☆Marvel Oneshots★

Tony x Reader❤💸

T/N -te neved
Hossza: 1347
E/1

A nappaliban állva csináltam kaját magamnak, na meg persze Tonynak, ugyanis ma sem látta senki és már délután 5 is elmúlt. Miután végeztem elindultam a műhelyébe, mert száz százalék, hogy ott fogom megtalálni.

Amint leértem azt láttam, hogy telefonál. Elég ideges volt, vagyis nem ideges inkább szomorú és frusztrált. Benyitottam a laborba és megálltam az ajtónál. Épp járkált és fájdalmas hangon beszélt a telefonba.

-Ne tedd ezt... Pepp... -ezzel vége is volt. A telefont lassan elemelte a fülétől és összetörve nézett maga elé.

Nem tudtam mit kellene csinálnom, ezért egy ideig csak álltam az ajtóban. Utána csak annyit láttam, hogy gyorsabban veszi a levegőt, elejti a telefont és megtámaszkodik az asztalában. Végre magamhoz tértem és sietősen elindultam felé, de ő már elesett és a földön ült nekitámaszkodva az asztala fiókos részének. Szinte már szaladtam hozzá, a kaját leraktam az asztalra és leguggoltam elé.

-Tony!? Tony, mi a baj? -kérdeztem, de olyan gyorsan vette a levegőt és kapkodta a fejét, hogy nem tudott válaszolni. -P.É.N.T.E.K., mi a baja Tonynak? -kérdeztem amint eszembe jutott a mindent tudó M.I.

-Mr. Starknak pánikrohama van. E-hónapban harmadszorra. -válaszolt. Én közben próbáltam valahogy segíteni neki.

-Mióta vannak rohamai? Nyugodj meg kérlek! Nincs semmi baj. -kérdeztem ismét az M.I.-t majd nyugtattam Starkot. Kevés sikerrel.

-2012 óta. A New York-i események után jelentkeztek előszőr.

-Értem. Tony, kérlek probálj lenyugodni és mond el mi történt. Kivel beszéltél és mit mondott, hogy így reagáltál? -kérdeztem határozottan és a két kezem közé fogtam az arcát, hogy rám figyeljen. Persze nem erőszakosan, csak hogy nagyából rámnézzen.

-Pe-Pepper... szakítani akar... Szóba... Szóba hozta New... New Yorkot... És... és még pár dolgot... -nyögte ki nagy nehezen. Már értem. Pepper és Tony manapság nem nagyon jöttek ki egymással. Peppernek túl sok volt az elmúlt években lévő veszély aminek Tony kitette őt, mint például a Mandarin, méghozzá kétszer, az éjszaka folyamán élétre kelt páncélok, az ürlényhadsereg és a többi...

Én nem is értem, hogy Pepper mégis miért viselkedik így. Igaz sok veszélynek van kitéve, de ugyanúgy Tony is. Sőt ő talán még többnek. Ahogy a csapat többi tagja is, köztük én. És igen, volt ami Stark hibája, mégsem vádolom érte. Azt sem értem Pepper, hogy képes rá. Mert hát elvileg szereti Tonyt. Vagyis lehet, hogy csak szerette. Nem tudom. De az biztos, hogy én igen is szeretem. Tudom, ez nem épp a legjobb pillanat az ilyenek végiggondolására.

-Figyelj. Nyugodj meg. Nem lesz semmi gond. Pepper lehet nem gondolta komolyan, vagy csak rossz hangulatban van. Nyugodj meg. Itt vagyok. -nem nagyon akartak használni a nyugtató szavak. Mit kéne kitalálnom. Valahogy szabályozni kellene a légzését. -Most utánoz engem. Vedd a levegőt pont olyan tempóban ahogy én. -elkezdtem lassan mély levegőket venni. Beletelt pár percbe, de nagyából sikerült olyan tempóban vennie a levegőt, mint nekem. Láttam hogy kicsit le is nyugodott aminek örültem, de még mindig szörnyű érzelmi állapotban volt. És mintha könnyezni láttam volna.

-Köszönöm. -törte meg a laborban beállt csendet. Én csak szomorkásan elmosolyodtam.

-Semmiség. Én itt leszek. De most gyere és egyél valamit, mert fogadok, hogy ma még semmit nem ettél vagy ittál, csak kávét. -húztam fel a földről. Elkezdtünk nagynehezen enni én pedig meghallgattam őt. Nem kértem hogy, mondjon el mindent, mert tudtam, hogyha nem akarja akkor jobb, ha ilyen állapotban nem is teszi.