Az Özvegy Szerelme

𝟸𝟸.sʜᴏᴡᴇʀ ᴀɴᴅ ᴇɴᴄᴏʀᴇ

Beálltam a tusoló alá,majd megengedtem a csapból a forró vizet. Az egész rám zúdolt,eleinte égette a bőrömet,majd miután a hám fedte receptorok hozzászoktak, könnyebben viseltem a szúró meleget. Egyszer utoljára hátra simítottam vizes hajamat,majd elzárva a csapot kiszálltam a tusoló alól.

-Fene egye meg - pisszegtem magambam,amikor észrevettem,hogy nem hoztam magammal sem törölközőt,sem ruhát. Csak azok vannak itt,amelyeket ma viseltem. Nem,azt csak nem vehetem vissza. Muszáj volt csupasz és nedves testemmel kikószálnom a szobámba.

-Azt a k*rva! - hallottam egy hangot mögülem,a teraszról,amikor lehajoltam a komódom mellé. Hirtelen magam elé kaptam a takarómat,majd körbetekertem azt testemen. Nagyszerű! Legalább tiszta víz lett ez is!

-James! Bucky - hadonáltam a levegőben - mi a francokat keresel te nálam? Kurvára nem csillagokat nézel,ugye? Mindig azt csinálod! Menj Pietróhoz eget bámulni.
-Nyugi Tat! Nyugi - jött közelebb,majd kezeivel próbálta enyéimet magam mellé zárni - Kérlek fordulj meg.

-Nem láttad már elégszer a mai nap? - kérdeztem a férfit a csupasz hátamra utalva.
-Ezeket Dreykov tette ugye? Mit tett volna veled,ha Stevék elengednek az elején... - futottak könnyek a szemébe,talán amiatt hogy belegondolt a múltamba,vagy hogy mi lett volna velem,vagy akár a saját múltjára...

-Miért van az,hogy a... - kerestem a megfelelő szót,de egyszerűen nem találtam - a társam minden este jön csillagokat bámulni,most pedig a csillagok helyett a meztelen testemet és a hegeimet bámulta meg?

-Tatiana! - fújta ki a levegőt - Észrevehetnéd, hogy nem csak a csillagok miatt vagyok itt majdnem minden áldott este! Igazad van,mehetnék bármelyik jobboldali szobába eget nézni,de minek,ha te csak ebben az egyben vagy?

-Menj ki! - mutattam az ajtó felé - Menj ki!
-Amúgy dögös vagy! - indult kifelé,majd reflexből neki hajítottam egy párnát. Hamar előkerestem egy törölközőt és egy pizsamát,utóbbit magamra öltöttem,majd a szemközti szoba ajtaján kopogtattam. Nem értettem a férfi szavait. Vagyis nem akartam érteni. Magyarázatot vártam.

*Bucky szemszöge*

Délelőtt megjavítottam a motoromat,amely rég volt használva. Én nem járok sehova a toronyon kívül,Tatiánák saját motora lett,na meg van,hogy Flashhel jár be a központba. Péntek van, ilyenkor Tat két órakor végez. Talán bolond voltam,hogy azt gondoltam Tat kedvel engem,hisz egyáltalán nem ad jeleket,hogy az ellenkezőjét higyjem.

Röpke pillanatok töredéke alatt döntöttem úgy,hogy kipróbálom a motort. Vagy ez csak jó kifogás akart lenni? Ez a próba körút kisebb kitérővel,de a Központot fedő iroda előtt ért célba. Két óra múlt négy perccel. Késtem,de remélem még itt van. Vettem ebédet nekünk. Hívtam,nem vette fel. Írtam neki,nem válaszolt rá. Kerestem a központban,nem volt ott. Eljöttem érte, nem várt rám.

Ott volt egy nő,Karen. Ő informált arról,hogy akit kerestem...Tatiana már elment,pontban két órakor. Négy perc...négy. Ennyivel kellett volna hamarabb odaérjek.

Visszamentem a toronyba,épp amikor beértem az épületbe,kaptam egyszerre két üzenetet. Lassan,de hozzászoktam,hogy hogyan használjam ezt a kütyüt,bár Steve...nos ő szenvedett vele. Az egyik üzenet pont az említett legjobb barátomtól jött,a másik Natashától. Mindketten leírták,hogy a pihenés érdekében,a hétvégét a faházban töltik. Együtt. Natasha még annyit írt pluszba, hogy Tatiához egy ujjal se érjek hozzá...azt hiszi,hogy azért közeledek a lány felé,mert egy partyn felelsz vagy mersz után megfogadtatták velem. Pedig nem. Ezek valós érzelmek. Kedvelem a lányt. Már csak az aurája,s a kisugárzása elkábít.

Nem sokkal később az említett lány is küldött egy üzenetet. Megnyitottam,bár ne tettem volna. Randizik,egy sráccal. Az ebédet,amit vettem nem volt kedvem megenni egyedül. Levittem a nappaliba, ám egy üzenetet címkéztem mellé.
"Buckytól Tatnek"

Mivel kezdett sötétedni,így átmentem Tat teraszára,hogy ott várjam a csillagokat. Nem,ez nem igaz. A lányt vártam. Aki hamarabb megérkezett mint gondoltam. Az arcán hatalmas mosoly telepedett meg,így úgy gondoltam én meghúzodom a terasz sarkában,várva arra hogy ő maga vegyen észre. Rábízva ezt az univerzumra...és rá.

Tatiana kijött a fürdőből csurom vizes, meztelen testtel. Legelőször formás alakja fogta meg a tekintetemet,amely eddig is látszódott az edzéseket követően izzadt ruháin keresztül,azonban most ruha nélkül is láthattam. De nem csak ez volt látható. Sosem láttam még a testét azonban a háta és a feneke,még a felső combjai is tele vannak vörös hegekkel,sebekkel.

-Azt a k*rva! - szólaltam meg amikor a sebeket észrevettem. A lány megijedt,hisz nem tudta ki van a szobájában,de akkor sem nyugodott meg,amikor megtudta,hogy én vagyok az.

-Nyugi Tat! Nyugi - mentem közelebb a lányhoz,hogy megnyugtassam,s hogy meggyőzödjek arról,amit láttam az nem szimpla csalás - Kérlek fordulj meg.

A lány először akadékoskodott,majd megfordult. A sebek...nem frissek. Talán sok évesek,de mélyek,mai napig nem gyógyultak be. Tatianát bizonyára bántalmazták Oroszországban. Milyen gyerekkora lehetett...s mi lett volna ha haza küldik azután,hogy a Bosszúállóknak támadt, sikertelenül? Belehalt volna a fájdalomba. Ezen gondolatok alatt könnyek csúsztak szemeimbe,amit Tatiana is észrevett majd hamar ki is küldött a szobájából.