Az Özvegy Szerelme

𝟷𝟺.ʜᴇʟʟ's ᴋɪᴛᴄʜᴇɴ

Este volt,már az éjjel hajnala,amikor éreztem egy kezet a vállamon pihenni. Szólítgatott egy ideig mire muszáj volt kinyitnom a szemem. Steve ébreszgetett, amikor az autó megérkezett a torony elé. A férfi felsegített az emeletre,hisz alig tudtam a két lábamon megállni,nem hogy járni. Szememet az álmosság zavarta,hívta álomba,de ennek még nem volt itt az ideje,hisz felérve a Bosszúállók társasága gyülekezett,valószínűleg ránk várva. Fáradtan mosolyogtam rá a társaságra, legszívesebben maradtam volna a liftben és indultam volna feljebb,de nem tehettem,mert nem engedték.
-Nos,mesélsz Tat? - bicentett felém a szőke hajú magas férfi,akivel azt hittem minden jól alakul,mire egyik percről a másikra teljesen elhidegült tőlem. Szerencsére nem vagyunk házasak Pietroval.
-Megtaláltam az anyámat. Nyugodj meg Stark,nem kell felezned a vagyonodat velem. Az anyám ugyanis Peggy Carter - mondtam ki azt teljesen magabiztosan, amit én is csak pár órája tudok. Néhányan szúrósan tekintettek rám, mások értetlenkedve néztek.
-Peggy,mármint az a Peggy 44-ből? Steve Peggyje - értetlenkedett Bucky mire én bólogattam. Natasha mély levegőt vett 5 másodpercenként,és szemében is egyre jobban látszott a harag.
-Jó éjszakát! Tatiana holnap megmutatjuk neked a S.H.I.E.L.D maradványait. És azt ami hivatalosan is a tied - emelte ki az utolsó szót. Ha nem tévedek a jelenlevő Sharon miatt,aki sajátjaként tekint mindenre ami az enyém. Legalábbis eddig ezt tette. Most jönnek aztán a változások. Lauren Carter,vagyis Tatiana Orlova közeledik!

A többiek még órákig fent maradtak és csevegtek,majd engem ágyba küldtek.
Másnap reggel utolsóként tértem le úgy,hogy szinte elsőként feküdtem le. Nőből vagyok,valahogy ki kellett néznem. Meglepetten fogadott a szuperhős csapat teljes létszáma és az hogy a mai reggelit Natasha készítette,a tegnapi feszültséget közte és Steve között hátrahagyva. Ilyen egy kemény nő. Natasha is palacsintát készített,mint én anno. A reggeli elfogyasztása közben azok,akik tegnap este nem voltak itt vagy már aludtak még rá-rákérdeztek a dolgokra velem és Peggyvel kapcsolatban. Felfigyeltem arra,hogy Bucky szemeivel szugerálja enyéimet. Bár emelett szemet hunytam.
2 napja volt Valentin-nap és az aznapi kavalkád,de még szóba nem állt velem,egy magyarázatot nem kaptam,ráadásul éjjel még be-belopózik a szobámba,hogy onnan nézhesse a fránya csillagjait. Elmegy mellettem,nem egyszer. Eszik,iszik előttem, a társaságomban. Mindezt szótlanul teszi.

A másik aggasztó dolog a napomban az volt,hogy Pietro is lent volt és ő reggelizett, vagyis fogyasztotta a Nat által készített palacsintákat jó étvaggyal,amire fel is figyeltem és persze ezt nem hagytam szótlanul.
-Jó étvágyat Pietro! Azt hittem nem szereted a palacsintát...legalábbis a múltkor nem ettél az enyémből.
-Köszi Tat. De szeretem,csak akkor beteg voltam és hát...nem tudtam hogy milyen a te palacsintád. A Natasha palacsintáját már ismerem, hozzászoktam és szeretem.
-Kérdezem én,a palacsintákról van szó, vagy azoknak készítőiről? - kérdeztem szúros tekintettel a férfit fürkészve. Bár választ nem kaptam. Mit is vártam?

Stevevel együtt indultunk a központba. Natasha külön,egyedül ment. Így ő már ott várt ránk.
-Csak hogy ideértetek...bármivel is jöttetek lassabb,mint az én jó öreg motorom. Tudod Steve a motorom,amit 2 éve nem akartál megjavítani és helyetted Bruce megtette. Emlékszel? Mert én igen - förmedt Nat Stevere, engem teljesen figyelmen kívül hagyva.
-Persze Natasha,emlékszem. Nem tudtam megjavítani,mert éppen küldetésre készültem. Túl léphetünk?
-Jó reggelt Tatia - fordult végre felém a nő én bicentettem egyet,jelezve viszont kívánom neki is - először is beérve az épületbe egy ügyvédi iroda tárul elénk. Nelson és Murdock irodája. Itt is vannak - intett Tasha egy fehér bottal járó férfi és egy mellette álló derék legény felé.
-Nelson és Murdock szolgálatukra - jött közelebb a szőke,derék férfi és kezet csókolt.
-Ugyan kérem,hisz még csak kedd van! - mondta Natasha magabiztosan - amit nem értettem - ,mire előkerült egy szőke nő,aki bemutatkozott Karenként. A folyosó végére,onnan egy irodába vezetett minket.
-Innen boldogulnak - hagyott ott bennünket.
-Köszönjük Karen! - mosolygott Steve a szőke nőre,majd elhúzott egy könyvet a polcról és ezzel elfordult a könyves polc a helyéről,átjárót hagyva maga után.

