Az Özvegy Szerelme

𝟸𝟹.ᴛʀᴀɪɴɪɴɢ

*Újra Tatia szemszögéből*

-Hogy értetted azt,hogy csak ebben a szobában vagyok én? - játszottam az értelmetlent a férfinak,bár nagyon is tudtam mire fel értette azt.

-Tatiana! Az elmúlt hetek,hogy alig álltál szóba velem...borzalmasak voltak. Minél jobban kerüllek,annál jobban magadba bolondítasz! Kezdek beléd szeretni,akármennyire is nem akarom.

-Nem! Nem... - temettem arcomat a kezeimbe,majd kezeivel felemelte azt, egyik kezével az államat támasztva,a másikkal az arcomon matatott, szemeivel enyéimet szugerálta - Nem szerethetsz belém!
-Miért?
-Mert mást szeretek - mondtam ki könnyekkel küszködve azt a mondatot, amit bizony még megfogok bánni.
-Ó... - futott el a tekinte rólam,s ezt hamarosan követték kezei is - ez esetben menj és ezt egy szobával arrébb,mondd el ezt a pasidnak is - mutatott Pietro szobájára majd rám csapta az ajtaját.

* * *

Másnap,hisz hétvége volt,nem kellett dolgozni mennem. Pechemre minden szombatra van betéve a hét leghosszabb, több,mint két órás edzése. Vagyis mára is jut belőle egy... Egy barna sportmelltartót és egy ahhoz tartozó barna sztreccset vettem fel. Lementem a konyhába,ahol egy pohár naracslevet ittam. Annak elfogyásztása közben észrevettem a pulton egy zacskót egy felirattal ,,Buckytól Tatnek" . Ezt figyelmen kívül hagyva indultam az edzőterembe.

Kb. negyedórát vártam az edzőtársamra,míg méltózatott megjelenni. Ez idő alatt bemelegítettem, majd végre megérkezett arcán hatalmas mosollyal Bucky. Egy fehér majót viselt, amely látszólag nem az ő mérete,úgy feszült a testén,mint bőr a húson. Valamint egy szürke melegítő fedte alsó testét,az nem volt annyira feszes rajta...Bucky stylistjával sem állnék szóba.

A férfi felé közeledve jobban látszottak a puffadó izmai és a majó alól kitörni vágyó kockák. Pontosan tudtam miért öltözött fel így,egy nappal azután,hogy megmondtam a szemébe,hogy nem őt kedvelem.

A férfi felállt velem szembe,majd egy ideig csak egymást kerülgetve körüztünk,végül volt benne annyi bátorság,hogy elsőnek üssön,jobb kezével,amit kivédtem a jobb lábammal,elrúgva az illető kezét,így a férfi meghátrált. Ezt kihasználva tovább ütöttem és rugdostam a férfit,míg a falfoz nem értünk,ahova oda szorítottam őt.

Mindketten szaporábban vettük a levegőt. Bucky amiatt,mert nem egyszer kapott már a mai nap. Én pedig... elfáradhadtam. Nem,ez nem igaz. Az váltotta ki belőlem ezt az érzést,hogy a közelében voltam,miközben ő a legszűkebb sport cuccait viselte.

A gondolkozás közepette a férfi belefejelt az arcomba,amitől elvesztettem az egyensúlyomat,s egyből meghátráltam,ő pedig ezt kihasználva jött utánam. Minden ütését kivédtem,míg egyszer csak váratlanul akkorát rúgott az oldalamba,hogy térdre rogytam.

Annyira fájt az oldalam,mintha legszakadni kívánt volna a helyéről. A férfi mit sem törődve a fájdalommal, amit okozott, nyugodtan kortyolta vizét. Mire visszafordult már a majója sem volt rajta. Ekkor vette észre,hogy még mindig a földön kuporodom.

-Miért nem vetted el a zacskót,amit lent hagytam neked? Tegnap vettem,de te randin voltál - nyújtotta egyik kezét felém, majd habozva,de elfordítottam a tekintetemet felőle. Fájdalmakkal küszködve,a könnyeket,fájdalomteli nyögéseket magamban tartva felálltam egyedül,a segítsége nélkül - Szóval nem szereted a gyors kaját? Legalábbis nem azt ami tőlem van. Értem,ért-

-Nem,nem érted - fordultam felé,majd közeledtem a férfi felé,mutatóujjamat egyenesen rászegezve - Nem randizni voltam,oké? Sőt ha érdekel,egy tinédzserrel ebédeltem,igen vele töltök minden pénteket,mióta hazajöttünk, mert nincs jobb dolgom. Mert randizom vele, érted...

