☆Marvel Oneshots★

Tom Holland x Reader 🥐

RF/N - random fiú név
KMK/N - kedvenc marvel karakter neve (Ha Pókember az akkor a 2. kedvenc)
Hossza: 1193
E/1

Épp otthon babráltam a laptopomon a munkám miatt, amikor csippant a telefonom. Érte nyúltam és megnéztem a bejövő üzenetet. Itteni, azaz Londoni számról küldték.

"Szia RF/N,
Az időpont miatt kereslek. Szerencsére megadták a számod, úgyhogy így is megbeszélhetjük. Válaszolj amint megkapod ezt az SMS-t.
Tom"

Nem tudtam mire vélni az üzenetet. Nem ismerek semmi féle Tomot vagy RF/N-t.

Úgy gondoltam ez csak valami csíny vagy vicc, esetleg valami átverés amibe akkor sétálok bele, ha visszaírok, úgyhogy hagytam az egészet és tovább folytattam a munkám.

Timeskip, mert Dr. Strange a köpennyel teázik.

1 nap telt el, mikoris újabb üzenet érkezett arról a számról.

"Üdv,
Azt hiszem tegnap erre a számra küldtem egy üzenetet. Csak szeretnék elnézést kérni ugyanis ma kiderült, hogy elírtam egy számot és rossz helyre küldtem. Remélem nem okoztam magának problémát. Mégegyszer bocsánat.
Tom"

Nem is értem miért de visszaírtam.

"Üdv,
Semmi baj, csak nem ismerek senkit akit Tomnak hívnak, ezért nem is válaszoltam. Egyébként nem, nem okozott problémát és nagyon kedves magától hogy bocsánatot kér.
T/N"

Miután elküldtem pár percre rá jött egy másik üzenetem tőle.

"Elnézést hogy újra írok, csak nem gondoltam volna, hogy egy hölgynek küldtem üzenetet. Remélem nem ijesztettem magára, amiért egy vadidegen küldte.
Tom"

Valamiért nagyon kedvesnek találtam az illetőt és úgy tűnik ő is engem, ugyanis a nap további részében is váltottunk pár e-mailt és jobban megismertük egymást.

Timeskip, mert Pietro direkt kávét iszik, hogy bosszantsa a többieket.

Már vagy 2 hónapja folyamatosan beszélgetek Tommal. Egy igazi angol úriember. Élőben még nem találkoztunk, de már tudom, hogy 2 évvel idősebb nálam, barna haja és szeme van, Londonban él akár csak én és van egy kutyája, jó pár testvére, szülei és néhány nagyon jó barátja.

Párszor említette, hogy amikor velem beszél akkor nem kell aggódnia amiatt, hogy én máshogy fogom kezelni őt. És hogy ez az egyik oka annak amiért szeret velem beszélgetni. Ezt persze sosem értettem és ő sem méltóztatott kifejteni, hogy miért is kezelném őt máshogy.

Ami azt illeti kicsit kezdtem beleesni a személyiségébe. Nem tudom hogy néz ki, sőt még a teljes nevét sem tudom, de azt hiszem belezúgtam. A történetei, a kedves szavai és a irtó rendes modora.

Miközben ezen gondolkodtam akkor is épp vele beszélgettem. Arról írt, hogy szívesen hallaná a hangom, és hogy kíváncsi milyen lehetek valójában. Gondolom ezért is írta a következőket.

Tom: "Találkozzunk. Mondjuk egy kávézóban? Mit szólsz? Végre beszélhetnénk szemtől szemben."

A nevét már beállítottam, így a számok helyet a név ugrik fel először ha ír. Épp azért, hogy megkülönböztessem a többi üzenettől és azonnal tudjak neki válaszolni.

Én: "Nem tudom hogy ez jó ötlet-e. Mármint mi van, ha nem olyanok vagyunk mint amilyennek a másikat képzeljük? Ha nem olyannak képzelsz engem, mint amilyen vagyok?"