Sárkányok

A szél sárkányok királya(2/10)

- Mi történt, hogy itt kötöttél ki? – kérdezte Kirien.

- Elszöktem. Elegem volt abból, hogy arra neveltek, hogy mindenkit nézzek le, mert királyi vérből való vagyok – mesélte, miközben az ujjaival babrált. – Nem tudtam mit tegyek elsőnek, de hallottam a Keretekről. Nem akartam egy híresnek a tagja lenni, mert akkor egyből megtaláltak volna, így jöttem ide.

- Már értem miért voltál tapasztalatlan az éles helyzetekben – gondolkodott el Tatara.

- Szóval csak fedőként használták minket? – kérdezte csalódottan Nelly.

- Az elején igen – vallotta be szégyenkezve. – De miután megmutattátok milyen is lenni, egyre jobban éreztem magam itt. Bár ez semmit sem változtat a helyzetemen.

- Mit szeretnél most tenni? – vetette fel a kérdést Rogura.

- Visszamegyek, még ha nem is akarok. Nem keverhetlek még nagyobb bajba titeket – mondta szomorúan.

- Ne is álmodj róla! – csattant fel Szato, mire mindenki rá nézett.

- Mi? – nézett rá értetlenül a lány.

- Nem mész sehova, ha nem akarsz! Ebből a Keretből ki nem teszed a lábad! – mondta komolyan. –A Keret tagja vagy. A csapatom tagja vagy. A barátunk vagy! Innen nem mehetsz el! Ha kell, akkor harcolni fogunk.

- Azt nem tehetitek! – kétségbeesetten mondta. – Több ezer katonánk van, és ott van a különleges egység is, ha azok jönnek, akkor... - nem is merte kimondani a végét.

- Ne néz már le minket hercegnő! – szólt rá Kirien. – Neked kéne a legjobban tudnod, mire vagyunk képesek! Én azt mondom, jöjjenek csak! Itt volt már az ideje egy kis csetepaténak! – vigyorodott el a láva sárkány.

- Egyezek az előttem szólókkal. Igaz, még én sem vagyok olyan rég tag, de akkor sem hagyhatjuk, hogy valakit nem önszántából vigyenek el innen! – állt melléjük Titán is.

- Ki lenne a második legügyesebb Szato verő, ha te nem leszel itt? – karolta át a nyakát Shelly.

- Szerintem mindenki egyet ért abban, hogy nem fogjuk, hagyni, hogy elmenj, vagy elvigyenek, igazam van? – nézett szét a teremben a szőke hajú fiú, mire a válasz mindenkitől igen volt.

- Akkor essünk neki is egy tervnek – szólalt meg Tatara.

- Minek terv? Csak zúzzuk szét őket! – mondta egyszerre Kirien és Szato.

- Idióták... - válaszolta.

Natasha könnyei újra hullani kezdtek, de ezúttal nem a szomorúságtól, hanem a boldogságtól. Tudta, hogy otthon van, és soha nem akart innen elmenni. Itt igazán fontos volt mások számára, és úgy fogadták el őt ahogy van, legyen hercegnő, vagy sem.

Másnap nagy készülődés folyt. A civileket próbálták biztonságosabb helyre vezetni, de sokuk nem akart együtt működni. Mindenki ideges volt, ez pedig csak fokozta azt. Mégis csak az öt király egyikének az embereivel küzdenek meg. Az emberek egy nagyobb részét sikeresen biztonságba vitték, így mindenki visszatért a Keretbe.

A terv nagyom egyszerű volt. Pár sárkány a városban fog figyelni, és harcolni, míg a legtöbb tag a Keretet és Natashát védi. A járőrözők között volt Szato, Tatara, Rota, Rosa, Rona és Shelly. Míg Kirien, Titán, Nelly, Nowa és a többi maradt.

A nap egyre magasabban járt, ezzel egyre több idegességet és félelmet hozva magával. De már nem vonulhattak vissza. Eldöntötték, hogy nem fogják hagyni, hogy egy tagjukat is elvigyék innen. Ha kell, harcolnak. A járőrözők már kint voltak, és a környezetet figyelték, a legkisebb rezdülésre is figyeltek.

