Stephen x Reader 🔮🪄

175 7 0
                                    

T/N -te neved
Hossza: 846
E/1

Háziorvos vagyok. Régebben nővérként dolgoztam a korházban egy bizonyos Dr. Stephen Strange alatt. Szinte az összes műtétjén ott voltam, mert szerinte én végeztem a legjobban az altatást.

Minden műtéten csillogtatta a tudását és engem le is nyűgözte vele. De a való életben elégé pökhendi és beképzelt volt. Én annak ellenére is kedveltem őt.

Majd balesetett szenvedett.

Azután szinte senki nem látta őt csak egyszer-kétszer, de minden alkalommal sérülten jött be a korházba.

Én nem sokkal utánna pályát váltottam és elmentem háziorvosnak. Még új vagyok ebben a szakmában de nagyon jól megy eddig.

Az egyik nap épp setáltam az utcán amikor egy nagyon érdekes ház mellet mentem el. Maga a ház is rém fura volt, de a tetején lévő üvegablak az mindent vitt. Gyönyörű volt, de egyben ijesztő is.

Miközben az épületett csodáltam nekimentek valkinek. Gyorsan előre kaptam a fejem és elnézést kértem.

-Sajnálom. Nem figyeltem a lábam elé. Jól van? -kérdeztem majd felnéztem az arcára. Leirhatattlanul megdöbbentem.

-Én sajnálom hogy... -megakadt a bocsánatkérésben amint a szemembe nézett.

-Steph-... Akarom mondani Dr. Strange. Jó újra látni magát. -mosolyodtam el.

-Ugyan T/N, hagyd a formaságokat. Már nem vagyok a főnököd. -mosolygott ő is féloldalasan. Én csak akkor néztem végig rajta, és ha őszinte akarok lenni, olyan mint egy furcsa szerzetes, aki még hozzácsapot a ruháihoz egy köpenyt. Jó, azért azt meg kell hagyni, attól eltekintve, hogy milyen fura, az a köpeny igen is jól áll neki. De nagyon más lett. És nem csak kinézetben. Mintha már nem képzelne olyan sokat magáról.

Timeskip, mert Stephen a könyvtárban alszik.

Miután beszélgettünk egy csomót kint az utcán, végül az lett az eredménye, hogy meghívott egy teára.

Nagyon meglepődtem amikor abba a nagyon furcsa épületbe mentünk be. Belülről is ugyan olyan varázslatos volt mint kívülről.

-És milyen a korházban? Változott valami? -nyújtotta át a csésze teát egy kedves mosollyal.

-Már nem dolgozom ott. Pályát módosítottam. Nemrég lettem csak háziorvos. Köszönöm! -vettem át a teát és megláttam, hogy még remeg egy kicsit a keze, de már úgy tűnik jobban tűri.

-Ez érdekes. Pedig te voltál a legjobb nővér akivel dolgoztam. -mosolygott rám és elvette a saját csészéjét is.

-És te hogy vagy? Már rég nem hallott rólad senki. -mondtam, majd kortyoltam egyet a teából.

-Jól vagyok. Igaz a kezeim még nem úgy működnek ahogy kéne, de már beletörődtem. És azért nem hallottak felőlem, mert manapság kissé elfoglalt vagyok. -ivott a teából és mintha megmozdult volna a köpenye, de betudtam valami furcsa huzatnak.

-És ha szabad kérdeznem, mivel is vagy olyan elfoglalt? Mármint ha nem vagy orvos akkor mit csinálsz? -kérdeztem, bár elég tapintatlannak éreztem ezt a kérdést. Végülis azért nem orvos mert megsérült, én meg faggatom. Szép barát vagyok...

-Ne nézz így, semmi baj. -kacagot fel halkan a kissé zavarodott és félénk tekintetemet látva. -Manapság leginkább azzal foglalkozom hogy megvédjem a szentélyt. Én vagyok a titkos tanok új mestere. -mondta teljes higgadtsággal. Ezt nem tudtam mire vélni.

-Tudom, nagy illetlenség, sőt már bunkóság ilyet kérdezni, de... te a fejezet is ennyire beverted a balesetben vagy utánna? Csak mert nem tudom hogy mi ez a különös hacuka, és hogy mi az isten nyila az a titkos tan, de szerintem valamilyen... -próbáltam finoman analizálni, hogy téveszmés de közbeszolt.

-Tudom elég hihetetlenül hangzik, de képes vagyok portálokat létrehozni és mágiát alkalmazni. -na itt lefagytam. -Ja és van egy repülő köpenyem. Pontosabban a levitáció köpenye. -már épp mondani akartam valamit egy kedves doktorról aki az ilyen esetekre szakosodott, de a köpenye... hát lényegében felrepült a levegőbe.

Nem tudtam mit mondani. Teljesen ledöbbentem. Már ő is épp megszólalt volna, amikor sárga szikrák jelentek meg nem messze tőlünk és amikor elég nagy lett a szikrázó kör, egy férfi lépet ki belőle. Méghozzá úgy, hogy előtte a közelben sem volt.

-O..ké.... Stephen, mond hogy megőrültem. -kértem még mindig a pasast és a fényesen szikrázó kört nézve.

-Strange, lenne egy kis dolgunk. -mondta a másik férfi elnézve rólam, Stephennek.

-Rendben. -válaszolta, majd rám nézett. -Nem őrültél meg, ez a valóság. De ha szeretnéd holnap szívesen elmagyarázok mindent, ugyanis ma van egy kis dolgom. -mosolygott majd felállt. Én is így tettem és elsétáltunk az ajtóig. A köpeny közben visszaszállt a vállára.

-Rendben. -szólaltam meg hirtelen, mert a döbbenet csak most múlt el. Erre neki csak egy mégnagyobb görbület jelent meg az arcán.

-Akkor holnap kérlek gyere vissza ide. -nyitotta ki az ajtót nekem, én pedig kiléptem rajta.

-Strange! -szólt az idegen.

-Nyugalom Wong, máris megyek! -nézett vissza az ezek szerint Wong névre hallgató férfira. -És még valami. -fordult ismét felém. -Ez egy randi. -mosolygott és óvatosan becsukta az ajtót, ha esetleg lenne bármi ellenvetésem, akkor tudjak szólni.

Igazság szerint egy csepp sem volt. Aminek 2 indoka is van. Egy; nagyon kíváncsi vagyok a mondandójára a varázslattal és repülő tárgyakkal kapcsolatban. És kettő; lehet hogy kicsit beleszerettem Strangebe a korházban töltött idő alatt, és most hogy újra látom csak még jobban belezúgtam.

Alig várom a holnapi randinkat. ~gondoltam magamban miközben mosolyogva sétáltam tovább arra, amerre eredetileg is indultam.

Tanulság: Néha a dili a valós és a ésszerű a valótlan. Na meg persze az is, hogy Stephennek jól áll a köpeny.

És itt is van a mi kedvenc Mr

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

És itt is van a mi kedvenc Mr. Doktorunk! Remélem tetszett a rész és további varázslatos időtöltést.

By: Zurui Kicune :D

☆Marvel Oneshots★Donde viven las historias. Descúbrelo ahora