Az Özvegy Szerelme

𝟹𝟿.ᴛʜᴇ ᴜɴɪᴠᴇʀsᴇ

-Thanos? Ki a fene nevezi el Thanosnak a fiát? - tért el a lényegről Stark - Ez őrület! Egy űrbeli senki akarja leigázni a Földet.
-Az űrbeli senki,aki a földet akarta leigázni az ő - mutatott Barton Lokira, aki védekezve nézett a nyilasra - ez valami sokkal erősebb,ha egy Isten elméjét kontrollálta.
-Ti lerakadtatok a nagy lila srácnál? Tatiana szupervérrel rendelkezik, nélküle az eszelős lila terve semmi! - mutrázik kezeit használva Bucky.
-Ki nem gondolta,hogy te leragadtál Orlovánál - mormogta orra alatt Pietro. Faképet vágva hallgattam végig a szerencsétlenkedésüket,amint Loki szavait próbálják megérteni. Bár nehezen, hisz Loki minden szavába belekötnek,leginkább az eredeti hatos tagjai.
-De ha igazán baj van,hol van Thor? - játsza a géniuszt Tony.
-Hinnünk kéne az eszelős istennek? - zavarodik össze Scott.
-Egyáltalán mit keres itt? - kérdezi Vízió.
-Elég lesz már,förtelmes midgárdiak - ordít Loki.
Végre,végre valaki leállítja őket, hálálkodtam gondolataimban Lokinak, mire a férfi mint villám,belém csapott szavaival.
-Thanos már nagyon közel van. Három kő van nála,és ezért jön - mutat Vízió fejére - Több időnk lenne,ha Tatiana hamarabb szólt volna nektek.
-Ezt muszáj most? - értetlenkedtem Loki szavain.
-Igen,muszáj. Mondd csak el hány napon keresztül,hány álom által próbáltalak inteni arra,ami most következik. Tatiana viszont elhallgatta, mert így azt hitte több ideje lesz a katonával - nézett egyenesen szemembe. Szeméből rossz indulatot, düht véltem felfedezni - Azzal nem számolva, hogy a katona is elbukhat nem csak az özvegy - tette hozzá keserves hangon. Bucky egyenesen rám nézett,éreztem a tekintetét magamon, ám én Lokit figyeltem, amint sikerét elérve,magabiztosan beletúr a hajába. Rám mosolygott. Loki Laufeyson egyenesen rám mosolygott,mire én magammal nem bírva megindultam egyenesen felé. Éreztem,hogy valaki lefog,Vízió lefogott. Az érintése égetett,a szemeim előtt másnak tűnt. Zavaros volt minden,éreztem,amint a szemeim szikrákat szórnak,a kezeim színe változik. Hirtelen elenged Vízió. S azután minden kiesik.

⥦

A Földre egy hatalmas űrhajó érkezett. Egy abból jövő varázsló és annak hatalmas társa támadták meg a Földet. Banner,Tony,Strange és Wong kiállták a támadást,azonban Stephent elvitték az űrbe. Lezárta az idő kövét,s e tettéért vitték el utazni. Én nem mehettem harcolni. Elzártak,mint egy doboz csokoládét,amit az olvadástól védenek. Engem meg Thanostól. Hisz ez a sorsom,a feláldozás. A csettintés. A harcolás. Hiába próbálnék ellent szegni a leírtaknak,nem tudnék. S ők sem tudnak. Attól amiért bezártak,még kiszabadulok,harcolok,és megteszem, amire hivatva lettem. Meghalok értük.

⥦

A kanapén feküdtem,a nappali üres volt, amikor kinyitottam szemeimet.
-Mi történt? - fogtam kissé fájó fejemet.
-Bedurvolt,Ms.Orlova. Az történt - töri meg a csendet a mesterséges intelligencia - A szemei szikrázni kezdtek,kezei a szivárvány színeiben pompáztak,s maga rosszul lett. A többiek, Mr.Stark-ék elmentek megmenteni a Legfőbb Mágust.
-Ugye csak viccel? A Legfőbb Mágust megmenteni? Doctor Stranget,aki mindannyiuknál többet tud! A vesztükbe rohannak. Vízió? - kérdezek rá finoman.
-Ő is elment - jelenti ki idegesen. De nem idegesebben,mint én - Most hova készül?
-Megmenteni az univerzumot, odakészülök.