Az Özvegy Szerelme

𝟷𝟶.ʏᴇʟᴇɴᴀ

Másnap reggel én voltam a soros a reggeli készítésben,így palacsintát készítettem az egész csapatnak. Egyedül,mivel a többiek másnaposak voltak,és pihentek még,csak én voltam fenn ilyen korán. Nem egy palacsintát készítettem el,mire a legelső ember, nevezetesen Rhodes bevándorolt a terembe. Rhodes ezredes nem lakik a toronyban,a partyn nem tudott részt venni,talán ez az oka a korai érkeztének.
Néhány palacsintát megevett,meg is dícsért,amiért ilyen finom lett. Boldogan sütöttem tovább a palacsintákat,néhányat én is ettem közben,a többit hagytam az akkora már lefelé szállingózó szuperhősöknek. Amikor befejeztem a sütést,egy párat tettem egy tányérra,amit egyenesen a gyengélkedőre vittem a beteg Pietrónak. Banner szerint túléli. Erős,de mégis golyót kapott a combjába. Fel kell épülnie. Lassan. A tegnapi bulit kihagyta,bár ő már nem egy ilyenen vett részt,így vállat rántott a partyval kapcsolatban.

-Hoztam neked egy meglepetést - mosolyogtam a férfira.
-Elég lett volna,ha csak magad hozod. Na tedd ide a feneked - paskolta meg az ágya szélét,ahova le is ültem,majd magam elé vettem a tányért a palacsintákkal és a kezébe nyomtam. A férfi csak nézegette,mintha sosem látott volna még hasonlót. Majd nagyot sóhajtott,mint ahogy azt az ikre is szokta - Oh Tat! Nem kellett volna ezzel fáradj,nem szeretem a palacsintát.
-Mi? De én azt hittem szereted! A múltkor amikor Natasha sütött megetted!
-Nem,valószínűleg rosszul emlékszel. Nem szeretem a palacsintát - adta vissza a tányért a kezembe. Én felkaptam ezen a vizet, és kirohantam a teremből függetlenül attól,hogy még hallottam a férfi hangját mögöttem. A konyhába mentem ahol szószerint lecsaptam a tányért a konyhaasztalra,szerencsére még,mint a tányér,mint a bútorzat,úgy a palacsinták épek.

-Tatiana minden rendben van? - azt hittem egyedül vagyok,de bebizonyosodott,hogy nem. Egy férfi hang szólalt meg mögülem. A Buckyé. Mosolyt csalva az arcomra fordultam felé.
-Természetesen,miért?
-Vigyázz a palacsintákra! Csak ennyit akartam.
-Pöcsfej - indultam felé és elvettem előle a tányért a palacsintákkal.
-Hé! Még ettem volna.
-Én meg egyedül lettem volna! És legközelebb válogasd meg a szavaidat.

Elmenekültem minden és mindenki elől. Leginkább Bucky és Pietro dühítettek fel. Az edzőterembe vitt utam,ahova belépve egy ismerősszag fogott el,és egy régi ismerős várt. Yelena. Becsuktam magam mögött az ajtót és odarohantam a nőhöz,akit olyanannyira szerettem. Megöleltem a nőt,aki ezt megszeppenve fogadta. Nem értettem,hisz olykor egymás támaszai és legjobb barátnői voltunk. Az ölelésből kikelve észrevettem a sötét sarokból egy alakot megmozdulni. Közeledett az alak,amelyik teltebb volt és látszólag öltönyt viselt. Tudtam ki volt az. A férfi,aki álmomban fojtogatott,a valóságban kínzott.
Hogyis gondolhattam volna,hogy Dreykov elküldi Yelenát,az egykori legjobb barátnőmet egyedül,a kimentésemért.
Ő is jött vele. Yelenán látszott,hogy nem tudja mit csinál,bár legyen az akármi is nem akarja. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a kettő még itt helyben akar kivégezni,vagy elvisznek Oroszországba megkínozni és talán majd ott kipurcanok. Vadak az oroszok gondolatai,sokszor nem is tudod mire képesek. Évekig valltam magamat egynek közülük,mire kiderült hogy nem is biztos a nemzetiségem. Az életemmel kapcsolatban minden kérdéses és homályos.

