Szerintem a cím mindent elárul.
Kis Marvel novellákat/egyperceseket írok ide, mert sok a felesleges agyszüleményem.
Kéréseket elfogadok. Karakterekkel és színészekkel is egyaránt lehet kérni.
A karakterek a Marvel és Sten Lee tulajdonai, kivéve a...
Régebben még a Hydránál voltam fogoly. Még onnan ismerem Buckyt. Vigyáztunk egymásra, mert egyikünk sem önszántából volt ott. Viszont mikor Bucky elszökött és csatlakozott a Bosszúállókhoz, pár hónapra rá elérték azt a bázist, ahová idő közben átszállítottak. Kiszabadítottak a Hydra csápjai közül, majd én is valami oknál fogva oda kerültem a bázisukra.
Azóta eltelt úgy 3 hónap, és nem csak az életem vett fordulatot, hanem az érzéseim is.
Szerelmes lettem. Méghozzá Steve Rogersbe. Ő mindig nagyon kedves és udvarias velem. Képes volt elérni, hogy mosolyogjak, és ez még Buckynak sem nagyon sikerült. De Steve is elég furán csinálta. Lényegében kihívott egy meccsre edzés gyanánt és valamikor a közepén megcsikizett. Én nem vagyok olyan csikis, mégis elkezdtem mosolyogni. És ő volt Buckyn kívűl az egyetlen akivel huzamosabb ideig beszélgettem, mert általánosságban nem szeretek beszélni, ezért csendes is vagyok.
Ez alatt a három hónap alatt viszont már kijövök szinte mindenkivel. Steve és Bucky lett szinte a legjobb barátom, na meg Wanda. Hiába éreztem többet Steve iránt, megragadtam a barátjának. De lehet észrevette, hogy szeretem, mert manapság furcsán viselkedik.
Most épp az udvarra néző lépcsőn ülök Bucky mellet. És igen, Stevere gondolok. A fejem Buck vállára van hajtva. Miközben elkalandoztam meghallotam, hogy Bucky a nevemet mondja.
-T/N? Minden oké? -mosolygott le rám.
-Igen, csak elkalandoztam. -motyogtam halkan mint általában, ugyanis nem vagyok olyan ember, aki annyira szereti hallatni a hangját.
-És min gondolkodtál? -kérdezte olyan hangsúllyal mintha tudná. De biztos nem tudja, hisz nem mondtam el neki.
-Csak... Csak úgy mindenen. -motyogtam.
-Szóval nem csak Steve-en? -nézet rám egy széles mosollyal. De honnan tudja? Ennyire átlátszó lennék?
-De... Én... -ennyit tudtam kinyögni. Úgy tűnik az érzéseimet nem tudom elrejteni. Erre nem képeztek ki, csak arra, hogy hogy ne legyenek érzéseim.
-Ne tagad. Tisztán látszik. Manapság, ha a közeledben van, folyton mosolyogsz. Még most is, mikor csak rá gondoltál. Mindenki észrevette csak Steve nem, és már nekem is és a többieknek is elege van, hogy mindketten ennyit bénáztok. Szerintem ideje lenne elmondanod neki. -mondta jelentőségteljesen és egy biztató mosoly kíséretében otthagyott a lépcsőn a gondolataimmal.
Timeskip, mert Sam és Clint azon vitáznak ki a jobb madár.
Már 2 nap eltelt mióta beszéltem Buckyval és ennyi idő kellet ahoz, hogy meggyőzzem és rávegyem magam arra, hogy kitálaljam az igazságot Stevenek.
Még reggel van, de gondoltam előbb vagy utóbb, mindegy, mert egyszer tényleg el kell mondanom. Persze szívesen hallogatnám, de azt mondják; minél előbb annál jobb.
Bekopogtam Steve szobájába, de nem jött válasz, mégis mintha motoszkálást hallotam volna. Benyitottam.
-Hahó! -kérdeztem az üres szobában állva.
-Mindjárt megyek! -jött a válasz a fürdőből. Már tudom mi volt az a motoszkáló hang. Épp zuhanyzik és a víz hangja.
Kicsit körbenéztem a szobában -már jártam itt, de még nem néztem annyira szét- és a szemem megakadt az íróasztalon lévő nyitott füzeten. Mikor közelebb mentem egy rajzot láttam meg. Egy rajzot rólam. Nagyon élethű és gyönyörű volt, de még nem volt befejezve teljesen, mert a lap alján még csak halványabb vonalak voltak. Valamiért késztetést éreztem arra, hogy megnézzem a többi rajzát is. Miközben lapozgattam, észrevette hogy jó pár oldalon szerepelek.
Ekkor viszont nyílt az ajtó és Steve lépet ki, szerencsére felöltözve, de egy kicsit vizes hajjal és felsővel. Gondolom sietett és ezért kicsit vizes maradt. Amint meglátta, hogy a vázlatfüzetét nézem egy pillanatra megdermedt.
-V.. Végig nézted? -kérdezte és láttam, hogy kicsit zavarban van. Bólogattam.
-Bucky pár napja azt mondta nekem, hogy... -de nem tudtam befejezni mert közbeszólt.
-Tényleg elmondta? -csodálkozott, majd mintha beletörődne, sóhajtott egyet. Én nem értettem mire gondol így hagytam hogy kifejtse. Összeszedte a gondolatait és kicsit halkabban belekezdett a mondanivalójába. -Igazat mond. Tetszel nekem mióta előszőr megláttalak. Kedves vagy, aranyos, szép, okos és szégyenlős ami szerintem nagyon édes és... egyszerűen beléd szerettem. -hadarta mire nekem leesett az állam. De úgy szó szerint. Amint észrevette a meglepetségem kérdőn nézet rám.
-Bucky... Bucky nem ezt mondta. -motyogtam még mindig totál sokkosan. Erre ő is meglepődőtt. -Azt mondta, hogy én mondjam el, hogy mit érzek, mert már nem bírja nézni ahogy bénázom. -mondtam halkan és már mosolyogva.
-És te mit érzel? -kérdezte miközben közelebb lépett hozzám. Kezdtem zavarba jönni a közelségétől, mert már szinte pár centire állt tőlem.
-Sze... szeretlek. -mondtam már lángoló vörös arcal. A kezét a derekamra simította mire a szívem kihagyott egy ütemet. Vagy talán kettőt.
-Megcsókolhatlak? -kérdezte már olyan közel az arcomhoz, hogy szinte levegőt sem kaptam. Bólintottam, mire megcsókolt.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
HeyHey! Ezzel a rövid résszel szeretnék boldog születésnapot kívánni Steve Rogersnek! 😍⭐ Tudom, nem épp a legjobb és tartalmasabb oneshot, de manapság kicsit elfoglalt vagyok. Azért remélem tetszik. További jó reggelt/napot/estét vagy késő éjszakát! Bye!!
