☆Marvel Oneshots★

Peter P. x Reader ❤🕷 pt 1

T/N - te neved
Hossza: 1298
E/1

Épp Peter Parkerel sétáltam be a lakásukban, mert volt egy sulis project amit közösen kellet megcsinálnunk. Viszont amint benyitottam 2 hangot hallotam meg. Az egyik hang a nevelőanyámé volt, de a másik egy ismeretlené. Ott hagytam Petert amíg leveszi a jeckijét és előre mentem megnézni, hogy ki az.

Tony Stark... Enthony Edward Stark ül a nappalinkban.

-Szia kincsem!- köszönt anya egy mosoly kíséretében. Bár van egy olyan érzésem, hogy ez a mosoly többet rejt, mint amit mutat.

-Ü-üdv! -néztem a vendégünkre meglepet fejjel.

-Heló! -köszönt vissza kissé idegesen, de egy félmosollyal az arcán.

-Kicsim. -vette vissza a szót az anyám. -Mr. Stark azért jött, mert beszélni szeretne veled valamiről. Valami fontosról. Szóval kérlek ülj le egy percre. -ütötte meg a kanapét közte és Stark között.

Odaslattyogtam és elég értrtlenül, de leültem. Mr. Stark mintha a bátorságát szedné össze.

-Khm. Szóval... -kezdett bele -azért jöttem ide, mert én is nem rég tudtam meg, hogy... Öhm... Hogy is kéne közölnöm? -motyogot. -Szóval nem rég tudtam meg, hogy te vagy a lányom. -bökte ki végre, mire én teljesen lefagytam. -Csináltam egy DNS tesztet is, hogy biztosra menjek. Igaz a DNS-edet nehéz volt úgy megszerezni, hogy te ne tudj róla, de az eredmény pozitív lett. Megegyezik a DNS-ünk. Te vagy a lányom. -jelentette ki ismét, nekem meg már a padlót súrolta az állam és a szemem tányér nagyságú lett.

-Kincsem? Minden rendben? -kérdezte anya megérintve a vállam.

-Hogy minden..? Nem! Semmi sincs rendben. Nem lehet ő az apám... -pattantam fel hirtelen. Fel és le járkáltam a nappaliban miközben idegeskedtem. -Maga Tony Stark! Mindenki ismeri. Mert híres, zseniális és ráadásul szuperhős! Én... Én láthatatlan vagyok. És azt várom az élettől, hogy az is maradjak. -pánikoltam. Ez sok így egyszerre.

-De végülis az én lányom vagy, szóval előbb vagy utóbb, de te is híres leszel. -nézett rám Mr. Stark sokattudóan. Ekkor valaki mocorgott mögöttem.

-T/N, jött veled valaki? -kérdezte az anyám.

-I-igen. Peter eljött, hogy megcsináltuk a sulis projektet. -néztem hátra a ledöbbent Parkerre.

-Kölyök? -kérdezi Stark. Na már csak ez hiányzott. Ha most kiderül hogy Peter a testvérem vagy rokonom én eskü, hogy egy metró elé ugrom (költői túlzás (szó szerint)).

-Öhm... Mr... Mr. Stark. -intett Parker ügyetlenül.

-Ez sok... -motyogtam. Hátat fordítottam mindenkinek és berohantam a szobámba. Az ajtót becsuktam és a hátam a faajtónak döntöttem, utána pedig lecsúsztam a földre, majd oldalra fordulva a kisszekrényemnek döltem, ami az ajtó mellet nem messze található.

Pedig ma olyan jó napom volt. Hibátlan lett a kémia dogám, tesin nem zaklatott a tanár a gyakorlatával és ma sikerült elkerülni mindenkit, aki valaha piszkált. Ráadásul megkaptam Peter Parkert társnak egy projekthez. Tudni illik, hogy már szinte elsőtől bele vagyok esve egy kicsit, de persze ez alatt a két év alatt oda sem mertem menni hozzá. Viszont néha ő köszönt rám ezért mondhatni, hogy jó barátok vagyunk.

-Kicsim! -kiabált be hozzám anya kiszakítva a gondolataimból.

-Tudod, ha egy lány megismeri az apját nem arra számít, hogy egy világhírű szuperhős! -kiabáltam ki.

-Tudom, hogy nem szereted a reflektorfényt, de mit szólnál, ha először csak ismerkednétek egy kicsit. Nem tudná meg senki, csak mi akik itt vagyunk. Így Mr. Stark megismerhetne téged és te sem lennél azonnal nyilvánosan a lánya ezzel együtt pedig híres. Szerintem ez jó alku, nem? -kérdezte a nevelőanyám kedves hangon az ajtó túloldaláról. Elgondolkodtam.