Az Özvegy Szerelme

𝟹𝟷.sᴛᴇᴘʜᴇɴ sᴛʀᴀɴɢᴇ

-Tatia! Tatia - szólítgatott Bucky egy ideje.

-Bocsi...csak elkalandoztam - ha te azt tudnád,hogy még mennyire elkalandoztam. Nem is kalandnak nevezhető az,hogy közeleg a világ vége.

-Azt kérdeztem,hogy kérsz-e valamit, chips,üdítő,bármi?

-Ummm...chipset,az jó lenne.

A férfi felállt és kiment a szobájából, ami mostanra a kedvenc helyemmé vált. Valami filmet néztünk,vagyis Buck nézett,mert én megint az álmaimon gondolkodtam. A tv-ben felbukkant egy hirdetés,amely ugyancsak felkeltette a figyelmemet.

Álmatlansággal küzd? Rémálmok gyötrik? Vagy csak simán szeretne a mágiáról beszélni? Mindet megteheti! Doctor Stephen Strange,a hírhedt mágus az alábbi telefonszámon ********** fogad hívásokat. Ne hagyja ki!

Stephen Strange,az a mágus,aki balesetet szenvedett? Nem tudtam mitévő legyek,hogy kivel beszéljem meg, és kivel nem, de talán nem lenne rossz ötlet valakivel aki jobban ért ehhezmáris tárcsáztam a telefonszámot.

-Üdvözlöm,ez a csevegj Stephennel műsor! Miben segíthetek?
-Üdv - szóltam bele a telefonba egy kisebb gondolkozási időt követően.
-Kivel beszélek?
-Lauren Carter,uram.

-Nem,ez nem igaz. Örülök,hogy hallhatom a hangját Ms.Orlova!
-Honnan...honnan tudta? - kérdeztem bizonytalanul,mire eszembe jutott,hisz ő egy varázsló - Buta kérdés volt.
-Azt hiszem van önnek ennél fontosabb kérdése is,nemde?
-Vannak álmaim...nem értem őket,talán nem is akarom őket érteni...segíthetne.

-Mert elnyomod őket,önzőségből - szólalt meg egy belső hang.

-Mit tud Thanosról? - tértem rá a lényegre.
A férfi felsóhajtott majd szólt volna,de kinyomtam a hívást,hisz Buck éppen akkor lépett be a szobájába.
-Beszéltél valakivel? - húzta fel a szemöldökét,mire nemlegesen bólogattam, majd magam mellé invitáltam,az ágyba.

Egymásmellett feküdtünk,Bucky átkarolt, én pedig a mellkasába fúrtam az arcom. Nem vagyunk együtt,vagyis úgy beszéltük meg,hogy megpróbáljuk egymásmellett...a szerelmet,hisz ez az első mindkettőnk számára. Akárhányszor mellette vagyok félek, hogy elveszítem,hogy egyszer vége.

Nem akartam,hogy beleszeressek,mert az fáj,de az ellenkezője történt, beleszerettem és csodálatos.

Ő csodálatos,ahogy hallom minden levegővételét,ahogy szuszog mellettem, amikor látom a mosolyát,az óceán kék szemeinek párosításával. Annyira szerelmes lettem belé. Nem akarom elveszíteni,és megfogadtam,hogy nem is fogom. Talán ezért titkolózom hetek óta,milliárdok életét kockára téve. De azt hiszem,hogy életemben először, most megérdemlem a boldogságot,a pihenést,vele... elegem van a harcból és a hősködésből,szívesen lennék egy normális ember,még ha csak egy napig is.

Gondolataimból kimászva megcsókoltam Buckyt. Mert tudtam,ha az álmok igazak, már pedig annak tűnnek,nem sokszor tehetem majd ezt meg. Váratlanul érte a puha csók,de viszonozta. Az ajkai naracsízűek voltak,a legfrisebb narancs, amit valaha kóstoltam. Tarkómnál fogva húzott magára,az ölébe. A meleg nyelve összekuszálódott az enyémmel,amely annyira vágyott rá.

A szívem a torkomban dobogott,az idő megállt körülöttünk,csak mi voltunk az univerzumban. A csillagok alatt,a sötétben. Két lélek, akik egymásra találtak,de tudják,hogy jön a vég,ezért falják egymást,mint az éhes róka a háziállatokat. Éreztem,hogy közösen vesszük a levegőt,a megosztott levegőt.

Hirtelen volt,amikor felkapott az ölébe,s meg sem állt a fürdőszobájáig.
-Mit akarsz? - nevettem fel zavaromban. Bucky csak egy mosolyt eresztett a szájára, majd megindította a csapot, amiből elkezdett folyni a meleg víz. Belökött a tusoló alá,majd ő is bújt utánam. A meleg víz csak úgy cirógatta a bőrömet - Hozzá tudnék szokni - nevettem el magam.

Bucky elkezdte lassan levenni a felsőmet. Nem kérdezte meg,hogy lehet-e vagy sem. Már látta pucér testemet,a hegeket,más újdonságot nem talál rajtam. Mi egymást vetkeztettünk, el-eljátszottunk a másik ruháival, testével, s a tusolás bő egy órára húzódott el. Ahogy én is engedtem a csábításnak és a ruhák levételének, ugyanúgy tett ő is. Aztán elérkeztünk az alsónadrágjához,amit szempillantás alatt levettem róla,s szemem elé tárult férfiassága,ami állt. Bucky arca elpirosodott, amikor meglátta,én pedig...zavarban voltam, hisz értem áll.

-Tony meg fog ölni - törtem meg a csendet,amikor felvettem a köntösömet - Senki sem fogyaszt ennyi vizet,egy hét alatt sem.
-Mi igen,picúr.
-Hogy szólítottál?
-Picúr. Mert kicsi vagy,de attól még szeretlek - jóval azután hogy kimondta, rájött,hogy mit mondott - Vagyis szeretem, szeretem,hogy kicsi vagy.

—————————✿—————————

Kedves olvasóim!

Íme itt van,majdnem egy hónap után az új rész. Egy oka van ennek:a Don't blame me fanfiction-emet írtam,de holnap finálé,szóval térek vissza...ide. Mit ne mondjak,már hiányzott.
Ígérem,jönnek a szerelem kigobozós részek is,csak nem vagyok olyan hangulatomban,nagyon nem vagyok szerelmes hangulatban. Vagyis szerelmesnek szerelmes a kedves írónő,csak nincs sok kedve hozzá.
Jaj és ez a becenév,hogy picúr,kegyetlen. Interneten kerestem valami beceneveket,de mit is mondjak...kincsem,kicsim,szerelmem és hasonlók...aztán láttam hogy picúr. Majdnem elhánytam magam,mert sajnos van egy picúr az életemben(utáljuk egymást) de ez a legnormálisabb😩 Jó éjt drágák!