-Én...én azt hittem - magyarázott Bucky, majd félbeszakítottam.
-Rosszul hitted. A fiú szüleit én,én a két kezemmel végeztem ki. Próbálom jóvá tenni. Mert érzem ahogy az üresség kezd meg enni belülről. Lassan,de felfal. Napról napra kevesebbet érzek. Kevesebb a bűntudat,de ugyanakkor alig érzek bármit. Ez a fiú,még tud belém lelket önteni,de senki más nem - töröltem le a könnyeimet.

-Rendben. Tudod miért fáj most az oldalad? Van egy hatalmas hibád. Még pedig,hogy sokat törődsz magaddal. Amikor lefejeltelek,el voltál tájolódva, ezért tudtam megszabadulni a fogásod alól és neked menni. Újabb gyenge pillanatok egyike volt,amikor a vért törölted el az arcodról,nem figyelve arra,hogy oldalról támadok.

-Mondtam már...egy életre eleget harcoltam - próbaltam tekintetemet elirányítani a férfi testéről. Ő pedig közelebb jött,majd a hátamhoz állt,hogy megmutasson egy védést. Éreztem a nyakamon meleg sóhajait,olyan csend teremt körénk,hogy hallottam minden levegővételét,még az ütőerét is. Látni nem láttam őt,azonban borostás arca súrolta a vállamat. Egy pillanat erejéig lecsuktam a szemem és elképzeltem, hogy a bőrömet nem csak súrolja az arcszőrzete,hanem ajkaival csókot hint rá,ahogy beszívja majd nyomot hagy ott.

Mint említettem egy pillanat erejéig képzeltem e badarságokat. A férfi csettinteni kezdett előttem,ezzel kirángatva az álom világból. Felemelte a kezem,végigsimított a bőrömön,a szőr a hátamon egyszerűen az égnek állt, libabőrös lettem,és ezt ő is érezte. Kicseszett univerzum!

Muszáj volt elterelnem a férfi figyelmét a libabőrös kezemről,így kirúgtam alóla a lábait,de ám ő sem hagyta magát, földre esve belém kapaszkodott,így magával húzott. Pontosabban magára.

Rajta voltam. A kezeim véletlenszerűen, de a mellkasán pihentek meg. Én a csipőjén ültem,és akármennyire is tudtam,hogy ez nem helyes...ott maradtam. Egymás szemébe nézve értettük meg a másikat. Alattam éreztem valamit mozogni,ám Bucky lábai mintha kővé dermedtek volna, oly egyenesen feküdtek a földön. Más volt az,valami,ami pont alattam feküdt, vagyis eddig feküdt,már állt...a férfi is észrevette az álló szervét,valamint azt is,hogy nem ő volt az egyetlen aki ezt realizálta.

Hamar meg is fordította a pozíciót,így már ő volt felül,s én alatta. Újra éreztem a szapora levegővételét,bár az enyém sem volt különb,a pulzusom is az egekben járt.

-Tatiana gyere fel,Stark hí- jött be Sam a terembe,majd ki is fordult,pont mint én Bucky alól - Nem láttam semmit. Nem akartam semmit látni.

Hamar felálltam,mivel cuccom nem volt,így én már mentem is kifelé a teremből. Sam bevárta Buckyt,hogy súgjon neki valamit,ami kevésbé vallható sugásnak,minden szavát hallottam.

-Szóval csak megteszed,magadba őrjíted, annak ellenére,hogy Natasha megfenyegetett. Mindezt a fogadás miatt - nem teljesen értettem mit takarnak e szavak. Fogadás rajtam? S mi köze van ennek Natashához?
Ezt ki kell derítenem,amint az említett visszajött a mézeshetekről.

Minden toronybeli bosszúálló, névszerint Bucky,Pietro,Sam,Bruce és én,valamint néhány ügynök,köztük Sharon és Coulson gyülekezett a nappaliban Starkra várva.

-Na helló skacok - jelent meg Tony a képernyőn - Az van,hogy itt ragadtam a házban Pepperrel,és meghívást kapott a Bosszúállók csapata holnap estére egy díjátadóra,ahol néhány tag díjat is kapna. De mivel nagyrészük,köztük én is szabin vagyunk, és ti vagytok az egyetlenek, akik nem,ezért holnap megjelenésetek lesz a gálán. Nem érdekel ki kit visz el,de öltözzetek ki és ne hozzatok rám szégyent! Adiós! - nyomta ki a hívást Stark,így már nem is láttuk tovább.