Az Özvegy Szerelme

𝟷𝟹.ʟᴏɴᴅᴏɴ&ᴍᴏᴛʜᴇʀ

Londonban már nemegyszer jártam éd nem egy gyilkosságot vittem végbe ebben a városban. Jelenleg a Kapitánnyal tartózkodom az angol városban,a S.H.I.E.L.D egyik titkosított gépével érkeztünk. Így hivatalos adat itt létünkről nincs. Talán egy beteggondozó helyiség lehetett,ahova a szőke nő által megadott adatok vittek bennünket. Itt találjuk Carter ügynököt.
-Mit kell tudnom a nőről? - fordítottam a fejem Steve felé,még mielőtt a férfi benyitott volna a terembe.
-Beszédes nő,és persze kedves. Meglátod! - bicentett az ajtó felé,amit ki is nyitott. Elénk tárult egy szoba, közepében egy hatalmas kórházi ággyal, rajta egy ősz, mosolygó nővel. A nő körül friss virágok és képek sorakoztak. Nem beszélve a gyógyszerek sokaságáról és a berendezett infúziókról. Megakadt tekintetem egy szórólapon 1993-ből,az állítólagos születési évemből.

-Steve! - nevetett fel a nő,aki nagyon örült a férfi jelenlétének. A férfi mosolyogva intett a neki,majd arrébb állt így engem tovább már nem takart.
-Helló! - intettem én is a nőnek.
-Szervusz kedvesem. Ki ő Steve? - az említett nem válaszolt,csak engem közelebb küldött hozzá. Levettem a nyakékem és a kezébe nyomtam.
-A nevem Tatia. Egy orosz fazon bérgyilkosnak által kiképzett...nem is tudom minek valljam magam.
Nyugodjon meg nem kivégezni akarom önt. Ez itt - mutattam a nyakláncra - az anyámé volt. Akit nem ismertem.
-Ha jól látom ez egy tanácstagé volt. Milyen évjárat?
-1965 - válaszolt Steve helyettem.
-Az anyád 1965-ben S.H.I.E.L.D tanácstag volt? - nézett komor arccal egyenesen rám - azon évben én voltam az egyetlen nő ott. Megmutatod kedvesen a csuklód? - tettem,amit kért és feljebb húztam a bő felsőmet. A nő gyengéd kezeivel megfogta csuklómat és egy ideig nézte azt,majd felnevetett szemében könyekkel.
-Látod azt a szórólapot? - mutatott a lapra, amelyen már megakadt a tekintetem ideérkeztem során. Kérdésére válaszolván bólogattam - Én és a férjem készítettünk belőle egy rakást,nem sokkal azután,hogy az újszülött kisbabánk elveszett,pontosan 1993.április 1-én. Azóta sem találtuk meg. A férjem már nem is él,de én...én megtaláltam őt. Itt ül előttem - kezdtek el könnyei gurulni göröngyös arcán.
-Te-te vagy az anyám?
-Ez a vágás itt a csuklódon - simogatta meg az említett helyet - bebizonyította, hogy te vagy az elveszett lányunk. Emlékszem hogy szerezted,nem egyszer próbáltak elrabolni. Egyik sikeretlen alkalommal vágták el a bőrödet és ahogy látom,a mai napig ott díszeleg.
-Szóval a szüleim nem elhagytak,hanem elraboltak tőlük? Egész életemben hazugságban éltem. Milyen életem lenne most,ha veletek maradtam volna? Mi van,ha Dreykov lopott el?
-Nem ő volt,hanem az egyik özvegy.Egy régi barátnőm,Dottie Underwood. Ő azzá tett téged,ami ő volt.
Tudod mi volt a neved, amíg Dreykov nem nevelt orosszá? - nemlegesen ráztam a fejem mire folytatta- Megölelhetlek? - erre már bólogattam,majd gyenge karjai közé fogott a nő. Meleg ölelése jól esett, éreztem azt a szeretet az ölelésében, amit máséban még soha.
-A neved Lauren Carter volt. Egy napon tied lehetett volna a S.H.I.E.L.D,Carter ügynökként lehettél volna ismeretes és a családoddal nőhettél volna fel.
-Talán egy másik univerzumban... - sóhajtottam fel,mire a nő kissé bambulni kezdett majd ebből megtörve újra rám nézett.

-Hát te ki vagy édes teremtményem? - Steve felé tekintettem,akinek szája szélén egy csöpp mosoly pihent,rám nézett és a nézéséből kivettem a lényeget.
-A lányod. Visszatértem hozzád - a nő Alzheimerrel küzd. Egyik pillanatról a másikra felejtette el hogy ki vagyok. Egy ideig az ment,hogy emlékeztettük őt rám,de sohasem volt ez olyan harmonikus,mint a legelső beszélgetésünk során. Két bekeretezett képet hagytam magamról az asztalán,egy a gyerekkoromból származik,a másik már a felnőtt voltom során készült.

Késő estére járt mire haza indultunk a repülőgéppel. Stevevel egész úton beszélgettünk. Leginkább anyámról mesélt,ahogy ő ismerte 1943-ban. Egy fiatal,csoki barna hajú és szemű,erős kisugárzású,kemény nő volt. Mindezen tulajdonságokat örököltem tőle.Vagyis Steve szerint.Szóbakerült Sharon is,aki mindezek szerint az unokanővérem. Ezaz! A Natasha által kedvesen leírt, szőke ügynök a rokonom. Az a rokonom,amelyik átvette a helyemet a központnál. A jogos helyemet,amit Istenre esküszöm visszaszerzek.
Buckyt megkaphatja. A családi biznisz a csaló férfiaknál ezerszer többet ér.
Steve aggódóan rákérdezett a köztem és Bucky között lévő dologra,amit nem értek honnan jött neki. Válaszoltam volna,hogy "már elhittem hogy van valami,de semmi sincs" ehelyett csak alvást színleltem és nem válaszoltam a kérdésére. A férfi ezt elengedve,hagyta hogy tovább aludjak,amíg haza nem értünk. A S.H.I.E.L.D leszálló pályáján szálltunk le,innen autóval vittek haza,a Bosszúállókhoz.