Az Özvegy Szerelme

𝟷𝟼.ᴀᴠᴇɴɢᴇʀs ᴀssᴇᴍʙʟᴇ!

-Ki az a Yelena? - akadt le Scott a történetem első felénél,amikor is arról meséltem,hogy Yelena hívott.
-A húgom - válaszolt Natasha helyettem.
-Aмериканцы (Amerikaiak) - nevettem el mondandómon.
-Most angolul! - mosolygott ironikusan Sharon. Úgy lemosnám azt a kárörvendő mosolyt az arcáról...néhány fogával együtt.
-Tehát Yelena a barátnőd a Vörös Szobából,neked a húgod,és itt volt amikor Buckyt meglőtték! Ukrán származású orosz kém és bérgyilkos... -értelmezte Steve.
-Már nem bérgyilkos. A vérem felszabadította őt is,mint a lányt is a központból,Olgát. És Dreykov erről tudomást szerzett. Yelena erre utalt az üzenetében.
-Készen kell állnunk - jelentette ki Bucky.
-Te nem! - förmedtünk rá Stevevvel egyszerre.
-Elnézest,hogy van szólásszabadságom valamint idősebb vagyok nálatok,és nem ez lenne az első harcom...
-Egyszer már megsérültél miattam, többször nem fogsz - mondtam magabiztosan. Bár csak addig voltam magabiztos,míg ki nem mondtam ezt a mondatot. Hisz tudtam,hogy azok akik ma összegyűltek még bőven fognak szenvedni miattam,értem s általam.

Tony bebiztosította a torony védőrendszerét,a kamerákat és az őröket megtriplázta,emelett komplekt biztonsági rendszert épített ki. Mindezt egy óra alatt. Csodálom ezt az embert.
Natasha minden fegyverét előkészítette, hisz tudta ha jön Dreykov és a Vörös Szoba szembe kell szálljon azon lányokkal,akik az ő idejében még babákkal játszadozó kislányok kellettek volna legyenek,helyette pisztolyokkal gyakorló gyerekek voltak,akik mostanra felnőttek,s kegyetlenek lettek.
Bucky szobájában durcizik,amiért nem engedik harcolni a hatalmas katonát,Pietro próbálja az erejét visszanyerni, ám továbbra sem áll velem szóba,Wanda pedig Vízió kövével játszadozik pár napja. Valami nem stimmel vele.
Scott,Hope,Pepper és Rhodey a konyhában - hol máshol - browneykat sütöttek,amivel később meg is kínáltak. Kapitánynak szokása a róla készült képregényeket megvásárolni,most is ezeket olvasta. Olyankor olvas,ha kérdései vannak,úgy gondolja talán választ kaphat azokra,ha a róla szóló képregényeket olvassa. Néhányat velem is elolvastatott,leginkább azokat amelyekben szerepel Peggy. Ó de szereti anyámat. Bár csak túl tudna lépni rajta,s békében élne...
Sharon időközben elhagyta a tornyot, amiért áldom Tonyt,hogy elküldte. Nem kell hogy itt lábadozzon,elég egy Carter,az igazi. A többiek pedig csak voltak...

Másnap reggel aludtam volna még,ugyan nem hagytak. Kivételesen,de Wanda keltett fel. Kértem a lányt,hogy maradjon még egy kis ideig,hisz beszélnem kellett vele.

-Jó reggelt Wanda! Köszönöm,hogy felébresztettél,de olyan jól aludtam...
-Ugyan nincs mit,neked is!
-Várj egy kicsit! Kérdeznék valamit... - ültem fel az ágyamon,mire a lány megfordult,s kiváncsian nézett rám.
-Mondd - jelentette ki,kis várakozást követően.
-Pietrónak baja van velem,mióta meglőtték. Miért? Addig minden olyan jól ment!
-Tat! Én nem mennék bele ezekbe a drámákba... de ha tudni akarod,a bátyám igenis kedvel téged. Mindig is kedvelt téged,de valaki megtiltotta neki,hogy közeledjen feléd. Most pedig mennem kell, ígyis többet tudsz a kelleténél!
-Hé várj - nem tudtam végig mondani,már rám csapta az ajtót,s ott hagyott,magamban,magammal és a gondolataimmal. Vajon ki lehetett az,aki arra kérte Pietrot hogy távolodjon el tőlem? Ki kell derítenem!

Hamar felöltöztem,majd lesiettem a többiekhez reggelizni. Csak Steve és Scott voltak ott. Remek alkalom őket kikérdeznem.
-Szép jó reggelt Kapitány és Scott! - köszöntem nekik míg raktam 2 piritóst a tányéromra.
-Neked is Tatiana! - szóltak vissza szinte egyszerre.
-Ez gáz lesz - ültem le Steve mellé - de kérdeznem kell valamit - néztem felváltva a két férfira.
-Nincs tampon nálam! - jelentette ki Scott.
-Natasha nem mondta,hogy a Vörös Szobában megszabadítanak a méhünktől? Nincs menstruációm. Nem kell tampon. Másról van szó...Pietróról. Tudomásomra jutott,hogy valaki azt kérte tőle,hogy kerüljön engem. Ugye nem ti voltatok?
-Én? Ó édes Tatia,én mindenkinek a legjobbat akarom,te és Maximoff összeilletek,miért szakítottalak volna el benneteket egymástól? - mondta Steve aranyosan,hajamat hátratéve.
-És te? - néztem Scottra.
-Van barátnőm,de ne érts félre,ha nem lenne akkor sem tennék ilyet. Nem szakítanák szét egy párkapcsolatot,de azért jobban néznél ki mellettem,mint Flash mellett,ez tény és való! - ezen csak nevettem egyet,persze nem kellett volna, hisz éppen pirítós volt a számban,így az kissé a torkomra ment. Steve a hátamat ütötte,majd miután ittam egy kevés vizet,amit Scott adott,helyrejöttem.

