- Én nem... - kelt fel a földről parázs sárkány. – Hol vannak a többiek amúgy? – nézett szét a teremben, ahol a szokásosnál sokkal kevesebben voltak.
- Figyelik, hogy az új sárkánynak milyen képességei vannak – szólt a pultnál ülve Oberon, miközben az udvarra vezető ajtó felé mutatott.
- Új...
- ...Sárkány? – kérdezték megrökönyödve a két testvér.
- Igen, van esély arra, hogy lesz egy új tagunk – mesélte Ginger, miközben egy poharat törölgetett.
- Mi a...? – nézett tágra nyílt szemekkel Szato. – Ez is régen volt már – simította a tarkójára a kezét. – Milyen sárkány? – kérdezte meg, ami a legjobban érdekelte.
- Tiszta vérű, szél sárkány. Méghozzá egy lány – mondta Nelly, mire a fekete és a szőke hajú ámuldozni kezdett.
- Szóval már nem csak Rokkó az egyedüli szél a Keretben – mosolyodott el a tüzes sárkány.
- Még nem tudhatjuk biztosan. Más dolog bekerülni egy helyre és megmaradni egy helyen – mondta komolyan Tatara, majd megfordulva az ajtó felé kezdett sétálni.
- Már megint kezdi... - sóhajtott fel a bátyja, majd ő is elindult utána.
A fiatal fiú egyenesen a kijárat felé vette az irányt, majd a kilincset lenyomva kinyitotta az ajtót. A falakon vadszőlő indák kúsztak fel, miközben kikövezett út vezetett tovább, egyenesen egy nagy füves térig. Körülötte pedig különböző, gyönyörű és színes virágok, és kerti növények sorakoztak. Ginger nevelte és gondozta őket. Ezeket a növényeket ajándékba kapta, miután megemlítette, hogy szereti a növényeket. Mindet itt ültette el, ezzel feldobva a sivár teret.
A közepén lévő nagy területen megannyi sárkány gyülekezett. Csodálkozva figyelték az új tagjelöltet. A szél sárkány éppen egy vaskos fa tömböt zúzott szét, csak egy csapással. Ezt a tettét csodálkozó tekintetek, és meglepett hangok kísérték. A lánynak hófehér haja volt, ami a lapockájáig ért. Kék szemei komoran fürkészték hol a tömeget, hol a Keret vezetőjét.
Tatara hosszú léptekkel indult el feléjük, majd megállt a tömeg mögött. Mikor a többi tag felismerte ki az, köszöntek neki, majd utat nyitottak neki. A fiú pedig visszaköszönt nekik, és egyenesen a nagyapjához ment, nyomában a testvérével, aki már mosolyogva üdvözölte a régi ismerősöket.
Mikor az idős ember észrevette az unokáját, mosolyogva fordult hozzá:
- Üdv itthon! – üdvözölte.
- Örömmel látom, hogy minden rendben van veled, nagyapa – mosolyogott vissza rá a fiú.
- Nekem már nem is köszönsz? – kérdezte Szato továbbra is mosolyogva.
- Jó látni, hogy veled is minden rendben van – mosolyogott rá az öreg. – Na és mond, mikor lesz dédunokám? – kérdezte pimaszul, mire a szőke teljesen elpirult.
- Nagyapa! – mondta kínosan és dühösen.
- Igazán siethetnél már, nyugdíjas koromra már csak nézni akarom, ahogy nőnek a dédunokáim – sóhajtott fel. – De úgy látszik, még jó sokáig nem tudok nyugdíjba menni – nézett az idősebb unokájára összehúzott szemekkel.
- Nagyapa! Miért nem nyúzod ezzel Tatarát is?! – kérdezte kiakadva az idősebb.
- Még csak 17! Neki még nem kell sietnie. De te már 20 éves vagy! – mordult fel Rogura.
YOU ARE READING
Sárkányok
Fanfiction"A világon két faj létezett. A sárkányok és az emberek. Viszont a sárkányokat nem úgy kell elképzelni, mint a mesékben lévő hatalmas pikkelyes tűzokádó lényeket, attól jóval emberiebbek. Kívülről nem is lehet őket megkülönböztetni. Amiben különbözne...