Szerintem a cím mindent elárul.
Kis Marvel novellákat/egyperceseket írok ide, mert sok a felesleges agyszüleményem.
Kéréseket elfogadok. Karakterekkel és színészekkel is egyaránt lehet kérni.
A karakterek a Marvel és Sten Lee tulajdonai, kivéve a...
Egy suttogásra ébredtem. Egy suttogásra és arra, hogy valaki simogatja a hasam a pólóm alatt.
-Jó reggelt! Hogy aludtál? -kérdezte életem szerelme halk, reggeli, rekedtes hangján. Imádom a hangját. Csukott szemmel elmosolyodtam és a kezemet az ő idővel oldalamra kúszó kezére csúsztattam. Boldog voltam. Boldogabb, mint bármikor.
-Csodásan! És te? -fordultam szembe az én őrmesteremmel, miközben a reggeli fény miatt hunyorogva kinyitottam a szemem. Gyönyörű tengerkék tekintetében csak úgy ragyogott a nap fénye és a halvány rózsaszín ajkain egy boldog mosoly terült el.
-Remekül, mint mindig, ha mellettem vagy! -a kezét rákulcsolta az enyémre és mosolyogva érintette össze ajkainkat. Én örömmel viszonoztam csókját és másik kezemmel a hajába túrtam. Úgy éreztem magam, mint egy felelőtlen tinédzser, akinek az agyát elkábítja a rózsaszín köd. A csókot ő szakította meg egy kérdéssel.
-Nem vagy éhes? Fel kéne kelni. -nézet rám jelentőségteljesen. Látszott rajta, hogy éhes és ezt a hasa korgása is alátámasztotta. Ilyenkor olyan aranyos grimaszokat tud produkálni. Főleg amikor beharapja az alsó ajkát, a szemöldökét összehúzza és kérlelve néz rám. Mint most is.
-De, menjünk. -mosolyogtam rá. Kikeltünk az ágyból és pizsamában mentünk a konyhába. -Mit szeretnél enni? -kérdeztem miközben ajkaimon a görbület percről percre nőtt. Érdekes, ha a közelemben van mindig mosolyognom kell. Egyszerűen imádok mellette lenni, az illatát érezni, a hangját hallani és a bőrömön érezni az érintését. Ő eközben a hátam mögé sétált -mivel én a pulttal szemben álltam- és hátulról átkarolta a derekam, a fejét a nyakhajlatomba hajtotta és a felsőteste a hátamhoz simult. A kezeivel a derekamat simogatta és lágyan belecsókolt a nyakamba. Egy különös bizsergés futott végig az egész testemen a jóleső érzés miatt. Mint nemrég említettem, imádom az érintését, főleg, ha így teszi. Ilyenkor egyszerűen megőrjít.
-Csinálsz palacsintát? -kérdezte amint felemelte a fejét. Ezen nem tudtam nem felkacagni.
-Persze! -nevettem továbbra is, mire csak egy kisebb morcos pillantást kaptam. Nyomtam egy puszit az arcára és elkezdtem bekeverni a palacsinta tésztát. A sütésben viszont már ő is segített, ahogy az elfogyasztásban is.
Miután megreggeliztünk együtt töltöttük a délelőttöt, viszont én szerettem volna kicsit kiszabadulni a négy fal közül. Épp meg akartam kérdezni, hogy van-e kedve sétálni, de persze ő előbb tette fel a kérdését.
-Van kedved kicsit kimozdulni a házból? -nézet rám kérdőn.
-Igen. Épp most akartam megkérdezni, hogy eljössz-e velem sétálni. -kacagtam kicsit. Már álltam volna fel amikor megállított.
-Várj. Öltözz át és várj meg a szobában rendben? -nézet rám kérlelően. Miért kéne a szobában megvárnom..?
-Hát... rendben. -egyeztem bele nagy nehezen, de még most sem értettem miért. Gondoltam, majd kiderül. Bementem a szobába és átöltöztem. Vagy háromnegyed órát vártam, mire megjelent a szobában. Már épp indultam volna kifelé, mert kezdtem türelmetlen lenni, amikor benyitott.
-Sajnálom, ha megvárattalak, de volt egy kis dolgom. -szólalt meg ő mielőtt mondhattam volna bármit is, mert eléggé morcos voltam. Megfogta az egyik kezem. -Mehetünk?
-Igen. -sóhajtottam. Kivezetett a szóbából, majd a házból és végül megállt a motorja előtt. -Azt hittem sétálunk. -értetlenkedtem.
-Nem! Csak te akartál sétálni. De ahova megyünk az messze van, és nem hiszem, hogy odáig és még vissza is elakarnál sétálni.-ült fel a motorjára. Én is felültem és felvettem a sisakot amit átnyújtott, majd indulásra készen átkaroltam. -Egyébként meg, van egy meglepetésem! -jelentette ki, de már nem tudtam megkérdezni amit akartam, mert elindult.
Timeskip, mert a Bosszúállók fogadtak, hogy Sam vagy Bucky idegesíti előbb halálra a másikat...
Mikor megérkeztünk egy szép, füves terület mellet állt meg a motorjával. A mezőn volt egy nagy, terebélyes fa. A fa alatt pedig ki volt terítve egy pokróc. Az anyagon egy kosár díszelgett, a nap pedig szinte száz ágra sütött, de a leterített takaró pont árnyékban volt. Az egész látvány gyönyörű. Levettem a sisakot és ámulattal néztem a gyönyörű tájat.
