Kilenc katona jött a szél sárkányok királyának seregéből. Belőlük, már hetet legyőztek, az egyikkel pedig Szato harcolt. Az utolsó pedig, kissé késve, nem igazán józan állapotban érkezett meg a harcmezőre. Kezében egy üveg bor, arca pedig ki volt pirulva már az alkoholtól. Nem tudott egyenesen menni, néha még a falnak is neki kellett támaszkodnia, nem egy dolgot fellökve.
Ezekre a zajokra figyelt fel Shelly is. Nem tudta eldönteni mi közelít felé, egészen addig, amíg az egyik utcából ki nem esett egy alak. Támolyogva nézett szét, nem is tudta hol van igazából. A lány nem is tudta, mit kellene vele csinálnia. Egészen addig csak figyelte, amíg fel nem bukott a saját lábában, és orra nem esett.
- Lehet nem kellllletth volna annyit innih... - mondta egy csuklás közepette, miközben feltápászkodott. – Most mit gondolhat rólam ez a széép nőcske itt? – kérdezte, miközben feltápászkodott, és megfordult. - Mondjad csak, te is valami Arany valaminek a tagja vagy? – nézett rá bambán, miközben meghúzta az üveget. A haja tűzpiros volt, vállai szélesek. Arca beesett volt, de a arcvonala szépen látszott. Barna szemei pedig homályosan csillogtak.
- Mi lesz, ha nemet mondok? - kérdezte vissza.
- Akkor téged szép hölgyemény nem bántatlak - vigyorodott el a férfi.
- Ha igent mondok, mi fog történni?
- Abban a nem éppen kellllemes esetben, kénytelen leszek elégetni magácskát – mesélte, miközben újra meghúzta az üveget, mikor kifogyott, egyszerűen elhajította. – Hát ez kiürült... - nézett a darabokra a földön.
- Akkor ebben az esetben, azt mondom igen! – nézett ré felemelt fejjel. - Az Arany Pikkely tagja vagyok – válaszolta.
- Ohohó~. Szeretem a belevaló hölgyeket – a férfi arcán lévő vigyor szélesebb lett, miközben az egyik zsebéből előhalászott egy kis üvegcsét, majd meghúzta azt, mire kirázta a hideg. – De hiányzott nekem ez az érzés!
- Jó neked öreg! – mondta, miközben védekező állást vett fel.
- Nem is vagyok öreg! – nézett rá szúrós tekintettel. – Nem szeretem, mikor szemtelenkednek velem – kísérte a mondanivalóját egy csuklással.
- Kár, mert én a szemtelenkedés koronázatlan királynője vagyok – villant egy fél oldalas vigyort, a lányt.
- Ebben az esetben, ideje megtanulnia a hölgyeménynek, hogy tiszteljen másokat! – mondta az idősebb, már komolyabb hanggal és arckifejezéssel. Egy nagy levegőt vett, és a tüdejét megtöltötte oxigénnel. – Tűz üvöltés! – mondta, majd kiengedte a levegőt a tüdejéből, ami lángok formájában távozott.
Shelly ez ellen hiába védekezett. A lángok égették a bőrét, és a ruhájából sem sokat hagyott. A haja, ami eddig bőven a lapockája alatti hosszúságot ütötte, most már alig ért a válláig. Ezek a pusztító lángok ellen, nem tudott tenni semmit sem.
- Ennyi volt kisasszony? – kérdezte, miközben megtörölte a szája szélét.
Tudta, hogy ennyivel nem intézte még el a lányt, csak úriember módjára, lehetőséget akart neki adni, hogy feladja. Viszont arra nem igazán számított, hogy egy ököllel találja magát szembe. Meglepődött, de könnyedén hárította az egykezes támadást. Majd a felé lendülő lábat is megállította. Ekkor pedig alulról jött a találat, ami egyenesen az állát érte. Amúgy sem stabil állapota miatt, megtántorodott, és szabadjára engedte a villám sárkány tagjait.
YOU ARE READING
Sárkányok
Fanfiction"A világon két faj létezett. A sárkányok és az emberek. Viszont a sárkányokat nem úgy kell elképzelni, mint a mesékben lévő hatalmas pikkelyes tűzokádó lényeket, attól jóval emberiebbek. Kívülről nem is lehet őket megkülönböztetni. Amiben különbözne...