Sárkányok

A vas sárkány(2/8)

Boldog volt, egészen felhőtlenül élte a napjait. Viszont semmi sem tarthat örökké. Egy napon, mikor 19 éves volt, az anyja ágynak esett. Az ideje nagy részét mellette töltötte, a többiben pedig dolgozott, vagy edzett. Akkor már ő vezette egyedül a kovácsműhelyt. Egyszerűen nem adhatta fel. Hiába volt szomorú, gyakran kétségbeesett, és tűnt kilátástalannak a helyzete, volt egy ígérete, ami miatt nem álhatott meg. Tovább kellett mennie.

Viszont, alig egy év alatt, az édesanyját legyőzte a betegsége. Titán ott volt vele az utolsó pillanataiban, végig fogta a kezét, miközben a könnyeivel küszködött.

- Titán, ne sírj... - mondta halkan, és erőtlenül.

- Ne kérd ezt tőlem, kérlek! Most az egyszer hadd sírjak én is – nézett a szemébe.

- Olyan erős vagy – mosolyodott el, miközben lehunyta a szemeit, és könnyek kezdtek lefolyni az arcán.

- Anya... Ugye nem lettem olyan, mint az a férfi? – kérdezte meggyötörten.

- Nem, egyáltalán nem. Csodálatos sárkánnyá váltál. Mindig szorgalmas, kedves és segítőkész. Soha többet nem is kívánhattam volna. Csodálatos vagy, fiam! – mondta büszkeséggel és örömmel a hangjában. – Légy büszke arra, aki vagy, hiszen magad választottad ezt az utat, én és azok, akik veled voltak, csak terelgettek. Bárki, bármit mondjon, te egy jó sárkány vagy! – hangja egyre jobban gyengült, és halkult. A fiú a szavak hallatán csak jobban sírt. Egyszerre volt boldog és szomorú.

- Mindent köszönök, anya! Köszönöm, hogy adtál nekem arra esélyt, hogy éljek! Továbbra is úgy fogok élni, hogy ne bánjak meg semmit! –válaszolta, miközben jobban szorította a nő kezét.

- Köszönöm, hogy ilyen csodás fiam voltál! – ez volt az utolsó, amit kimondott ebben az életben. Végleg eltávozott az élők sorai közül. Ez volt a vas sárkány legszörnyűbb, és legszebb napja egyben.

Miután végső nyughelyére temették, és újra erőt vett magán, visszatért a hétköznapi életébe. Tovább vezette a műhelyt és segített a város lakóin. Hamar nagy hírnevet szerzett azzal, hogy akár a lehetetlent is megformázza, és a legrozsdásabb kardból is képes csillogó fegyvert varázsolni. Gyors, és jó munkája miatt, sokak érdeklődését felkeltette, köztük egy elég kétes bandáét is. Egy napon a vezető saját maga jött el, hogy szemügyre vegye a fiút. Nem titkolt szándéka az volt, hogy maguk mellé állítsa a tehetséges fiatalt.

- Jó napot kívánok! – jelent meg a férfi, és még két kísérője. Az arcán nem valami bíztató mosoly terült el, és már csak a hangsúly, ahogy beszélt sem volt éppen tetszetős.

- Jó napot, miben lehetek a szolgálatukra? – fordult feléjük, miközben egy adag vasat gyúrt össze éppen.

- Sok pletykát hallottam magáról. Úgy emlegetik magát felénk, mint a csoda kovácsot. Felkeltette az érdeklődésemet, és szeretném tudni mennyi igaz a hallottakból – felelte az idegen. – Látom az tényleg igaz, hogy úgy gyúrja a vasat, mint az agyagot.

- Ennyire híres lennék? – lepődött meg Titán. – Elsőnek is, nyugodtan tegezzen, utálom, ha magáznak. Öregnek érzem magam tőle – mondta nevetve.

- Miért, mégis hány éves vagy? – kezdte egyre jobban érdekelni a dolog.

- Idén lettem húsz – válaszolta. – De gondolom, nem ez érdekli – vette kicsit komolyabbra a szót.

- Ebben igazad van. Hogyan tudsz így bánni a fémekkel? – érdeklődött tovább.

- Sárkány vagyok, pontosabban vas sárkány. Innen jön ez a képességem. Bármilyen vasat, vagy ötvözetett meg tudok munkálni, erőfeszítés nélkül, látja? – mutatott a kezében lévő vasgolyóra, amit maga elé rakott, és egyszerűen kilapította, majd egy eszközzel lesimította. – A karmaimmal meg olyan formára vágom, amilyenre csak akarom – folytatta tovább a bemutatót. A körmével egy kisebb tört formázott meg. – Viszont fa és más anyagot nem tudok ilyen egyszerűen formázni, így azokat előre legyártom, vagy egyedi eseteknél megtervezem, és külön elkészítem – ment hátra, és egy dobozból kivett egy markolatot, és rászerelte az újonnan megalkotott tőrre.

