Az Özvegy Szerelme

𝟸𝟻.ɴᴇxᴛ ᴅᴀʏ

Másnap hatalmas fejfájással keltem fel, vettem is be aszpirint,de semmi hatása nem volt. Legyen bármi is oka a fejfájásnak,nem hagyja magát,még fájdalomcsillapító hatására sem.

A mai reggelit Sam készítette,rántotta volt zöldséggel. Jarvison keresztül értesített bennünket a reggeliről,s mivel egyszerűen imádtam Sam főztjeit, siettem,hogy ne szedjék el előlem. Hamar le is értem,de nem siettem eléggé...valaki tányéra már az asztalon pihent,de senki sem ült előtte.

Elmentem egy tányérért,de a fenébe is Stark,miért kell olyan magasra rakni ezeket a kicseszett tányérokat? Ő sem valami magas alkat,mégis a legmagasabb szinten találhatóak a legfontosabb eszközök. Próbáltam elérni,de magasságomnak,a fejfájásnak és a reggelnek köszönhetően egyáltalán nem sikerült. De valaki mögülem segített levenni azt a tányért, amelyet oly nagy szerencsétlenkedéssel, sikertelenül nem értem el.

Amikor megfordultam Buckyval találtam magam szembe,aki kezembe nyomta a tányért,amelyet kiszedett. Hamar szedtem magamnak a tojásból és a salátából,míg a 180 fokos látószögemből észrevettem,hogy az asztalon lévő tányér Buckyhoz tartozik, valamint pont akkor láttam Pietrót beérkezni a nappaliba.

Mellém sétált majd belepuszilt a hajamba, míg én teljesen véletlenül Buckyra szegeztem a tekintetemet,aki szintén engem bámult azzal az "egy szó és kinyírom" nézéssel. Enyhe borzongás vette irányítása alá a testemet,majd hogy ez abba maradjon Pietro felé fordultam,így ő abbahagyta a hajam piszkálását. Egy mosolyt küldtem felé,majd arcomra is kaptam egy puszit.

Helyet foglaltam Buckyval szemben. Most azonban nem az volt a kifogás, hogy nem volt máshol hely, mert az egész asztal üres volt. Én akartam vele szembe leülni,hogy láthassa,nélküle is megvagyok,Pietróval az oldalamon,aki hamar helyet foglalt mellettem. Féltékenynek akartam látni? Talán. Látni akartam,hogy mennyire igazak a tegnap esti szavai? Talán. Én sem tudom.

Egyik férfira sem néztem fel,csak a tányéromat szugeráltam és az arról hamar fogyó reggelit. Bucky hamar felállt a székről,még be sem fejezte a reggelijét és már távozott,ha nem tévedek ez amiatt a fiú miatt van,aki mellettem ül és tekintetével végig kisérte Buckyt a teremben,míg el nem hagyta azt. Ha nem ismerném őket, azt mondánam szeretkeznek,annyira forr a levegő közöttük,de tudom,hogy mindez csak szép gondolat. Ki nem állják egymást.
Reggeli után mindenki szabad tevékenységet választott,én egy ideig néhány bokszzsákot püfföltem,de hamar meguntam,hisz az nem ütött vissza.

Kb. 1 óra lehetett,amikor beültem Sam mellé filmet nézni,de a férfi a fim nézése helyett beszélgetéssel töltötte az időt. Kérdezett arról,hogy mi volt az a reggel a fiúk és köztem. Hiába játszottam az értetlent,vagy próbáltam terelni a témát, Sam nem hagyta. Így szóba került mindaz,amit tegnap este Bucky mondott nekem,de csak dióhéjban. Sam pedig szintúgy,mint a többiek csak egy figyelmeztetőt adott Buckkal kapcsolatosan:,,Lehet jó srácnak tűnik,és lehet az is,de vigyázz vele.Ennyit kérek tőled.Vigyázz vele."

***

Natúr sminket vittem fel a bőrömre, hisz nem akartam egy festett madárra hasonlítani. A hajamat egy lócopfba kötöttem,majd begöndörítettem annak az alját. Hamar magamra öltöttem a rózsaszín ruhát,aminek hála egy Barbie babának nézhettem ki,de valamiért jobban tetszett így a kínézetem,mint az egyenruha rajtam vérrel borítva.

Pietroval a helyszínen találkozunk,ő külön jött,engem pedig a Tony által küldött limó hozott el. Bármi mással utazhattam volna ma a puccos helyre, csak ezzel az utasszállítóval nem. Annyira üldöz a múltam,hogy bármilyen ártatlan molekuláról eszembe jut egy-egy szív szorító gyilkosság,amelyet a két kezem által végeztem el. Nem egy ügyintézőt végeztem ki a pucosabbnál pucosabb limuzinukban. De ma este nem gondolhatok ilyesmire.

A hely,ahol az est rendeződik,egy hatalmas bálterem,amely színes virágokkal van kidíszítve,a hangulat már javában meg volt adva,hisz sokan táncigáltak mai pop zenékre. Beérve körülnéztem,a kísérőmet kerestem,aki inkább csak partner ma,mint kísérő,de nem találtam...bármilyen névvel is illesem Pietrót,de nem találtam.

Helyette valaki máson akadt meg a szemem,aki nem más volt,mint az öltönybe bújt James. Haját szabadon engedte,hogy vállára omoljon,s kék öltönyben tündökölt. Szó szerint csillogott a teremben,amely fényesnél fényesebb tárgyakkal rendelkezett. Mintha a középpontja lenne az egész estnek. Vagy ezt csak én érzem így?