-Gondoltam piknikezhetnénk. -mosolygott rám hátra. Leszálltam a motorról, majd nemsokkal később ő is. A plédhez sétáltunk, ő pedig már megint átkarolt hátulról. Ismét végigfutott rajtam az a különös bizsergés, mint mindig, ha ezt csinálja.
-Ez gyönyörű... -motyogtam miközben fejem hátulját a vállának támasztottam.
-Nálad nem szebb! -bókoló nekem amitől kissé zavarba jöttem, mint mindig a megismerkedésük óta. Szembefordultam vele és megakartam csókolni, de megelőzött. Ajkait az enyéimekre tapasztotta és egy hosszadalmas, forró csókban részesített. A testem teljesen az ő testéhez simult és kezeivel érzékien, a derekamnál fogva szorított magához miközben én beletúrtam hosszú, selymes hajába. A csókja lágy volt és szenvedélyes. Gyengéd, mégis egy kicsit vad. Egyszerűen tökéletes. Imádtam.
-Szeretlek! -mondta, amint elváltak az ajkaink.
-Én is szeretlek és ez tökéletes. Fantasztikus vagy. -bújtam a karjaiba. Tényleg az volt. Máshogy nem is tudtam volna elképzelni a tökéletes randit, különösen vele.
-Te a legjobbat érdemled. -csókot meg újra, viszont most egy rövidebb csókot váltottunk. Leültünk a plédre, majd eszegettünk és beszélgetünk. Néhány szerelmes csók is elcsattant a kellemes hangulat közben. Szóba esett a gyerekkora, az én kiskorom, a Bosszúállók is néha-néha, na meg a mindennapi dolgok. A kapcsolatukról is eset pár szó és szerintem mondanom sem kell, hogy tökéletesnek tartottam. Sokat nevettünk együtt a randink közben, de azért voltak komolyabb témák is.
Miután már inkább csak beszélgettünk és nem ettünk, én már Bucky ölében feküdtem. Ő a felkaromat simogatta és épp történeteket mesélt Steveről és saját magáról még fiatal, bajkeverő korukból.
Átbeszélgettünk az egész délutánt és mikor már kezdett sötétedni, elkezdtem fázni ezért megkaptam szerelemem dzsekijét, és mellé még át is karolt, hogy biztosan ne fázzak. A fejemet a mellkasára hajtottam, az épp megjelenő csillagokat néztem és élveztem az érintését és a nyugodt, békés csendet, mikor is megszólalt.
-T/N. Ugye tudod, hogy én mindig itt leszek neked? -bökött a mutatóujjával a szívemre.
-Persze... De ezt miért mondod? -néztem rá értetlenül.
-Azért, mert ez nem a valóság. Szeretnéd, ha az lenne, de sajnos nem az. -a hangja kimért és komor volt, de volt benne egy kis szomorúság is.
-De hisz itt vagy, ahogy én is. -értetlenkedtem tovább.
-Mindig is szeretni foglak. És mindig itt leszek neked. Még ha rá is jössz, hogy ez nem a valóság. Az álmaidban mindig megtalálsz. -csókolta meg a homlokom, majd elhalványult a táj. Végül a hatalmas fa is, majd... Ő is. Eltűnt. Minden ami kedves volt nekem...
＊*•̩̩͙✩•̩̩͙*˚🪐˚*•̩̩͙✩•̩̩͙*＊
Lassan kinyitottam a szemem. Az ágyamban voltam. Egyedül, mint mindig. Csak álmodtam. Még szép, hisz egy ilyen csodás dolog úgy sem történhet meg a való életben. Hisz ő a kedvenc Marvel karakterem. Nem él, mert csak egy kitalált karakter, akit egy színész formáz meg. Pedig néha bármit megadnék, hogy az igazi Bucky legalább csak megöleljen vagy hozzám szóljon. De ez sajnos lehetetlen.
De egy dolog azért még biztos. Soha nem fogom elfelejteni az én kedvenc fém kezű szuperkatonámat.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
HeyHey! Ad 1; Nagyon nagyon nagyon boldog születésnapot annak a karakternek, aki ellopta a szívem és aki idén lett 106 éves.❤ Na de persze ez meg sem látszik rajta, olyan jól tartja magát. Megkéne tudni a titkát... Ad 2; Bocsi, hogy ennyit kések, de manapság olyan sok dolog jött össze számomra, mint az érettségi, a magyar tanárom beíratott egy novella író versenyre a sulimban, ahová nem hinném, hogy beállíthatnék egy fanfic-el és még a legjobb barátommal is összevesztem szóval elég pocsék hónap van mögöttem...😕
De lényeg a lényeg; itt van egy újabb rész és a kérésekkel is igyekeznek fogok. Millió puszi és köszönet a megértésért és persze azért, hogy olvassátok ezt a valamit. Komolyan, nagyon hálás vagyok.<3🥺
De nem írok többet, mert már ez is majdnem egy kisregény...
Szóval mégegyszer boldog szülinapot Bucky és mindenkinek további szép reggelt/napot/estét esetleg éjszakát! Bye!