A nap a legmagasabban járt, majd pontban délben megszólalt a harangszó. Mindenki felfigyelt erre a hangra. Ez jelezte a csata kezdetét, aminek még nem volt nyoma sem. Vagyis csak most érkezett a hírnöke.

- Lám, lám! – szólalt meg egy ismerős hang Tatara mögül. A fiú azonnal megfordult, szembe találkozva ezzel a tegnapi fickóval. – Szóval a harc mellett döntöttetek. Eléggé, hogy is mondjam? – gondolkodott el Neon. – Badarság volt tőletek! Ezzel megástátok a sírotokat! Mivel rosszul döntöttetek, ezért nem könyörülünk senkin sem! – kiáltotta el magát, ezzel egy seregnyi katona jelent meg a semmiből, és lépett támadásba. Viszont nem csak ott, hanem mindenhol szerte a városban. – Lássuk, meddig bírjátok – vigyorodott el az alak, majd megfordulva ott hagyta a harcoló parázs sárkányt.

Viszont a számításaikat teljesen keresztül húzták. Egy óra alatt, már csak pár épségben maradt katona tartott visszafelé. Legyőzték őket. A legtöbb katona visszavonulót fújt, mikor meglátták, hogy teszik harcképtelenné a társaikat. Az előőrsöt visszaverték.

Ez közel sem tetszett a királynak, aki frissen értesült az egészről. Bevetésre indította tehát a különleges egységet. Képességeik szempontjából mindegyik más, és van közöttük tiszta és kevert vérű is. Az, amiben egyformák, hogy mindegyik erős. Ők is csatába indultak, ezzel az Arany Pikkely tagjainak esélyeit, arra, hogy győzzenek, lecsökkentették.

Rosa a déli részen járőrözött. Folyamatosan figyelte a környező házakat, de még az eget is. Mégis meglepték. Pont arról a helyről támadták meg, ahova nem figyelt, szóval a föld alól. A lába alatt feltört a kő, és két kar megragadta a lábát. Ezután a hozzá tartozó test is felbukkant, majd elhajította a lányt, aki erősen ez egyik ház falához csapódott, amit a háta nem igazán díjazott.

- Könnyebb volt, mint gondoltam! – nevetett fel a férfi, aki megtámadta őt. A bőre barna volt, és nem volt haj a fején. Karjai maga előtt keresztbe voltak fonva. – Ennyit ért ez a kis Keret! – fordult meg, még egy utolsó pillantást vetve a lányra.

- Hadd kérdezzek valamit – mondta Rosa, mire a férfi felé fordult.

- Te még élsz? Azt hittem egyből kihaltál – vigyorodott el. – De nyugodtan kérdezz! Viszont nem fogok kegyelmezni, ne is kérj tőlem ilyet! – tisztázta a dolgokat gyorsan.

- Nálatok mindenki ilyen ronda kopasz? – kérdezte, miközben megállt a két lábán stabilan.

- Hogy mit mondtál?! – csattant fel, miközben eltűnt róla a vigyor.

- Jól, hallottad! Kopaszak, rondák és még büdösek is vagytok! – válaszolta, miközben ezúttal ő támadott. Két virág tört fel a földből, és megragadta a férfi lábát, és elhajította, legalább olyan erővel, mint ahogy vele tette. Mikor földet ért, megrepesztette a talajt.

- Öcsém! – állt fel egyből. – Még van képed az én trükköm lopni? – porolta le magát. – Ezt meg fogod bánni te szuka! – kiáltotta el magát, majd összecsapta a tenyereit. Erre két földoszlop emelkedett fel, és indult meg a lány felé.

- Rosa! – kiáltotta egy ismerős hang. Arra pillantott. Ekkor látta meg, hogy Rota felé rohan, nyomában villámlásra hasonlító dolog. – Ezt rád bízom! – mondta, majd a lány elé ugrott, és homokká változtatta az oszlopokat. Eközben pedig a virág sárkány megvédte magukat az elektromosságtól, ami egyből elhervasztotta a növényeit.