☆Marvel Oneshots★

Pietro x Reader 💙

HeyHey!
Ma Pietroval hoztam egy részt, mert szintén egy nagyszerű karakter és bírom a kissé beképzelt de annál hősiesebb fejét. Remélem tetszeni fog.

T/N - te neved
Hossza: 1139
E/2

Már kezd eleged lenni abból, hogy Pietro folyton flörtöl valakivel. Legyen az egy bajba jutott nő vagy egy egyszerűen a városban sétáló dögös csaj. Veled persze ezt sosem csinálja. Annak ellenére, hogy eléggé bele vagy zúgva.

Te is tudod, hogy túlreagálod, de ha szerelmes az ember lényegében mindent tulreagál. Még azt is, ha csak beszélget a kiszemelte egy nála dögösebb csajjal.

De mondjuk Pietro nem csak beszélget...

Most is épp az utcán vagytok és jelenleg sem csak beszélget. Beszéd közben probálja megszerezni a csaj számát és persze flörtöl. Eddig épp veled és Wandával sétált, de most leállt a parkban egy plasztik cicababával. Te legalábbis így jellemezted őt a szinte semennyi ruháit látva. Alig takarta valamijét a szűk kis topp és a farmerszoknya. Egy ideje már a lánnyal foglalkozik, de nálad most húzta ki a gyufát, mikor direkt közelebb hajolt a csajhoz. Eleged volt!

-Wanda, én most megyek! Nem vagyok kíváncsi Pi legújabb "elfoglaltságára". Otthon leszek. Szia! -ezzel el is tűntél. Az "elfoglaltság" szócskát már rendszeresen használtad Piet csajaira, mert nem tartanak túl sokáig. Van amikor csak egy kis flört, van amikor pár csók, de egyik sem tart túl sokáig számára. A csókot viszont most nem volt kedved megvárni.

Attól mindig csak selelytesnek érezted magad. Mindig egyre jobban.

Hazasétálás közben legördült egy könnycsepp az arcodon, de a sírást bírtad egészen a szobádig. Mindig ilyen voltál. Sosem mutattad ki, ha valami fáj. Persze ennek legtöbbször a szívfájdalom volt az oka, és általában Pi miatt. De minden egyes alkalommal egyre jobban fájt neked.

Végül úgy döntöttél, hogy elkezdesz egy filmet. És persze, hogy valami szomorú baromságot a viszonzatlan szerelemről... Végülis ilyen a te szerencséd.

Úgy a film felénél kopogtak, amíg te könnyezve szipogtál a takaróba bújva. Félig a filmen, félig pedig az életeden bánkódtál.

-Gyere! -kiáltottál ki és megtörölted a szemed. Wanda volt az. Besétált és végignézet rajtad. Látta, hogy most rosszabb a helyzet, mint általában.

-T/N? Minden oké? -kérdezi kedvesen a Skarlát Boszi.

-Csak szomorú filmet nézek. Amúgy igen. -válaszoltad egy kedves, de annál hamisabb mosollyal. Persze ez neki is feltünt. Nem mintha a könnyes szemed, a papirzsepi halom és a szipogásod nem lett volna árulkodó.

-Attól hogy a bátyámnak tudsz hazudni, csak azért mert ő egy vakegér, nekem még nem. Engem nem ilyen könnyű átverni. -kezdte szomorkásan mosolyogva. Leült melléd az ágyra és közben lejjebb halkította a tv-t.

Na igen. Fogalmad sem volt miért hitted, hogy tudsz neki hazudni. Elmondtál mindent. Mindent ami a szívedet nyomta és valamiért sokkal jobb lett. Beszéltél neki az érzéseidről, a Pietroval kapcsolatos bajaidról, és hogy legszívesebben végig sírnád a napot, de nem lehet, mert még beszélned kell Tonyval.

Wanda viszont úgy látta jónak, ha ad egy tanácsot.

-Ne is foglalkoz Pietroval. Lehet hogy csak... -és itt megakadt a tudománya, ugyanis közbeszóltál. A mondatot úgy akarta befejezni, hogy segítsen vele Pinek és neked, mert biztos volt benne, hogy ti egymáshoz illetek. De mint mindig mikor szomorú vagy, te csak a rosszat láttad.