Az Özvegy Szerelme

𝟸.ᴍᴜsᴇᴜᴍ ᴇxʜɪʙɪᴛɪᴏɴ

New Yorkban épp egy múzeumi kiállítás rendeződik,ahol fegyverekkel fogok megjelenni,mivel itt találkozok Natasha csapatával.
A helyszínre hamarabb odaértem,és vártam. Eddig még nem találkoztam egyikükkel sem.Rajtam vörösparóka van,ami alatt a fülemben egy füllhallgató található,hogy tartsam a kapcsolatot az ügynökökkel,emelett rajtam van még egy szemüveg,hogy az emberek biztosan ne vegyenek észre. Lehet a csapat is itt van valahol álruhában,az átláthatatlanság érdekében. Elindultam körülnézni, hogy belefutok-e egy szuperhősbe, amikor egy idős férfi jött velem szembe és adott egy telefont a kezembe.
Amint ideadta a készüléket,az elkezdett csörögni,amit gyanakvóan felvettem. A telefonban elindult egy zene. Nem ismertem,hisz bérgyilkosként nincs időm,zenéket hallgatni,azt azonban hallottam, hogy a készülék másik felében egy férfi azt mondta "Állítsd le Tony a Back in Black-et " - jelentsen ez bármit is.

-Elnézést a társamért - szólalt meg újra a férfi,mivel a zene már nem szólt így a hangja felismerhető,Amerika Kapitány volt a vonal másik felében - ha minden igaz most Ms.Orlová-val beszélek. Így van?
-Ha nem tévedek a vonal végén Amerika Kapitánnyal találom magam. Így van? Nézze Kapitány,már egy ideje várom magát a helyszínen,ahol sok ember van,kezdésképpen a tönegmészárlásra pont jó. Ha tudja hol találhat meg maga és a farsangi jelmezbe öltözött haverjai,miért nem jön ide és adja ide a férfit?
-Már itt vagyok,csak forduljon 180°-ot - mire dühösen megfordultam,ahol szembe találtam magam a jelmezes hősökkel,és egy mosolyt erőltettve az arcomra kerestem Jamest.
-Nincs itt James - jeleztem ironikusan a férfi hiányát.

A csapat egyik tagja sem válaszolt, helyette megindultak felém,mire én eldobtam a telefont a kezemből és elővettem a fegyvereimet,valamint a bombát a zsebemből. Először a Kapitány dobta felém a pajzsát,amit elkaptam majd visszadobtam neki és elkezdtem futni,közben lövöldözni egyszerre az emberek és a hősök közé, volt akit eltalált,de ez egy háború. Mindig van járulékos veszteség.
Egyszer csak éreztem,hogy a levegőben vagyok,messze a talajtól és egy piros színű füst vesz körül, mire észrevettem, hogy egy barna hajú nő az ujjait mozgatva,telekinézéssel tart fent a levegőben,és a füst nem is füst,hanem a mágiája. Odadobtam egy bombát a lányhoz, aki érdekes módon egy másodperc múlva el is tünt onnan,a varázslást abbahagyva,így én leestem a földre egy szuperhős landolásba,ahol szembe találtam magam egy régi baráttal, Romanoff ügynökkel.

A nő abban a pillanatban,hogy leérkeztem elkezdett felém futni,felugrott majd átszaltózott felettem,mögém érkezve,ahonnan könnyen nekem támadhatott volna,de nem tette, várta amíg megfordulok,amit megtettem és abban a pillanatban belém rúgott ezzel hátrébb kerültem. Az égből egy vaspáncélos tüzelt rám,amit elkerültem,de újra az özveggyel találtam szembe magam. Most én mentem neki először és átváltottam közelharcba,jobb öklömmel roncsoltam szét a csini pofiját,a végén alácsúsztam és kihúztam a lábait,mint ahogy azt Yelenánál is alkalmaztam,de Natasha nem esett fekvőtámasz pózba, helyette pofára esett a földre. Felsóhajtottam,mert nem láttam a közelben ellenséget,majd elindultam le a lépcsőn,megszabadulva a véres ingtől,a vörös parókától és a szemüvegtől,szaladtam el,mert tudtam itt ma nem nyerhetek,de a kijárat el volt torlaszolva. Próbáltam megoldást találni a problémára,mire a fülesből az egyik ügynök szólt,hogy ugrodjak ki az ablakon,de előtte szembe kell néznem egy robotszerű hőssel,akinek egy sárgakő virít a fejében. Az ügynök szerint ezzel torlaszolta el az ajtót is,az épületen belül maradás érdekében. Bármit dobtam a férfinak,az átment rajta. De ő továbbra is vágta felettem a fejszét,az épület pedig omladozni kezett. A távolban a Bosszúállók társasága közeledett,a Kapitány és egy íjász próbálta Natashát segíteni,a többiek dühösen siettek felém. Az íjász Natasha tartása közben egy íjat szegezett egyenesen rám,de sietősre vettem az utamat,és úgy döntöttem kiugrom az ablakon. Előtte a nekem célzott íjat elképesztően elkaptam,amin én is meglepődtem,majd egy bombával felszerelve továbbítottam vissza a hozzátartozójához. Őket elintéztem a bombával egy ideig,a repülő robot pedig a segítségükre indult,így nekem szabad teret adva a menekülésre.

Kiugrottam az ablakon. A szilánkok egy része a földre,a másik része belém állt. De még ígyis kiesve az ablakból,valami puhára érkeztem. Amikor lenéztem a földre magam alatt találtam Jamest,akivel egyszerre sikerült realizálnunk,hogy ki a társaságunk, elkezdtünk forogni együtt, majd megállítottam a forgást,így én lettem felül,de a férfi lelökött magáról,felállt éj pedig felugrottam,ő rúgásra készülvén felemelte a lábát,amit megfogtam így megállítottan azt majd egy lendületből arrébb löktem,a férfi neki csapódott a falnak. Azt hittem eszméletét vesztette,de nem. Amikor közelebb kerültem hozzá,a késemet elővéve,mire a férfi megfordult és orrba vágott. Ekkor egy realizálás kapott el. Miért teszem azt amit nem szeretnék tenni,és nem is magamért teszem? Gyilkolok, verekszem,és mindezt élvezet nélkül,de mégis megteszem. Elfuthatnék. Elfuthatnék a fájdalom és a probléma elől,de az milyen már? Mindig próbáltam szembeszállni a problémákkal,nem elfutni előlük,ezt tanultam Dreykovtól,de ő most nincs itt. Miért nem teszem azt,mit szeretnék tenni? Nem gyilkolni - Hátra estem és csak úgy jöttek fel az emlékek és a gondolatok. Dühös voltam Jamesre,a kezemben lévő késsel indultam neki Jamesnek,mire a férfi most lábával orrba rúgott,amitől eszméletem vesztettem.