Dreykov előállt a sötétből,így a terem világa megvilágosította a férfit,aki mellé odabicegett Yelena. Hallottam,hogy mögöttem valaki kinyitotta az ajtót. Nem fordultam hátra. Egy hangot hallottam. Ó istenem Bucky,mindig rosszkor időzítel!
-Tatiana,hallod ezt a konyhában felej- vette észre hogy társasagom akadt rajta kívül. Még nem fordultam hátra,de hallottam ahogy bezáródik az ajtó,imádkoztam az Úrhoz,hogy Bucky az ajtó záródásával távozott és már a fal túloldalán van,de mindez hiába.
Bucky bent maradt,maga mögött csukta be az ajtót.
-Nagyszerű. Az eltévedt bárányok,bár lassan,de hazatérnek! - nevetett fel keserű hangon a bennem hányingert keltő apám. Ha nevezhetem annak - Mindenki örülni fog a mai fogásomnak. Barnes megy vissza gyilkolni,maga Orlova pedig néhány lecke átismétlését követően szintén visszatér a gyilkoláshoz. A véréről pedig ma hallottam először.Minden cseppje fontos.
-Maga egy pszichopata - csattant fel Bucky mögöttem,mire neki rohan Dreykovnak. Én Yelenát fektettem le,és próbáltam néhány orrba ütéssel helyretériteni a nőt,aki elővette a kését és megszúrta a tenyerem. A vér egyenesen a szájába folyt a tenyeremből. Mintha egy másodperc alatt tudatmódosítás ment volna végbe a nőben,olyan hamar állt felt és köszöntött a már Yelenás féleképpen. Mintha a vérem felkeltette volna Csipkerózsikát mély álmából. Yelena fegyvert kapott és Dreykovra szegezte azt. Azonban a férfi éppen Buckyval küzdött. Yelena legyen akármilyen pontos is célba lövésből,ez elveszített játék volt. Dreykov kiugrott az ablakon,Buckyt egyenesen az elsújtott fegyver golyója elé lökte,annak vállát ellérve azt. A férfi lerogyott én pedig odaszaladtam hozzá. Fejét ölembe fektettem és Jarvis segítségét kérve odahivattam a Bosszúállókat. De előtte Yelenát elküldtem. Vele kevésbé lennének elfogadóak,mint velem. Elég nekik két özvegy,nem kell egy harmadik szőke is (Írói megjegyzés:lett harmadik szőke özvegy is Pepper Potts-Stark néven).
Yelenát visszaküldtem Európába,egy eldugott házba Magyarország fővárosában. Ott volt Natasha is nem sokkal a vörös szobabeli szökése után. Ha őt nem találták meg,akkor a cseles húgát sem fogják. Pár másodperccel később Yelena az épületen kívül volt,én Bucky fejét szorítottam magamhoz és a Bosszúállók közeledtek.

-Tudom hogy nem halok meg - nevetett fel Buck - azonban mégis szeretném,hogy tudd, Pietro nem hozzád illik!
-Mondd meg akkor barna hercegem,ki illik hozzám? - hagytam hogy játszon velem,így elterelem mindkettőnk gondolatait a férfi lőtt sebéről.
-Én - ezzel lecsukta a szemét,légzése lelassult és beléptek a Bosszúállók a terembe. Elképedtek mindannyian akik  ott voltak. Egy sós könnycsepp gurult végig az arcomon. Tudtam hogy nem hal meg. De attól még fájt így látni őt is. Két férfit jutattam Dr.Bannerhez egy hét alatt. Fenomenális Tatia,mondhatom.

Kezeim között tartottam Bucky fejét. Magamhoz húztam a férfit és könnyeim között kérleltem,hogy ne menjen el. Hogy maradjon velem.
-Bucky,kérlek hallgass meg! Nem veszíthetlek el...még nem. Nem adtam időt magunknak,magamnak,hogy megkedvelhesselek,hogy szerethesselek. Kérlek James! Nyisd ki a szemeidet és beszélj hozzám,nem teheted ezt velem - kiabáltam a férfinak zokogva. Minden véres volt körülöttünk.
-Tatiana,itt meg mi a franc történt? - kérdezte ijedten Natasha.
-Dreykov történt. Itt járt,elakart vinni,de Bucky bezavart és ezt kapta - álltam fel a férfi teste mellől.
-Tat,te vérzel! - jött közelebb Clint majd felemelte a felsőmet,ahol tényleg egy csúnya,vágott seb pihent. Valószínűleg a harc közepette szereztem.
Buckyt kórházba is szállították,megfelelő figyelemmel kísérve.
Engem pedig Dr.Banner irodájával összekötött fehér helyiségbe szállítottak,ahol hetekkel ezelőtt ébredtem fel. A doktor bevarrta a sebemet,napokig semmi mást nem tehettem csak pihentem a szobámban.
Néhányszor lejártam ennivalót fogyasztani,de nagy részét a pihenési időmnek fent töltöttem,a szobámban.