Napoknak tűnő órák után, sem lett meg az eredmény. Egyre jobban kezdte idegesíteni őket, hogy nem a saját testükben vannak. Az idő múlásával egyre több gondot okozva. Semmit sem tudtak jóformán tenni. Elnyúlva feküdtek az asztalokon és a padokon. Ekkor aztán megtörtént a várva várt csoda.
- BiszbaszBalaszbuszLófaszus, végre megvan! – kiáltott fel Nowa, és úgy felpattant, hogy a pad, amin ült feldőlt.
- Akkor gyorsan változtass minket vissza! – ugrott fel mindenki gyorsan, és izgatottan figyelték a Szato testben lévő lányt.
- Két bökkenő van... - kezdett bele a rossz részébe, ami egyből lelombozta őket. – Az első, az, hogy még értelmeznem kell, és le kell fordítanom. A második az, hogy Natashának kell megcsinálni a varázslatot, mivel a testem nála van.
- M-mi?! Nekem kell varázsolnom? – akadt ki kissé a lány. – De én nekem fogalmam sincs az ilyen dolgokról!
- Majd mindent elmagyarázok! Végül is lesz rá elég időnk, mivel minimum egy hét mire ezt én lefordítom – mondta teljesen nyugodtan.
- Minimum egy hét?! – ettől a mondattól a lelkük elhagyta a testüket.
- Nem fogom kibírni ebben a testben egy hétig – Szato ki is dőlt, ahogy kell.
- Mivel érdemeltük ezt ki...? – kérdezte Natasha félig halottan.
- Nem tehetek róla! Az ősi nyelvet nehéz értelmezni, vagy megérteni. Ezért nem tudok még olyan sok varázslatot, és főleg nem nehezeket. De ígérem, sietek – vissza akart ülni, viszont nem volt alatta semmi, mert fellökte, ezért hátraesett.
- Vigyázz jobban a testemre, még szükségem van rá! –szólalt rá a fehér hajú testében lévő fiú.
- Nem miattad fogok vigyázni... Ha elesek, az nekem fáj... - nyöszörögve tápászkodott fel a földről, majd a hátát simogatva állította fel a padot, és újra leült rá.
- Valami kiesett a könyvből – vett észre egy darab papírt a földön Tatara. Felvette, majd mivel kíváncsi volt mi az, kinyitotta. Eléggé meglepődött azon, amit látott.
Egy ősrégi kép volt az. Öt sárkányt ábrázolt, akik körbevettek egy ősz hajú embert. Nagy valószínűséggel az egyetlen fennmaradt bizonyíték ez, ami alátámasztja, hogy tényleg egy ember változtatta a sárkányokat hozzá hasonlóvá. Mindegyik sárkány felismerhető volt, és a következő sorrendben voltak ábrázolva. Ballról kezdve: tűz, szél, víz, villám, és föld.
- Igaz is, elfelejtettem megmutatni nektek ezt, pedig akartam – jelent meg mellette Nowa. – Ez egy fontos dolog, szóval vigyázz rá!
- Valaki segítene? – szólalt meg egy beszélő könyvkupac, Nelly hangján. Ekkor rögtön ott termett Titán, és elvette tőle őket, így kilátszódott végre az apró lány a halom mögül. – Köszönöm Tatara! – mosolyodott el, de utána eszébe jutott, hogy most már a felállás. – Akarom mondani, Titán! – javította ki magát.
- Mik ezek a könyvek? – kérdezte értetlen tekintettel Natasha.
- Hallottam mikor az ősi írásról beszéltetek, szóval előkerestük a könyvtárból az összes ezzel foglalkozó könyvet! – mutatott a halomra a fiú kezébe.
- Úristen, ilyen sok van?- pislogott nagyokat Tatara.
- Roka hozza a nagyobb részét még – mondta, mire mindenki álla leesett.
YOU ARE READING
Sárkányok
Fanfiction"A világon két faj létezett. A sárkányok és az emberek. Viszont a sárkányokat nem úgy kell elképzelni, mint a mesékben lévő hatalmas pikkelyes tűzokádó lényeket, attól jóval emberiebbek. Kívülről nem is lehet őket megkülönböztetni. Amiben különbözne...
