrált, hol a másikunk. A végén annyira gyorsan váltogattuk a támadást és a védekezést, hogy a lépéseknél változott az állás.
- Igazán remek volt a mai edzés! - lelkendezett barátnőm az öltözőben.
- Valóban nagyon elégedett vagyok én is! - mosolyogtam rá, mert bizton reméltem hogy ezt a gyors pajzs dolgot mind támadásra és védekezésre is fogom tudni használni később...

Ezután már csak két napot kellett aludnom, hogy elérkezzen február 14.-e...