Az Özvegy Szerelme

𝟸𝟿.ᴡᴏɴᴅᴇʀғᴜʟ ᴍᴀɴ

A hely,ahol meginterjúvolnak, eléggé...kicsi. Egy épület,sok teremmel. Kicsi,ám simán elveszhetsz benne. Valamint tartozik az épülethez egy kert is,s egy nagy tó is,talán ez kárpótolja a kis épületet.

Délután volt,mire beértünk az épületbe, ott találkoztam Bucckal,akinek gyengén integettem,de ő ezt nem viszonozta. Vagy nem látta,vagy csak nem akarta látni.

A rendezők nagyon rendesek voltak,előbb bemutatkoztak,majd küldtek mindent, amire csak szükségünk lehetett,s végül vázolták a mai menetrendet. Bucky jóval előttem van,ő kezd,majd jövök én,s a közös interjúnk. Kb.este lesz mire végzünk.

Volt egy öltöző helyiség,ahol várakozhattunk amíg a másikat interjúvolják. S ígyis tettem,ám meguntam az ottani várakozást,így elindultam az udvarra,s onnan néztem a csendes,szép tájat. A madarak csicsergése volt az egyetlen zaj,amelyik a fülemet bántotta. A természet csendes volt,jóformában már aludt. A nap is lassan,de vándorolt lefelé az égről,színt hagyva maga mögött.

-Már a naplamentékért vagy oda,nem a csillagokért? - kérdezte egy hang mögülem,s pontosan tudtam,hogy ki az. Mosolyogva fordultam hátra hozzá, amikor észrevettem,hogy ő is mosolyog.
-Olyan - kerestem a megfelelő szavakat - megnyugtató.
-Igen,az. Ez a tó - kezdett el sétálni,én pedig követtem - gyönyörű. Mit gondolsz, szeretnél egyet fürödni?
-Normális vagy? Nekem még interjúra kell mennem - nevettem el magam,s kicsit távolodni is kezdtem tőle.
-Nyugi,azért ilyen barom nem vagyok. De megnéznélek bikiniben fürödni - csend telepedett közénk,amelyet az utolsó mondata követett el - Elnézést, Tat.

-Nem,nem a te hibád. Csak nem tudom lereagálni ezen megszólalásaidat.
-Nem kellett volna ilyet mondjak,bolond voltam.
-Az is maradsz - nevettem,mire szúrós tekintettel nézett rám - Na,ne néz így rám! Te kezdted - mutattam rá.
Újabb csend telepedett be közénk, amelyet már kezelni sem tudtam,míg Bucky meg nem szólalt.

-Szóval,azt a játékot - néztem a lemenő nap felé - azt te komolyan vetted?
-Őszintén szólva,nem tudom mit vegyek komolyan,s mit nem. Nem tudom hova tegyem a vallomásaidat,azokat a képeket,a csókjaidat,a szavaidat. Nem tudom mit kezdjek velük.
-Még mindig nem látod.
-De,de azt hiszem látom. Első perctől kezdve szerettem volna valamit - néztem rá - veled. Aztán minden második Bosszúálló arra figyelmeztet, hogy vigyázzak veled,majd te jössz a bugyuta játékaiddal.
-Nem tudom,mit akarnak elérni a figyelmeztetésekkel. Lehet csak meg akarnak ijeszteni,és Pietrónak kedvezni. De én tényleg akarom ezt. Akarom,azt hogy legyen mi.

-Tudom. És én is szeretném,azt hiszem mindennél jobban. És igen azt hiszem oda vagyok érted az első perctől kezdve,és nem akarlak elveszíteni,és az időt sem akarom vesztegetni. És kibaszottul szeretlek! És sok volt az és....

Bucky minden válasz nélkül csak megcsókolt,úgy ahogy még sosem,a derekamnál fogva magához húzott. S hosszú csókba font. Ajkai édesek voltak, barackot tippeltem volna. Ez a pillanat annyira szépnek tűnt,és valósnak. Mégis mulandó.

Este mosolyogva bújtam ágyba, akárhányszor lecsuktam a szemem ott láttam Buckyt,ahogy bevallottam neki az érzelmeimet,ahogy megcsókolt. Minden csodás volt. Ő egy csodás ember. De valami akkor is felzaklat.