☆Marvel Oneshots★

Steve x Reader 🇺🇸⭐

Hossza: 1274
E/2
T/N - te neved
RN/N - random női név

-Régebben sokat jártunk ide és ez szinte az egyetlen hely Brooklynban, ahol nem sok minden változott. -mosolyodott el halványan Bucky, miközben Steve-el sétáltak be egy reggeliző helyre.

-De már ez a hely is biztosan tele van mindenféle modern eszközzel és már a hely sem ugyanúgy néz ki. -érvelt Steve mivel manapság igencsak lehangolt kedvében van. Bucky azon volt egész nap, hogy felvidítsa legjobb barátját, azonban ez nem megy épp a legfényesebben.

Stevenek hiányzik a régi élete és persze Peggy. Ezért is volt manapság inkább a munka, az edzések és a stratégia gyártás megszállottja. Bele temetkezett a munkába, hogy kicsit elterelje a gondolatait. Már a többiek is próbáltak segíteni ebben, de nekik sem ment túl sok sikerrel. Most pedig Buckyn van a sor, hogy felvidítsa haverját.

-Pedig én úgy emlékszem, hogy volt itt az a csinos kis pincérnő aki igencsak tetszett neked. Csak nem merted randira hívni. -léptek be az ajtón mindketten.

-Igen de azóta történtek dolgok. Például Peggy és persze 70 év, ami nem... -de Steve nem fejezte be a mondatott, ugyanis mindketten igencsak meglepödtek a bent látottak miatt.

Szinte minden ugyanúgy nézett ki, mint azelőtt. Igaz, volt pár apró változás, de azok is alig különböztek a vagy 70 évvel ezelőtti csendes kis hely külsejétől. A halk zene egy régi zenegépből szólt, amiben a körülbelül 40-es évekbeli bakelitlemezes zenék mentek. A bárpult, a székek, az asztalok és még a dolgozók ruhája is alig változott valamit. A főző eszközök és gépek is régebbi darabok voltak, de olyan jól müködtek, hogy simán lefőzték a mai gépeket. Csendes és otthonos kis hely volt, amiben a törzsvendégek töltötték el idejüket és néha egy-két idegen akik betértek oda és azóta vissza is járnak.

A két százéves meglepetten állt ott és figyelte az ő korukbeli számukra kedves kis helyet.

-Hű... -ámult el Bucky. -Itt szinte semmi sem változott. Még az a pincérnő is olyan mint... -motyogta Bucky amint észrevett téged.

-Tényleg hasonlít rá. -néz téged mostmár Steve is, miközben beleszólt barátja mondtába. Mindketten elindultak feléd és helyet foglaltak a pultnál.

-Jó napot! Hozhatok valamit inni? -kérdezed és leteszel eléjük egy-egy étlapot. Ők kértek két kávét miközben Steve leginkább csak a hasonlóságot figyelte közötted és a 70 évvel ezelőtt itt dolgozó lány között.

-Minden rendben, haver? -kérdezi Bucky aki észrevette, hogy Steve vagy 5 perce téged figyel.

-Igen, csak nagyon hasonlít RN/N -ra/-re. -mondja Steve már Bucky felé fordulva. Te épp ekkor vitted a két kávét.

-Ez a nagymamám neve. Honnan tudja, hogy hasonlítok rá? -kérdezted egy kedves de értetlen mosollyal.

-Mi... Úgy ahogy ismertük őt. -válaszol Buck miközben elveszi a kávét. -Köszönjük.

-Azt nem hinném. Ő már a 14. születésnapom után meghalt. Az pedig nem most volt. -nevetsz fel hitetlenül. Steve egy kicsit újra elszomorodott azon, hogy RN/N is meghalt, akár csak az összes többi barátja vagy ismerőse.

-Az lehet, de mi akkor ismertük őt amikor még annyi sem lehetett mint maga. Nagyon fiatal volt 18-20 éves körül. -válaszolta Bucky ugyanis látta, hogy Steve nem fog megszólalni, pedig várt rá egy darabig.

Ekkor te egy kicsit jobban szemre vetted a két idegent és rájöttél, hogy kik is ők. Nem hitted el, hogy eddig hogy nem jöttél rá, hiszen a jóképű, szőke, kékszemű férfi ott van szinte mindenhol. A híradóban, az újságban, plakátokon, a Múzeumban és még néhány utcai freskón is szerepel. És amilyen helyes, csoda, hogy nem ugrott be azonnal, ki is ő. A másik férfi pedig szinténcsak ismerős, de ő nem az efféle helyekről.