Megköszöntem a reggelit,és a megmentést majd indultam is vissza a szobámba,amikor összetalálkoztam a liftben az említett gyors hőssel.

-Jó reggelt Pietro! Lehetne egy kérdésem?
-Gyorsan,Tatiana,gyorsan.
-Ki beszélt veled arról,hogy légy mogorva velem? Ne félj,mondd el ki az!
-Miről beszélsz? - próbált értetlenkedni a férfi,de mind hiába.
-Wanda mondta. Tudok mindenről,ne játszd az ártatlant!
-Pedig az vagyok! Inkább Bucky barátoddal beszélgess el,ha már oly jóban vagytok!
-Tessék? Tehát ő volt!
-Mi? Nem! Hallod Tatia,nem! - kiabált utánam a férfi,de azt kizárva mentem tovább a lifttel,a szobák emelete felé.

Ideges voltam,nagyon is. Először is azért mert eltitkolták előlem,másodszor mert ilyet tett Bucky. Nem értettem miért,de ha értettem volna is,akkor is mérges lennék rájuk. Azt hittem Pietróval jól kijövünk és igazán kedveltem is őt,mire jött ez a hirtelen hangulat változás,a távolság köztünk,majd kiderült,hogy mind ez Bucky műve. Pietro fél tőle,így tette,amit a legjobbnak látott. Hallgatott rá,s eltávolodott tőlem.

-Bucky nyisd ki ezt az Isten verte ajtót,vagy betöröm - üvöltöttem neki kintről,mire az ajtó kinyílt.
-Neked is jó reggelt Tatiana! - nézett ki kómásan csipás szemével,mire kezem arcán csattant el.
-Ez olyan jól esett! Most pedig mondd el mégis miért beszéltél Pietróval!
-Mert mondjuk mindketten Bosszúállók vagyunk,s egy helyen lakunk? Kihez ne szóljak még hozzá,esetleg Sharonhoz?
-Beszéltél Pietróval arról,hogy hagyjon békemet és hogy legyen velem távolság tartó! Tudom! De miért?
-Ennyire nem érthető? Ennyire nem látszik, Tatiana? Szeretném,ha nem felé,hanem felém közelednél. Érted már?
-Te nem vagy normális! Tudod,ha szeretnéd,hogy feléd közeledjek,s ne felé, talán ne kavarj az unokatestvéremmel!
-Én és Sharon? - kérdezte a férfi,mire megfordultam s bevonultam a saját szobámba,ahol becsaptam az ajtót.

Tv-t nézve gondolkodtam mindazon amit Buckyval beszéltem. Már értettem,hogy miért tette,de nem így kellett volna tegye. Kis idő múlva a semmiből megszakadt a kapcsolat a tv és a szolgáltató között,s a műsor leállt,majd az áramot is elvették. Tony szirénája pedig megszólalt,egyszerre Jarvissal,a mesterséges intelligenciával.

-Mr.Stark arra kér mindenkit,hogy felöltözve,felfegyverezve jelenjenek meg a nappaliban - szólt Jarvis.
-Köszönöm Jarvis - mondtam neki,hisz tudtam,hogy hallja,majd indultam is a szertár felé. Kinyítva az ajtót Buckyba ütköztem.

-Tatiana...Végre. Itt várok rád,azóta hogy becsaptad az ajtót. Bocsánat, igazad van. Nem így kellett volna tennem. Ami pedig Sharont illeti,semmi közöm hozzá. Nálam aludt egy éjjel,az ágyamban,de én a nappali kanapéján. Nem történt semmi.
-Nem tartozol nekem magyarázattal. A bocsánatkérésed pedig elfogadom. De Bucky,te nem jössz harcolni! - hagytam magam mögött a férfit.

Minden Bosszúálló felöltözve jelent meg a nappaliban,még Bucky is,Starkra várva,aki egy újabb páncélt fejlesztett,s abban jelent meg.
-Bosszúállók Gyülekező! - érkezett meg az említett géniusz a páncéljába bújva - Gondolom nem hatalmas meglepetés,de Dreykov és az emberei támadtak meg - mindenki Natashára nézett,aki lesújtotta fejét. Steve meleg kezét tette Natasha vállára,ezzel támogatva a nőt - Olga,a lány a S.H.I.E.L.D-nél csak egy jel volt,egy figyelmeztetés,Yelenától. A lány kém,tudta hogy mi történik Oroszországban, és figyelmeztetett,na meg ott a hívás is...ma pedig személyesen jelent meg az orosz maffia s bandája. De nem tudja,hogy hányan vagyunk,s hogy mit tudunk! Adjatok bele mindent,néhány Natashát és Tatiát kell kiütni,menni fog? - Tony viccként szánta,de egyikünknek sem úgy esett. Steve és Bucky morogva néztek a férfire, aki rövidre zárva beszédét felszállt,majd betörve az üvegablakot indult egyenesen le,ahol Dreykovék már vártak ránk.

-Bucky,kérlek maradj! Szépen kérlek,ne kockáztasd az életed! Tetted azt már elégszer,ne most,ne értem - öleltem meg,majd indultam én is a többiekkel.

A banda azt hitte csak kettőnkkel kell szembeszállnia,Natashával s velem,de nem. Ilyenek a Bosszúállók. Egy mindenkiért,mindenki egyért. Rossz csapattal húzott ujjat Dreykov. De uralmának ma vége,bár ha nem is ma,akkor hamarosan.