Ez a találkozás után, minden áldott nap jöttek az alattvalói, akik megtámadták a várost vagy fosztogattak. A fiú pedig minden áldott nap megküzdött velük, és eddig még nem maradt alul. Most igazán hasznát vette a mestere által átadott tudásnak, de már az ereje végét járja. Nem tudta teljesen visszanyerni az erejét, és a sérülései se gyógyultak be egyik napról a másikra.
- Legyen már vége az egésznek... - morogta magában, majd kimászott az ágyából. Valamennyi erejét visszanyerte, de mivel még nem volt vége a napnak, nem lélegezhetett fel. A törött kardját kihúzta a hüvelyéből, majd elkezdte összedolgozni, viszont semmi kedve vagy ereje nem volt ahhoz, hogy újra dolgozza a fegyvert, így egy, már elkészültet vett magához.
Felszerelkezve elindult, hogy körbejárja a volt csatateret, és megnézze, rendben vannak-e az ott élők. Az utcákat járta, és ahol kellett segített. Mikor befejezte a járőrözést, elindult vissza a rétre. Ott űzte el legutóbb az ellenfeleit. A nap még mindig erősen sütött, és a szél kellemesen lengedezett. Lefeküdt a fűbe, és élvezte a pillanatnyi békét, ami már rég kijárt neki.
- Szato, egyem a lelked ne akard már őt is felszedni te gyökér! – egy hang megtörte csendet. Titán elégedetlenül morgott egyet, és próbálta ignorálni az egyre hangosodó ricsajokat.
- Te csak ne szólj bele! – hallatszott a válasz az előzőre.
- Ilyenkor legszívesebben letagadnálak téged! – vitatkozott tovább a két idegen.
- Én pedig mindig! – válaszolta frappánsan.
- Fiúk, nyugalom! – szólalt meg egy harmadik is.
- Mára már csak ez hiányzott... - morogta kelletlenül.
Nem sokkal később megjelentek a hangok forrásai. Elsőnek egy fekete hajú fiú tűnt fel, körülötte egy köpeny, ami eltakarta a testét. Mellette egy szőke hajú, kicsit magasabb. Mögöttük kissé lemaradva egy fehér hajú lány. A két fiú eléggé idegesnek nézett ki, míg a lány próbálta lenyugtatni őket.
- Idióta! – mondta ez egyiknek a másik.
- Bunkó paraszt! – felelte vissza az egyik.
- Ha lehet, kicsit halkabban vitatkozzatok, valaki szeretne pihenni... - mondta halkan a vas sárkány, miközben az elhaladókat figyelte. Egyedül a fehér hajú hallotta meg, így ő visszafordult.
- Nagyon sajnálom! Amióta elindultunk, folyamatosan vitatkoznak –mondta kellemetlenül.
- Semmi baj hölgyem, nem a maga hibája – ült fel Titán, mire kissé felszisszent. – Viszont vigyázzanak errefelé, mivel elég sok bandita jár itt mostanában.
- Úgy lesz, és még egyszer sajnálom – biccentett egy aprót, és már fordult is vissza a társaihoz, akiknek feltűnt a lány hiánya.
- Ki volt az? – kérdezte a szőke felvont tekintettel.
- Gondolom egy itt élő, azt mondta vigyázzunk errefelé – válaszolta.
- Valahonnan olyan ismerős... - gondolkodott el a fekete hajú. Próbált rájönni, hogy mikor és hol látta őt ezelőtt. Azután beugrott neki. Egyszer tőle vett fegyvert, még pár hónapja. Híres volt sok helyen.
- Valami baj van? – kérdezte meg a lány.
- Igen van... - szűrte ki a fogai közül. – Minoliában vagyunk... Teljesen rossz irányba jöttünk! – fordult a szőke felé.
ESTÁS LEYENDO
Sárkányok
Fanfic"A világon két faj létezett. A sárkányok és az emberek. Viszont a sárkányokat nem úgy kell elképzelni, mint a mesékben lévő hatalmas pikkelyes tűzokádó lényeket, attól jóval emberiebbek. Kívülről nem is lehet őket megkülönböztetni. Amiben különbözne...
