Az Özvegy Szerelme

𝟹𝟻.ᴘʀᴇᴛᴛʏ ʙɪɢ ʟɪᴇ

-Ez...ez nem lehet igaz, - engedtem el a telefont a kezemből - ez nem ő.
-Tatiana,hiszen most láttál egy videót, amiben bevallja,hogy csak lefeküdni akart veled! Miért vagy ennyire hiszékeny? Nézz ide - emelte fel az államat majd felállított maga mellé,s mély ölelésbe húzott. Magához szorított és a hajamat simogatta -Nyugodj meg, minden rendben lesz - nem sírtam. Közel sem álltam ahhoz,azonban a düh összegyűlt bennem. Lassú,mély levegőt vettem,elfojtva az érzelmeket magamban.
-Át...átküldenéd? - törtem meg a csendet és a harmonikus pillanatot az unokatestvéremmel.
-Biztos? - tolt el magától,majd aprót bólintottam. Sharon elvette a telefonját az asztalomról,majd el kezdett azon pityegni. Amikor meghallottam,hogy üzenetem érkezett hamar telefonom után kaptam, kezembe vettem a kabátom és a táskám majd sietve hagytam el az irodát.
-Tatiana - szól utánam Sharon,de nem fordultam felé,siettem ki az épületből, haza.

Továbbra sem sírtam,csak dühös voltam. Magamra,amiért tudtam hogy valami nincs rendben mégis belementem ebbe az egészbe.
A világra,amiért amikor végre összejön valami ez történik,Buckyra amiért ezt tette velem,s Sharonra amiért megmutatta a videót.

Az ügyvédi irodába érve mindhárom ügyvéd megszólított,de őket is figyelmen kívül hagyva értem ki a friss levegőre. Leintettem az első taxit,amely velem szembe jött,majd beülve diktáltam a címet. Szerencsére a sofőr semmit sem kérdezett a hősségről,a Bosszúállókról vagy hasonlókról,bár láttam szemeiben azt,hogy ismer,azt hogy minimum 10 kérdése lenne felém, mégsem szól egy szót sem. Hálás voltam a csendért,ezért is adtam neki több borravalót,mint amennyit kellett volna. A pénz volt akkor a legkisebb problémám.

-El sem hiszitek milyen napom volt - léptem be a nappaliba,mire ledöbbentem,mert szembe találtam magam az összes,szószerint az összes Bosszúállóval - Micsoda meglepetés.
-Tatiana - üdvözöltek meglepődve.
-Nem dolgoznod kéne? - intézte felém Stark a kérdését,aki mintha magyarázott volna valamit mielőtt beértem a terembe.
-Valami...valami fontosabb van öhm folyamatban. Stark megoszthatnék egy videót a többiekkel?
-Persze add a telód,elintézem.
-Először is megköszönném mindenkinek, hogy oly kedvesek voltatok,hogy a lelki és a szerelmi világomra való tekintettel hónapokig titkolóztatok előttem - csaptam össze a tenyeremet, mire Stark visszaadta a mobilomat. A legtöbben kiváncsian néztek fel,mások szemöldökeiket húzták fel az egekig,harmadikok pedig összenéztek. Ők az embereim,akik össszenéztek. Ők tudják, hogy miről van szó. Elindítottam a videót, ami a Bosszúállók partyján készült.
-Ez valakinek fájni fog!
-Barnes,felelsz vagy mersz? - jelent meg Stark.
-Merek Stark,merek.
-Feküdj le Orlovával! - parancsolta Tony. A kamera ide-oda mozgott,hol Stark hol Bucky arcvonásait vette.
Mindenki ledöbbenve nézett a két férfira,s lélegzet visszafojtva nézték a videót. Talán tudták mi jön. Talán nem.
-Megőrültél? Azt hiszem nekem ennyi elég ebből a játékból.
-Ne már,Tat! Tony sem gondolta komolyan,igaz?
-Elhagytak öcskös - nevetett mindenki Scott kijelentésén.
-Ez ömm...gáz.
-Ugyan már - temette arcát kezeibe Bucky - azt hiszitek,hogy egy ilyen jött-ment lány elutasíthat engem? Előbb vagy utóbb be fog dölni nekem, szószerint,lefekszik velem,és megbánja, hogy nem ma tette. Ne feledjétek a harcot,a végjátékot én nyerem - nevetett fel mindenki a videóban,míg a valóságban csak szótlanul ültek. Tony megvakarta a tarkóját,mire belekezdett Scott.
-De akkor nincs semmi baj,ha ti nem... tudjátok nem szexeltetek - Natasha és Steve is lehajtották fejüket,mert tudták, hogy nagyon nincs igaza Langnek -Oh.

-Elhitetted velem,hogy szeretsz,hogy mindenkinél jobban szeretsz,hogy nem vagyok egy szörnyeteg,hogy mi ketten egymásnak lettünk teremtve és minden badarságodat elhittem - fordultam Bucky felé aki akkor nézett fel rám. A tekintetében láttam a bocsánatkérést,de kicsit sem izgatott - Én szerettelek...de te a képembe hazudtál. Hogy tudtál úgy aludni mellettem hogy közben tudtad, hogy hazugságban élek? Mellettem ébredni,velem lenni,a szemembe nézve hazudni? Minek is a kérdés,hisz erre voltál tanítva,tudjuk,te vagy a tél katonája. Mindenki számára világos volt,hogy hazugságban élek,csak számomra nem? - kezdtem el sírni, bömbölni,kiborultam,de tudtam jogosan. A legtöbben elhagyták a termet, Pietro,Naték és Bucky maradtak velem.

-Én nem...én nem hazudtam neked Tat.
-Ne merj így szólítani. Az életem voltál, az első és egyetlen szerelmem,de te leszartad a tényt,hogy mennyire is odavagyok érted. Hülye voltam-e hogy szerettelek? Megbántam-e? Szerettél-e igazán?
-Tatiana,én szeretlek! A szavaim...
a szavaim mind igazak voltak.
-Tudhattam volna,hogy miért súgnak össze a hátunk mögött,hogy veled csak a baj van, hogy egy hazugságban hittem. Sosem voltál mellettem igazán, sosem szerettél,és még el is érted,amit akartál. Pusztulj a pokolban Barnes!
-Tatiana - szólítgatott Natasha és Steve, mire Bucky közeledett felém.
-Egy lépést se tovább! - távolodtsm a férfi közeledtekor,majd lassú léptekkel hagytam ott a nappalit,felsietve a szobámba, ahol neki estem az ajtónak s csak sírtam és sírtam.

A padlót szugerálva engedtem ki a gőzt. Tudhattam volna,hogy mindez csak egy illuzió,hogy ez nem a valóság. A valóság gyakran kiábrándító.
-Ő is ezt mondta - szólalt meg egy hang a szobából. A szerelmi életemmel ellentétben nagyon is valós volt.