- Lenyűgöző! – vigyorodott el a férfi, majd a mellette lévő társaira pillantott.

- Az élezést pedig egész egyszerűen meg tudom oldani – a mutató és hüvelyk ujja közé vette az egyik felét, majd végighúzta a szélén az ujjait, majd megismételte a másik oldalon is. – Kész is van – nyújtotta át a férfinek a kész terméket, aki csodálattal nézte. – Megtarthatja.

- Köszönöm! – biccentett a fiú felé, majd szélesen elmosolyodott. – Tudod, nagyszerű képességeid vannak, nem szeretnéd őket jobban kihasználni esetleg? – kezdte el terelni a témát.

- Mégis, hogy érti ezt? – kérdezte összehúzott szemekkel Titán.

- Én vagyok a feje egy elég nagy... csoportnak! – találta meg a helyes kifejezést. – Sokkal jobban keresnél vele, mint ezzel a munkával. Mellé nem veszne kárba a tehetséged – forgatta a kezében a tőrt.

- Tudja mit? – hajolt közelebb az idegenhez, aki szélesen elmosolyodott. – Nyomja fel magának a „csoportját"! – köpte bele egyenesen az arcába, mire a másik fél arcáról leolvadt a mosoly. – Semmi kedvem ilyen mocskos dolgot csinálni! Ha ezért jött, akkor mehet is el innen, mert engem biztos nem fog megkapni! – csapott erősen a pultra, majd ellökte magát.

- Rendben van! – válaszolta ridegen. – De egy kérdésre még válaszolj nekem! – mondta, mire Titán megállt, és újra rá szegezte a tekintetét. – Hogy hívják az apádat? – a kérdés teljesen lesokkolta a fiút, majd düh kezdett szétterjedni az ereiben.

- Az, aki annak kéne neveznem egy rohadt féreg volt. Megerőszakolta anyámat! Fogalmam sincs mi a neve, de nem is akarom tudni! Egyetlen dolgot tudok róla, az pedig az, hogy egy villám sárkány volt, most pedig tűnjön el! – emelte fel a hangját a végére.

- Most már tudom miért voltál nekem ennyire ismerős! – tárta szét a karját az idegen. – Ugyan az a sötétszürke haj! Ugyanolyan magasak vagyunk, és az arcod is teljesen olyan, mint az enyém! Egyedül a szemed, ami kicsit más –vigyorodott el. – A tehetséged is arra vall, hogy az én fiam vagy! Milyen csodálatos ez a nap!

A következő pillanatban a sárkány a szemközti ház falának csapódott. Egy szempillantás alatt történt az egész, a két társának még ideje sem volt felfogni az egészet. Összenéztek, majd a vezetőjükre, utána a fiúra. Titán tombolt, szinte égetett a tekintete. A düh csak úgy fortyogott benne.

- Nem vagyok a fiad! – üvöltötte teli tüdőből. – Sose leszek egy olyan sárkány fia, aki ilyen dolgokat tett! – ugrott ki a falra vájt lyukon, majd az idegen előtt termett. – Meg fogom bosszulni azt, amit az anyámmal tettél, te féreg! – fogta meg a nyakát, majd felemelte őt a levegőbe.

- Tényleg az én fiam vagy! Olyan erős, vagy mint én, és még olyan fiatal vagy! – olyan volt, mint egy őrült. Hisztérikus nevetésbe kezdett, majd hirtelen komoly tekintettel nézett a szemeibe. – Kellesz nekem!

Ebben a pillanatban megjelent mellette a két csatlósa, és hasba rúgták Titánt, aki összegörnyedt, és elengedte az apját.

- Egyszer úgy is meg fogsz törni, és saját magad fogsz hozzám jönni! – állt fel a földről.

- Azt lesheted! – nézett fel rá dühösen.

- Majd kiderül. Lehet le kéne rombolni ezt a várost, és akkor majd maga jössz el elém. Milyen csodálatos is lenne, családegyesítést fogunk tartani! –emelte magasba a kezeit, majd újra nevetni kezdett, ezúttal a boldogságtól.

- Nem fogom hagyni! Meg fogom védeni ezt a helyet, és az itt élőket! – állt fel a földről. – El foglak intézni egyszer, s mindenkorra! – üvöltötte.

- Alig várom! – vigyorgott rá a sárkány, majd megfordult. Ekkor egy villám csapott egyenesen belé, és a társaiba. Titán eltakarta a szemét, és mire újra odanézett, már hűlt helyüket találta csak.