Sárkányok

Közös küldetés(1/4)

Egy hónap telt el az új tag beavatása, és mindenki legnagyobb meglepetésére, azóta is a céh tagja. Mégis, szinte senki sem tud róla semmit sem. Folyamatosan tartja a távolságot mindenkitől, és csak akkor látni bent a Keretben, mikor visszajön egy küldetésről, de utána rögtön eltűnik, már megy is a következőre.

Sokak szerint a vereség miatt, és Tatara véleménye miatt teszi ezt, hogy minél előbb behozza a lemaradását. Bátyja nem szalasztotta el a lehetőséget arra, hogy piszkálja ez miatt az öccsét.

- Nézd, már megint elment – követte szemmel Natashát, aki alig öt perce lépett be az épületbe, majd el is ment. – Ez is a te hibád! – csapta nyakon a testvérét, akin nem egy sérülés volt. – Pedig olyan szép lány, de miattad most esélyem sincs nála! – mordult rá újra, majd tovább folytatta az evést.

- Had emlékeztesselek, hogy miattad végződött így az egész küldetés! – nyomta bele Tatara a másik fejét az ételébe. – Mert valakinek persze a rövidebb úton kellett mennie, amit külön kiemeltek, hogy ne menjünk rajta, mert veszélyes! – engedte el a másik fejét, mert már kezdett megfulladni. – Másrészt nem az én hibám, hogy így viselkedik! Én csak nem akartam, hogy az első küldetésen meghaljon, vagy valami komoly sebet szerezzen! – tette hozzá.

- Talán mégis a lányokat szereted? Nem néztem volna ki belőled – törölte meg az arcát Szato, majd sunyin elmosolyodott.

- Te kis...! – ugrott rá a testvérére, majd elkezdték egymást tépni.

A Keretben lévő sárkányok pedig unottan figyelték a párost. Mióta megérkezett a szél sárkány, azóta folyamatosan ez ment. Ezen a héten ez már a harmadik ilyen összetűzésük, de még csak kedd van. Rokkó, aki éppen ott tartózkodott, az asztalra tette a italos poharát, majd megpróbálta türtőztetni magát, hogy ne csapja le azt a kettőt.

- Shelly, kérlek, csináld a szokásosat... - kérte meg a villám lányt, tisztán és hangosan mondva, hogy mindenki hallja.

Két pillanattal később, Szato és Tatara már el is tűntek a színről. A tüzes sárkány elindult szétnézni a munkák között, míg a parázs sárkány kiment az udvarra. A szokásos rendezett, gyönyörű kép tárult a szeme elé, ami mindig mosolygásra késztette őt. Legnagyobb meglepetésére ott találta Gingert, aki most is a kertben dolgozott. Mosolyogva sétált a lányhoz, aki boldogan dúdolt, miközben a gazt gyomlálta ki.

- Kell segítség? – kérdezte a fekete hajú, miközben leguggolt a vörös hajú mellé.

- Tatara! – döbbent meg kicsit, majd mosolyogva hozzátette. – Köszönöm, de nem kell, már mindjárt végzek – folytatta tovább a munkát, addig a fiú gyönyörködött a temérdek virágban, és szemmel kereste azokat, amiket ő hozott. Viszont a tekintete megakadt pár új virágon, amit még nem látott.

- Ginger, ezeket ki hozta? – sétált oda a növényekhez, amiknek gyönyörű türkizkék színűk volt, és szinte ragyogtak. Mikor a virágokhoz ért, hevesen hullani kezdett belőle a csillogó virágpor.

- Natasha volt – válaszolta. Tatara mindenre számított csak erre nem. Leesett állal fordult a lány felé.

- Most viccelsz, igaz? – kérdezte homlokig érő szemöldökkel.

- Egyáltalán nem – állt fel, majd a fekete hajúhoz sétált. – Azok a virágok helyet hozta ezeket, amiket legázolt. Én is nagyon meglepődtem, mikor ezt mondta – mosolyodott el az emlék hatására, majd ő is megérintette a virágokat, amitől csillogó lett a keze. – Gyönyörűek!