☆Marvel Oneshots★

•Bucky x Katherine•

HeyHey!

Úgy gondoltam, hogy egy Karakter x OC-vel kezdek. És tekintve, hogy ma van az egyik legkedvencebb karakterem születésnapja, ezért a szülinapossal lesz a rész.
Remélem, hogy tetszeni fog. További jó olvasást!
E/1
Hossza: 1135

Éppen menekülök. Mint manapság mindig. Csak most épp nem emberek, hanem egy veszett fenevad elől. Az a fenevad egy kutya. Egy hatalmas kutya. Én pedig jelenleg épp egy macska testében vagyok. Ez a képességem. Hogy át tudok alakulni bármilyen macskává, legyen az tigris, oroszlán, ocelot, gepárd, vagy egy egyszerű házi macska.

Épp befordultam egy sikátorba, abban reménykedve, hogy itt nem lesz se ember, se kamera, hogy vissza tudjak változni és elkergessem ezt a korcsot, de a reményeim alább hagytak, amikor megláttam egy férfit. Nem volt más választás, felugrottam egy magas helyre, de a kutya így is majdnem elért. Még pár próbálkozás és tuti ebéd lesz belőlem. Viszont arra nem számítottam, hogy a férfi segíteni fog nekem. Épp ezért lepödtem meg amikor odajött mellénk.

-Elég! Menj innen! -parancsolt rá a kutyára férfias mély hangján, mire az megijedt és elment. Ezek után felém fordult. Kicsit méregetett, majd szomorkásan elmosolyodva megsimogatott.

-Nem látok rajtad nyakörvet. Te is épp olyan elveszett vagy mit én, igaz? -simogatta a fejemet. -Gyere, adok enni. -ezzel felvett és elindult velem a karjában. Mit ne mondjak, furcsa volt. De tetszett, hogy ilyen kedves, hősies és nem hagyja, hogy egy kutya felfaljon egy macskát. Ráadásul úgy, hogy semmi köze nem volt hozzám, mégis segített.

Sétáltunk egy darabig, méghozzá elég rejtett helyeken, sikátorokon és kis utcákon keresztül, egy eléggé elrejtett házig.

Bementünk, de én egy kicsit furcsáltam, hogy ilyen helyen lakik. A belseje ahoz képes nem volt valami otthonos. Igaz, látszott, hogy lakik itt valaki, de semmi emléktárgy, vagy fénykép nem volt.

Letett a földre, majd elővett egy tálat, és gondolom mivel nem volt macskakajája -hála az égnek- adott valami húsos ételt. Már jó ideje macska testben élek, de macskakaját sosem voltam hajlandó enni.

Később leültem a kissé nyitott ajtóhoz. Az ajtót azért hagyta nyitva, hogy ha szeretnék, elmehetek. De szerintem azért nem dobot ki, mert talán neki is jól jött volna a társaság. Én pedig csodálom, hogy nem futottam ki azonnal.

Töprengtem. Gondolkodtam azon, hogy menjek-e vagy maradjak. Jöttek a pro és kontra érvek.

Hogyha elmennék, magányos lennék akit mindenki üldöz. Legyek akár ember vagy macska. És ha rámtalálnának, talán megölnének.

Viszont ha maradnék, talán nem lennék magányos, ahogy ő sem. Amikor rámtalált azt mondta, hogy elveszett. Ez mindkettőnkre igaz volt. De ha itt maradnék, talán lenne egy barátom és mind ketten újra magunkra találnánk. Mégha én macska is vagyok.

Végül úgy döntöttem maradok. Ezért oda sétáltam mellé, felugrottam a fotel karfájára és lefeküdtem, miközben ő a fotelben ülve, egy füzet félét olvasott, vagy épp írt bele. Egy kis idő múlva elkezdte simogatni a fejem, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam.

Azt hiszem este felé ébredhettem, mert kint már sötét volt. Ő épp lefeküdt én pedig valamiért csak figyeltem őt. Ha őszinte akarok lenni, látszik rajta hogy elveszett. Legalábbis lelkileg. Úgy, mint én is általában. Semmi érzelmi reakció, monoton mozdulatok és a megszokott unalmas élet. Ő is rejtözködik -legalábbis úgy néz ki-, úgyhogy jelenleg amíg rejtőzik nem élhet valami izgalmas életet.

Miután elaludt, 3 vagy 4 órával később elkezdett mocorogni néhány fájdalmas nyögés kiséretében. Rémálma volt. Abbahagytam a lakás feltérképezését és odamentem hozzá. Először nem tudtam mit tegyek, de utánna valamiért ösztönösen cselekedtem. Felugrottam az ágyra, de mielőtt bármerre is mehettem volna, a fémkezével -amit nemrég fedeztem fel- felnyult a levegőbe, mintha épp kapálózna vagy megakarna ütni valakit. Mivel nem talált el senkit, mert én a mostani alakomban pici vagyok, ezért visszafordította a fejét a fal felé és tovább aludt a rémálma kiséretében.