Sárkányok

Második szint

Nem értették, hogy mi is történt az elmúlt pár percben. Túl hirtelen volt ez az egész. A Keretet majdnem lerombolta egy sárkány, aki elvitte magával Natashát. Pedig már ott voltak a győzelem határán, erre egy lesújtó vereséget szenvedtek. De nem is ez volt benne a legrosszabb. Soha ne is volt esélyük győzni, egy ilyennel szemben. A vérük forrt a dühtől és a szégyentől. De nem tudtak mit tenni...

Csak álltak és nézték a romokat, nézték, ahogy minden összedőlt körülöttük. Az emlékeik, az álmaik, a vágyaik. Borús hangulat telepedett mindannyijukra.

- A fenébe! – vágta az öklét a földbe Szato, majd a hajába túrt, és meghúzta a tincseit.

- Most mit fogunk csinálni? – kérdezte Nowa, miközben a pontját szorongatva közelebb sétált a fiúkhoz.

- Nem tudunk semmit sem tenni – válaszolta lehangoltan Tatara, majd az ajkaiba harapott.

- Ennyiben hagyjuk az egészet? – kérdezte Titán, miközben kissé sántítva oda sétált hozzájuk. Amikor elfújta őket a sárkány, megsérült a lába.

- Kénytelenek vagyunk – mondta Szato, miközben szint már tépte a haját.

- Mi lesz Natashával? Nem hagyhatjuk csak úgy ott! – csattant fel a varázsló.

- Nem tehetünk semmit sem. Láttad mire képes egy igazi sárkány – mondta, miközben a földet pásztázta.

- Tényleg ennyiben hagyjuk az egészet?! – kiabált a fiúkra.

- Nowa, figyelj! – próbálta nyugtatni őt Titán.

- Nem! – vágott a szavába. - Komolyan ott akarjátok hagyni Natashát?

- Nyugodj meg! – szólt rá a földön ülő elég erősen, hogy mindenki csendben maradjon. – Egy ideig kénytelen lesz ott maradni, ez igaz! – állt fel a földről, miközben a többiekre is nézett. – De csak addig, amíg nem leszünk elég erősek ahhoz, hogy visszahozzuk – válaszolta, mire eléggé meglepődtek. – Natasha a Keretünk tagja és a barátunk, vissza fogjuk hozni őt! Mellé az az izé szétrombolta az épületet, nem hagyhatjuk annyiban! – szorította ökölbe a kezét.

- Vissza fogjuk hozni! – mondta Tatara is. – Rossz Keret haragját vívta ki a szél sárkányok királya – húzta össze a szemöldökét.

- Megbánja még, hogy karmot mert velünk húzni, ezt biztosan állíthatom! Ha még egyszer szembe találkozom azzal a vas képűvel, sokkal jobban el fogom verni! – ütötte össze az ökleit.

- Azt a tüzes barmot is egy magam fogom legyőzni a következő alkalommal!

- Fiúk... Valami furcsa dolog van körülöttetek...! – jegyezte meg Nowa, miközben elnézte őket. Mintha valami furcsa aura venné őket körbe.

- M-mi? – nézett le a kezeire Tatara. Ekkor vette észre a körülötte terjedő fekete páraszerű anyagot.

- Mi a csoda ez? – kérdezte Szato. Az ő testét vöröses, sárgás pára vette körbe. Titán is így járt, csak az ő színe a szürke volt.

- Rendben vagytok fiúk? – kérdezte aggódóan a varázsló.

Ekkor valami furcsa löktető érzés terjedt szét a mellkasukban, majd az ereiken keresztül mindenhova eljutott. Egy teljesen furcsa, és új érzés kerítette hatalmába őket. Nem tudták elmondani, hogy most rossz, vagy jó dolog ez. Egyszer csak elmúlt az érzés, és mintha valami átszakadt volna bennük. Még furcsább dolog terjedt el az ereikben és minden egyes sejtjükhöz elért.