Sárkányok

A varázsló(2/5)

Ezek az akciók után mindenki nyugodtan folytatta a dolgát. Tébláboltak, rohangáltak a Keretben, de mindenki vidám volt. Rogura ezt szerette látni. Ilyenkor ő is boldog volt. Ezért, hogy megtartsa ezt az örömöt mindenkinél, tette azokat a dolgokat, amit tett. Ő volt az aki, feljebb emelte a rangok eléréséhez szükséges küldetés számot. Nem akarta, hogy többször elveszítsenek valakit, mint 17 évvel ezelőtt. Az a nap mindig rémálomként él benne. Akkor érte a legnagyobb veszteség az életben.

Mikor eszébe jutott az emlék, szomorúan leszegte a fejét. Sosem tartotta magát elég jó mesternek, ezért szerette volna minél előbb átadni valakinek, aki sokkal jobb hellyé tehetné ezt a helyet. Legszívesebben az egyik unokájára bízná, de erről nem ő dönt. Elsőnek is kell lennie valakinek, aki eléri a második szintet, és főnökké szeretne válni. jelenleg a legnagyobb esélye erre Kiriennek van, de ő túlforró fejű, és még be kell törni ahhoz, hogy rendesen tudjon vezetni egy ilyen helyet. Viszont, amíg Shelly és Nelly itt vannak, nem kell aggódnia, az a két lány, biztos rendbe fogja vágni őt.

- Már megint azon gondolkodsz, ki legyen a következő? – rázta vissza őt a valóságba egy hang, pontosabban Rokko hangja. A férfi helyet foglalt mellette.

- Az én koromban már ez elvárandó dolog – válaszolta, miközben szétnézett a társaságon. – Rokko... Szeretnék tőled kérni valamit – fordította a szél sárkány felé a tekintetét. – Ha esetleg azelőtt halok meg, hogy bárkinek sikerült elérni a szükséges szintet, kérlek, vedd át a vezetést, csak egy kis ideig.

- Nem fogom – válaszolta habozás nélkül. – De nem is fog kelleni. Rengeteg sárkány van itt, akiben megvan a második szint eléréséhez szükséges szikra. Már csak idő kérdése, hogy elérjék a szintet.

- Örülök, ha így látod – mosolyodott el az öregember megint.

Három héttel az eset után, a legtöbbjük már rendben volt. Szato lábáról lekerült a gipsz, de még nem volt megengedve neki, hogy szaladgáljon. Tatara karja pedig teljesen begyógyult. Natasha pedig már gyakorolja, hogyan legyen jó Kirien verő, persze Shelly tanító szárnyai alatt. Titán pedig már nem volt ágyhoz kötve, de nem volt szabad elmennie messzire, vagy megerőltetnie magát. Ezért meglátogatta a Keretet. Elsőnek nem akart ellátogatni, de a többiek noszogatására, elment. Mikor belépett az ajtón, minden szem rászegeződött.

- Ki ő? – kérdezték sokan, miközben sugdolóztak.

- Üdvözlet itt a Keretben! – intett neki Szato, majd óvatosan mellé gyalogolt. – Ameddig itt vagy, érezd magad otthon – veregette vállon.

- Köszönöm – válaszolta megszeppenve.

- Titán? – hallatszott a háta mögül egy nagyon ismerős hang, hátrafordulva vette észre, hogy a parázs és szél sárkány azok. – Jó látni, hogy jobban vagy! – mosolygott rá a lány.

- Sziasztok! – intett nekik, viszonozva a mosolyt. – Merre voltatok?

- Elvégeztünk egy küldetést – mesélte a fekete hajú, akinek még mindig össze volt fogva a haja.

- Én is szeretnék már menniii! – nyüszített a szőke hajú.

- Majd ha meggyógyul a lábad, addig várnod kell! – csitította el a lány.

- SZATO! – ordította valaki a Keret másik végéből. Ezt a hangot túlságosan is jól ismerte ahhoz, hogy véletlenül összekeverje valakiével. Fogcsikorgatva fordult a hang irányába.