Sárkányok

A vas sárkány(4/8)

- Na és most mit fogunk tenni fiúk? – guggolt le hozzájuk a lány-

- Szétcsapunk közöttük! – válaszolta Szato, majd újra a lábához fogott. – Ez holnapra fel fog dagadni... - motyogta.

- Egyezek vele! – mondta erőtlenül a fekete hajú.

- Akkor ezt eldöntöttük! – állt fel a lány, majd Titán felé fordult. – Segítünk leszámolni a bandával!

- Mi? – kérdezte vissza sűrűn pislogva.

- Nem azért, de azért így nem sokra mész ellenük – próbált meg felállni a szőke. – A magot kell szétzúzni, és soha többet nem fognak zavarni téged – állt rá a lábára, de azonnal visszaesett a földre. – A jó életbe már! – nyafogott.

- Segítünk, csak nem most rögtön. Jelen pillanatban mi is alig bírunk lábra állni... - motyogta összegörnyedve Tatara. – Addig te is rendbe bírod szedni magad, és ki is tudunk találni valami tervet.

- Őszintén, szóhoz sem tudok jutni – válaszolta még mindig döbbenten.

- Nem is kell semmit sem mondanod, inkább segíts felállni a földről! – mondta Szato. A fiú elmosolyodva ment oda mellé, és segítet neki felállni, majd a kezét átdobta a vállán, megtámasztva őt. – Jól vagy öcskös? – nézett a testvérére.

- Többnyire – fogta a hasát továbbra is.

- Kicsit túlzásba estem, ahogy látom –felelte kínosan Natasha.

- Gyertek, elvezetlek hozzám, ott rendbe tudjátok magatokat szedni.

- Köszönjük – nevetett fel kínosan a szőke hajú.

- Te itt laksz? – csodálkozott el az idősebb testvér, miközben nézte a műhelyt, és a benne lévő eszközöket.

- Igen. Sajnos én hazahozom a munkát – viccelődött, miközben beengedte magukat.

- Még sose láttam kovácsműhelyt belülről – nézett szét, nem figyelve a lába elé, ezért a fájós lábát beütötte valami keménybe. – Azt a... - fojtott el egy káromkodást, miközben egy helyben pattogott.

- Vigyáz, még a végén lesérülsz úgy, hogy nem tudsz harcolni – sétált mellé Tatara, és megtámasztotta a másik oldalról.

- Nem vagyok én olyan puhány! Fél lábon is legyőzöm őket! – vigyorgott a szőke.

- Persze, persze – ingatta a fejét a fekete hajú. – De inkább ne próbáld meg.

- Tudtok ti normálisan is viselkedni? – csodálkozott Natasha.

- Néha ez is megtörténik – válaszolta Szato.

Közben pedig elértek még egy ajtót, amit Titán megint kinyitott. Ekkor már egy sokkal otthonosabb hely fogadta őket. Elvezette a látogatókat a nappaliba, majd a sérült lábút leültette a kanapéra.

- Szép hely – nézett körbe.

- Nincs rendetlenség, mint valakinél – sandított rá a fekete hajú. – Hogy is mondtad? „Ez igazi férfinél rumli van"? – nézett rá válaszra várva.

- Jól van már! – mordult rá mérgesen. – De nem attól még mindig nem a lányokat szereted – dörmögte az orra alatt, de szerencsétlenségére, a másik meghallotta.