☆Marvel Oneshots★

Peter Parker x Reader ❤🕷

T/N - te neved
Hossza: 2510

❗No Way Home/Nincs hazaút spoiler!!!!❗

Megint itt ülök. A tetőmön arra várva, hogy történjen valami. De semmi. Mint mindig. Az életem hirtelen, szó szerint egyik napról a másikra változott meg. Régebben boldog voltam és sosem éreztem magányt. De manapság? Manapság inkább az meglepő, ha van valaki körülöttem. Még sosem éreztem ekkora magányt, pedig úgy emlékszem, hogy egész életemben ilyen egyedül voltam. Volt pár barátom és most is van, de mintha egy nap valami hatalmas részemet tépték volna ki. Mintha elvették voltam az életem egyetlen értelmét. Azt ami mindig ott volt nekem.

Pár héttel korábban

A Szabadság szobor lábánál állok és épp a három ölelkező Peter Parkert nézem. De engem leginkább az én Peter Parkerem érdekel.

Már időtlen idők óta bele vagyok esve, ő pedig észre sem veszi, de ez van. Végülis csak 6 hónapos korunk óta vagyunk legjobb barátok. Vagyis én 6 hónapos Peter 10 hónapos kora óta. Végignéztem ahogy olvadozik Liz, majd Mj után. Fájt, de a legjobb barátom, és ha nem érzi azt amit én, akkor nincs mit tenni. Mj-t még meg is értettem, mert egy nagyon jófej és okos lány, de Lizt sosem. Ő mindig bunkó volt, vagy legalábbis velem. Persze ezt Peternek sosem mondtam.

A lényeg, hogy Peter mindig ott volt nekem bármi is történt, és nem volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna. Mostanra viszont Liz már sehol sincs. Mj-vel is vége lett számára, de ők legalább megmaradtak barátoknak. Ilyenkor jönne az, hogy "most jön az én időm" csak hogy ez nem így megy. Ha ő nem ÚGY szeret, akkor hiába érzem azt amit.

Peter megindult felénk, pontosabban először Ned és Mj felé, addig én odamentem a két másik Peterhöz és megöleltem őket. Kicsit váratlan volt számukra, de viszonozták. Igaz, Peter 2 kicsit nehézkesen a sebe miatt, de ezt megértem, hisz fáj neki.

-Köszönöm hogy vigyázztatok rá. -mondtam halkan kettejük feje között, hogy mindketten jól hallják. Mikor elvátunk csak mosolyogtak rám.

-Szívesen, de mostmár neked kell vigyáznod rá, ahogy neki is vigyáznia kell majd rád és a barátaitokra. Nagyon fontos vagy a számára T/N. -mondta Peter 3 miközben az én Peterem felé bökött a fejével. Erre csak mosolyogtam, mert tudtam, hogy fontos vagyok neki, de csak mint legjobb barát.

Elkezdtem visszasétálni hozzájuk. Láttam ahogy Mj és Peter ölelkeznek, amitől kicsit megint rámtört az a bizonyos torokszorító érzés, de már megtanultam kezelni. Majd Peter beszélt Neddel és jött a híres titkos kézfogásuk utána pedig egy hosszabb őlelés.

Peter rám nézett, majd odajött hozzám és szorosan megölelt. Tudtam hogy baj van, csak akkor őlel így amikor valami nagyon rossz dolgot akar közölni vagy tenni.

Elmondta hogy mi lesz. Hogy többé nem fogok rá emlékezni. Olyan lesz mintha nem is létezne, vagy létezett volna. Nem akarok így élni. Úgy, hogy ő nem a része.

-Ezt nem akarom. Peter kérlek! -néztem rá könnyezve. -Te vagy a legjobb barátom, a legfontosabb ember az életemben kiskorom óta. Kérlek. -sírtam fel halkan. Nem így kellene lennie. Miért van az, hogy a filmek elhitetik, hogy lehet boldog a vége, mikor a valóság egyáltalán nem ilyen. A valóság abból áll, hogy mindig azt vesztjük el, aki a legfontosabb számunkra.

-Sajnálom T/N! Ez az egyetlen megoldás. De majd megkereslek és elérem, hogy újra te legyél a legjobb barátom. Ígérem. -nézet a szemembe már ő is könnyezve.

-Szeretlek! -borultak ismét a nyakába. Kimondtam. Máskor is mondtam már, de akkor mást is jelentett. Most a szerelmemet akartam kifejezni.

-Én is szeretlek! -mondta habozás nélkül. Bár szinte biztos voltam benne, hogy ő nem úgy értette ahogy én. -Nagyon. Te jelented számomra biztonságot, és te vagy akiben a legjobban megbízom! -tette még hozzá. Na igen, más már azt mondaná azt érzi amit én, csakhogy már mondott hasonlót akkor is amikor együtt volt Mj-vel. Akkor is barátként mondta és szerintem most is.