Egy újabb folyosó volt ott,aminek végére érve sürgő-forgó emberekkel találkoztunk.
-Kérem szépen ez itt a S.H.I.E.L.D. A központi,avagy a megmaradt része. 1965 óta létezik a szervezet,akkor egyesítette erejét a három alapító tag,köztük Carter ügynök. Azelőtt csak katonák és a Stark Industries fegyverei voltak,kisebb nagyobb sikerrel. 
2014-ben ez felbomlott egy kisebb incidenst követően a Hydrával,akik beépítették az embereiket a hálózatba és feltűnés nélkül ártottak. Az igazgató Fury,akivel már találkoztál,megbízott Pierceben,az egykori legjobb barátjában,ami a bomba volt. Mi mást szeretnél tudni? - ballagtunk tovább,egyre beljebb a folyosókon,míg elértünk egy teremig,ahol sok számítógépek és előttük üllő emberek dolgoztak.
-Mi lesz a dolgom?

-Mivel a S.H.I.E.L.D-ről jelenleg csak a Bosszúállók és néhány belsős,állami tud az itt lévőkön kívül, és egy rendőr főkapitányságnak álcázzák magukat, ezért te is,mint a többiek rendőri jogokkal és azok kötelességeivel fogsz rendelkezni. Nem ezen az átjárón,de majd hoznak be bűnösöket,akiket ki kell hallgatnod,vagy helyszínekre járni, stb...emelett kapsz jelvényt és diplomát,amit felhasználhatsz...
Általában olyanok után fogsz nyomozni, akiket a központ gyanúsnak tart. Ennyit a történelem óráról - engedett előre,így körül nézhettem még jobban a teremben. Natasha és Steve ott hagytak engem,így én bejártam a termeket. Mindet,még egy kihallgatószobát is,amely teljesen úgy nézett ki,mint az álmombeli szoba. Visszafordulván Stevéket láttam,és a hozzájuk csatlakozott Furyt és Hill ügynököt.

-Ms.Orlova,vagyis mostantól az itteni neve Lauren Sousa - nyomott Maria Hill a kezembe néhány papírt. Mind papírok, rajtuk a nevemmel,az új nevemmel képek rólam és az adataim. A papírokon az anyám Margaret Carter, ami igaz,az apám pedig ismeretlen - holnap várjuk vissza,már dolgozni! - ezzel elindultunk visszafelé,ahol újra találkoztunk az ügyvédekkel.
-Natasha,ki a hölgy? Nem ismerem - szólalt meg Murdock ügyvéd.
-Egy szerencsétlen múltó,új társunk.
-Oh azt érzem! A fájdalom,ami benne kesereg egyszer ha kitör,ott vér lesz, bőven. Új S.H.I.E.L.D tag?
-Az engem illető posztomért jöttem. Tatiana Orlova,avagy Lauren Sousa - nyújtottam felé a kezem,amit meglepően,de megfogott és kezet fogott velem.
-Matt Murdock,személyesen. Ha ügyvédre van szüksége,szolgálatára készek vagyunk Ms.Orlova - Ezt megköszöntem,majd indultunk tovább, haza.Mi továbbra is autóval,Natasha a motorával.

Otthon mindenki filmezett,mi is csatlakoztunk hozzájuk,amint hazaértünk. Később Tony bemutatta az új alkotását,amit mi hatalmas tapssal ajándékoztunk meg. Elfogyasztottuk a vacsorát,majd mindenki ment szobára. Én először tusoltam,majd egy szál törölközőben indultam ki a fürdőszobából, ahol nagy meglepetésemre Buckyval találkoztam.

-Hát te? - mondtam teljesen érzelemmentes hangon. Annyira nem érdekelt. Na meg tudtam hogy nem miattam,hanem a csillagjai miatt volt itt...
-A te ágyad kényelmesebb mint az enyém - feküdt le az említett tárgyra. Én a szekrények felé lépdestem és kivettem abból a pizsamámat,amit hamar magamra öltöttem. Nem szégyenlősködtem, elfordultam Buckytól és ott a szobában felöltöztem. Mikor kész voltam megfordultam. Talán a vágy,a késztetés vagy akár a kiszolgáltatottság hevében,de elkapkodtam a dolgokat. Percek múlva már rajta voltam,másztam egyre feljebb amíg elértem egy kényelmes bár érzékeny pontot. Minden férfi érzékeny pontja...ott megálltam és vártam mit cselekszik ő.

Kezeit derekamra tette azzal elősegítve engem a mozgásra. De milyen egyenletes mozgásra. Eközben száját enyéimmel érintette össze és tűz fedte, lángoló ajkaival hintett arany csókokat ártatlan számra. Hamar nyakára meresztettem ajkaimat,miközben ő továbbra is elősegítette a mozgást...én már nyakait melegítettem. Először csak csókoltam,lágyan,majd fogaimat bőre alá eresztettem és enyhén beleharaptam husába. Erre felszisszent, nem engedve hogy folytassam, elkezdett csókolni. Egyszer csak abbahagytam mindent. Lemásztam róla. A férfi meglepődött tettemen. Én nem. Tudtam,hogy mit kell tennem.  Ahhoz hogy rájöjjek mit is akar ez a férfi,el kell kezdjem a munkámat tennem,nyomoznom kell utána. Ily és hasonlóképpen. Nem szerethetek bele, amíg nem tudom megéri-e fájdalmat okozni saját magamnak.

Kimentem a teraszra tenni amit mindig szoktunk egymás társaságában: bámulni a csillagokat. Bucky követett. Így együtt bámultuk,síri csendben az eget és annak apró ragyogó fényeit.