Sárkányok

A vas sárkány(8/8)

- Hé, kislány, add fel végre kérlek. Sokkal könnyebb lesz neked! – mondta Rota, miközben lenézett Natashára, akit a homok próbált magába süllyeszteni. Olyan volt, mintha körülölelte volna, és egyre jobban nyomta volna le. – Bár mondjuk nekem pont jó, ha sokkal nehezebb neked – gondolkodott el. – Akkor ne add fel, kérlek! – javította ki magát.

- Inkább csak hallgass el... - préselte ki magából a lány, miközben próbált szabadulni.

- Nem fogom be a szám! Főleg nem egy elkényeztetett kislány parancsára! – válaszolta, miközben odasétált hozzá. – Tudod, túl sokszor mondták meg nekem az olyan alakok, mint te, hogy mit csináljak, és már nagyon elegem van belőle! –hajolt le a lány szintjére.

- Ezt én is át tudom érezni – mondta neki, ami eléggé meglepte a futóhomok sárkány. – Csak ilyen esetekben, mint amiben most vagyok, nehéz nem parancsoló hangnemben szólni az ellenfeledhez! – mondta, miközben újra elkezdett mocorogni.

- Nem tudom, miről beszélsz – egyenesedett fel újra. – Nekem nagyon könnyű ezt megtenni.

- Minden sárkány más! – válaszolta, miközben egyre csak süllyedt.

- Igazad lehet – vont vállat a férfi, majd megfordulva távolabb sétált. – Majd egyszer találkozunk a pokolban! – intett neki.

- Azzal azért még várjunk! – felelte a lány, majd amennyire csak tudta kinyújtotta oldalra a kezeit, ezzel beállt egy bizonyos pozícióba. - Szél pengék forgószele! – mondta ki a támadás nevét, majd meglendítette a karjait. A jobbat előre, míg a balt hátra.

- Micsoda? – fordult meg azonnal Rota, ezzel szembe találva magát két forgószél oszloppal, ami egyenesen felé közeledtek. – Homokfal! – hajlította be a kezeit, majd az alkarjait egymáshoz érintette. Ezzel egy masszív védőfalat hozott létre maga előtt.

A két oszlop egyik elindult felé, egyenesen neki a falnak. Lassan, de biztosan magába gyűjtötte a homokot belőle, de mielőtt elérte volna a férfit, eltűnt. Ekkor indult támadásba a másik, ami ellen nem tudott védekezni az ellenfél. „Fenébe!" – gondolta magában, miközben csak simán maga elé rakta a karjait, és összébb húzta a fejét. Mikor elérte őt, a homok és a szél éles pengéi nem egy apró sebet hagytak rajta, és azt a kevés ruhát is, ami rajta volt megtépázták.

- Mi? – nézett végig magán. Őszintén, többre számított.

- Bocsi, de most csak ennyire futotta. Nem tudtam elég erőt belevinni, mert a testem nagy része el volt temetve a homokban – felelte a lány, miközben ő is a homokon sétált, vagyis csak úgy tűnt.

- Mi a csoda? – pislogott nagyokat. – Lopod a képességem?! – nézett fel rá mérgesen.

- Nem. Igazad megvallva a szelemen járkálok – magyarázta meg.

- Értem – állt meg összefont karokkal maga előtt. – Eddig te vagy az első szél sárkány, aki nem úgy támadott rám, hogy meg akar ölni – mondta hirtelen, meglepve a lányt ezzel.

- Mi? Mégis, hogy érted ezt? – nézett rá kikerekedett szemekkel.

- Meg lehet mondani, ha valaki gyilkos szándékkal támad rád. Hogy is mondjam... - kereste a megfelelő szót. – Durvábban támad, te magad is érzed, hogy veszélyes. De ezt most nem éreztem. De nem értem miért! – nézett rá választ várva.

- Nem akarlak megölni – válaszolta egyszerűen.

- Komolyan? – mondta hitetlenkedve. – Furcsa egy szerzett vagy...