Az Özvegy Szerelme

𝟺𝟸.ʟᴀsᴛ sᴛᴏɴᴇ

Hatalmas fénycsóva jelent meg,amin keresztül átlépett az említett Thanos. Mindenki fejét kapva rátekintett. Őt követte a serege,millió harcos az ő oldalán.
-Valaki emlegetett? - dünnyög Thanos, majd a sebzett mágusára tekintett. Ő volt a mágus,aki a fura mondataimért felelős. Mostmár halott. Egy pillanatra mindenki Thanost figyelte,leginkább a földiek,akik még sosem láttak még hozzá hasonlót sem,majd mindenki neki indult az ellenfélnek. Thanos ökölbe fogta kezét,amelyen a Végtelen Kesztyű pihen,majd pirosan fénylett lila keze. Ez a valóság köve. Ami azt jelenti felül írhatja a valóságot. És meg is tette. Körülöttem mindenki,a titánt kivéve, apró kockákká alakult és széjjel csúszott. Csak én és Thanos maradtunk állva a kockává változott élőlények között. Rám nem hatnak a kövek,ő pedig az okozó.
-Te vagy az - ennyivel letudta az ismerkedést a földönkívüli - Rád nem hat a valóság köve. Ha tippelhetnék a többi sem. De van egy,amely mindegy milyen erős istenség,vagy emberi lény légy,hat az elmédre.
Thanos Vízió kupaca mellé sietett,majd letérdelt,megfogta a fejének tűnő részt, majd kiszedte belőle a követ. Vízió teste visszaváltozott,s egy szürke robot lett belőle,akinek fejéből kiszakították azt, ami éltette,a szívét és a lelkét,amely az elme kő volt.
A sárga követ beillesztette a kesztyűjébe. Már csak egy hiányzott,de mielőtt hozzá látna annak megszerzéséhez újra ökölbe szorította kezeit,azonban most sárga fény vette körül. Időm sem volt realizálni mit tett, mert nem voltam magamnál. Becsuktam a szememet,így nem láttam mi történt.

Kinyítva egy üres fekete helyen találtam magam. Elkezdtem sétálni,s tőrömért nyúltam,amint meglepve ért,hogy egyik fegyverem sincs nálam. Felnézve már nem voltam egyedül. A földön hullák voltak,rengeteg hulla. Tovább sétálva a hullák között egy ajtó jelent meg előttem. Egy fehér színben pompázó ajtó és előtte millió lebegő kulcs,mindre egy-egy név vésve az életemből.
-Most dönts jól Tatiana - szólal meg egy hang mögülem,mire odafordulok.