☆Marvel Oneshots★

Loki x Reader 💚🐍

T/N - te neved
Hossza: 1132
E/1

-Te tetszel nekem. Tudod hogy kell bulizni! -mosolygott a Nagymester és ez volt a kiutalóm a harc elől. Nem akartam megölni vagy megverni senkit, na meg persze azt sem szerettem volna, hogy ez velem történjen. Szerencsére le tudtam nyűgözni a Nagymestert, azzal amit még régebben tanultam a... egy régi barátomtól, aki már nem igazán a barátom, hanem az utálatom kivetülése. -Topáz! -és ezzel megjelent mellette egy nagyon morcos nő egy kerek végű lándzsa félével, amit a mesternek nyújtott. -Nem, nem ez kell. Miért nyújtott mindig a pörkölőt? Hajh... Engedd el és kisérd a partyra. -utasította a nőt, de én le ragadtam annál hogy; PÖRKÖLŐ???

Topáz elengedett, de nem nagy örömmel, majd kirendelt két őrt, hogy kisérjenek el valami buli félére. Ők elkisértek egy egész jó kis helyre ahol minden tele volt piával és részeg teremtményekkel. Egész jól elvoltam ott addig amíg meg nem láttam valakit. Ő is pont akkor látott meg engem.

Ez nem lehet igaz. Mit keres itt? Miért pont most? És ha már találkoznom kell valakivel a múltamból, akkor miért pont vele? Legszívesebben itt helyben megfolytanám...

Amint észrevett engem bocsánatkérve elment az új barátaitól és felém indult. Már csak ez hiányzott...

-T/N? -kérdezte mintha nem lenne biztos benne, hogy én vagyok az. Gondoltam akkor megmutatom neki, hogy tényleg én vagyok és amint elért hozzám, akkora pofont adtam neki, hogy a terem is attól visszhangzott. -Igen, ez te vagy. -jelentette ki miközben újra felém fordította a fejét, ugyanis akkorát kapott, hogy az oldalra bicsaklot.

-Szemétláda! -szürtem a fogaim között és néztem mélyen Loki szemébe, majd ott akartam hagyni, de megfogta a csuklóm és visszarántott, ezzel maga felé fordítva és kicsit közelebb húzva magához, mint az előbb.

-Tudom, most haragszol rám, de... -kezdte volna, de beleszóltam.

-Haragszom? Legszívesebben megölnélek Loki Laufeyson! -folytottam el a dühtől izzó hangom.

-Az még belefér. De már bocsánatot kértem, tudod, hogy sajnálom. -mondta semleges hangon. Hát egyáltalán nem úgy hangzik, mint aki annyira szomorkodna.

-Igen... -feleltem gúnyosan majd folytattam. -Olyan sokra is megyek a sajnálatodal, hogy mindjárt lekeverek mégegyet. Engedj el vagy nagyon megbánod. -fenyegetőztem ugyanis még mindig a csuklómat fogta.

-Ugyan már. Tudom, hogy nem lennél képes komolyabban bántani. -mosolyodott el ravaszul. Csak egyszer adná az Isten -egy másik- hogy ne legyen igaza.

-Mit akarsz tőlem? -kérdeztem sértetten és kissé lejebb hajtottam a fejem.

-Látod, tudtam! -mosolyodott el. Ha tovább folytatja, engem nem érdekel hogy még vannak minimális érzrseim iránta, de járni fog neki egy másik pofon is...

-Ti ismeritek egymást? -kérdezte a nagymester, akiről eddig fogalmam sem volt hogy itt van. Lényegében előbukkant a semmiből. De nem csak engem lépet meg hanem Lokit is.

-Nem!

-Igen! -feleltük egyszerre. -De igen, ismerjük egymást. Ő a barátnőm! -mosolygott kissé, én meg komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ott rúgom meg ahol még egy istenségnek is fáj. -Ha nem akarod, hogy kidobjon téged mond, hogy az vagy. -suttogta a fülembe.

-Volt barátnő! -akkor sem hagyom magam. Nem hagyom hogy újfent elkezdjen szédíteni. Akkor is úgy kezdődött, hogy belógtam valahová, ő pedig mint a csínytevés hivatalos istene, jó csínynek tartotta segíteni nekem. Azért a tervéből az sem maradhatott ki, hogy elkezdjem flörtölni velem és magába bolondítson. Ő persze a válaszomra kissé elkomorodott. Kirántottam a csuklóm a kezéből és inkább álltam a Nagymester mellé.