Az Özvegy Szerelme

𝟺.ᴛʜᴇ ɴᴇᴄᴋʟᴀᴄᴇ

Reggel kócos hajjal ébredtem,kevésbé kipihenten. Erre rá tett egy lapáttal az,hogy egy ismeretlen hang keltett fel,akivel még nem sikerült megismerkednem,ez tudja a nevemet,hisz azon szólított.
Az ágy kényelmes volt,ezzel nem volt bajom,csak még szokatlan és nem találom a helyem ebben az egészben. Legszívesebben nem itt lennék,de ahhoz hogy túléljem a kavalkádot,amit kreáltam,itt kell maradnom. Megszökni megtudnék,senki nem sírna utánam, hisz nem kényszerből tartanak itt,hanem azért mert én döntöttem úgy,hogy biztonságban szeretnék lenni,így az ő nyakukba varrtam azt,hogy eltakarítsanak utánam és vigyázzanak is rám. Ez kicsit kegyetlen még egy özvegytől is. Egész életemben csak rosszat cselekedtem,hátha ő,vagyis ők segítenek ezen változtatni.
Bepakoltam a Natashától kapott ruhákat a szekrénybe,egész jó stílusa van a mi özvegyünknek. Amelett,hogy elpakoltam a szobában,kiválasztottam egy melegítőt és egy vékony,váll nélküli felsőt,alá pedig vettem egy majót. Hajamat beköntöttem copfba és elindultam le. A hang,ami reggel felébresztett,az most segített eljutni a konyháig,ahol javában reggelizett a Bosszúállók társasága. Betoppanásomra felém kapták a fejüket,amitől kissé szégyenlős lettem,tudtam hogy mindannyiójuk ebben a teremben figyeli a lépéseimet és tetteimet. Nem bénázhatok, ami nem vall rám,kivéve ha nem közöttük vagyok.

Natasha és Bucky között volt szorítva egy hely. Mielőtt leültem volna, mindkettőjüktől megkérdeztem,hogy leülhetek-e,Natasha lágyan bólintott felém,Bucky felállt és kihúzta a széket nekem,amin helyet foglaltam. Napok óta nem ettem,egyszerűen megfelejtkeztem az étkezésről,bár nem mintha lenne étvágyam. Natasha letett elém egy lapos tányért,amit halkan megköszöntem. Töltötöttem magamnak limonádét,amit kortolygoltam aközben hogy hallgattam a hősöket beszélgetni. Mindannyiójuk jó étvággyal ette a hölgyek által készített szendvicseket,én voltam az egyedüli,aki nem evett. Pietro ezt észrevette,és az utolsó szendvics, amit kinézett magának,végül az én tányéromba landolt.
-Tatiana,miért van az,hogy amióta itt vagy nem eszel semmit? Tegnap sem jöttél le vacsorázni,most sem reggelizel. Edd meg!
-Én...én nem kérem - néztem fel a férfire,aki a velem szemben üllő Wanda mellett ül. Száját elhúzva állt fel vette ki a szendvicset a tányérból és félig lenyomta a torkomon,innentől nem volt visszaút,le kellett nyelnem. Igazából finom volt. A gyomron valószínűleg már örömtáncot járt, amiért kaphatott enni.
-Ízlik? - kúszott egy halvány mosoly Wanda arcára,ebből gondoltam,hogy ő készítette.
-Tényleg nagyon finom,de nincs étvágyam.
-Biztos vagy te abban? - húzta össze a szemöldökét Pietro,amikor a tányéromra vetette tekintetét,ahonnan a szendvics mind egy szálig eltűnt. Ezen mind felnevettünk,majd mindenki indult a saját dolgára,a konyhában csak Wanda,Pietro, a robot és én maradtunk.

Maradtunk eltakarítani,felmosni a többiek után. Gondoltuk,hogy többen vagyunk,így gyorsabban haladunk, persze ebben tévedtünk. Elég volt egy lépést tennie a másiknak,a többiek már kiparodizálták. Így a hangulat meg volt. Sokat meséltek nekem a bevetésekről, hogy milyen itt az élet...és megtudtam, hogy a robotnak, akinek a sárgakő ragyog a homloka felett,az nem más mint Vízió. Alig pár hónapos. Rákérdeztem a kőre is,amiről nem szereztem több információt,éreztem is a feszültséget a teremben,amikor a kő feljött témaként.

Pietro nem csak mesélt,de kérdezett is és mutatott is. Megmutatta,hogy mit szeret a legjobban a toronyban,a képességét is,ami nagyon klassz,velem is kipróbalta és utolsósorban elmagyarázta,hogy a hang,aki felkeltett az Tony Stark mesterséges intelligenciája. Egy ilyen van Vízióban is. A fiú nagyon rendes,talán vele beszéltem eddig a legtöbbet. Délután elkísért az edzőterembe,ahol edzett velem,bár nem nagyon ért hozzá,így nem egyszer alattam találta magát,a talajon. Edzésünket egy váratlan,hivatlan vendég zavarta meg. Nem más,mint James.
-Maximoff,mit keresel itt? - förmedt rá a mellettem fekvőre,aki félelmet közvetítve pattant fel egyből,válaszolni azonban nem válaszolt,így tettem én helyette.
-Edz,velem. Baj van Mr.Barnes? - biccentettem a férfi felé,aki a levegőt kifújva fordította a fejét felém.
-Steve és Tasha szerint én kell edzek veled. Legalábbis egy ideig. Nem pedig Flash - a férfi lepakolta a cuccait és közelebb ment Pietro felé,aki állt és várt. James egy halálos tekintetet vetett rá,mire a fiú megunta a várakozást és erejét használva már a torony másik felében kötött ki.