Szerelmünk Rabjai | BEFEJEZETT

Bevezető

Lilien (Inès)
12.24

Karácsony, hmm ki ne szeretné a Karácsonyt? Hát én! Számomra a legutáltabb ünnep, bár szorosan vetekszik a szülinapommal. Hogy miért is vagyok ellenne ennek az ambíciózus ünnepeknek? Könnyű a válasz; a családom... Sikeresen elintézték minden egyes boldog pillanatom, hogy szomorú legyen, igaz így is emlékezetes maradt. Gondolok itt a pár évvel ezelőtti karácsonyra, mikor csodásan éreztük magunkat négyen, s pont megkaptam életem értelmét: a lovamat, majd édesanyám kapott egy hívást az akkori legjobb barátnőjétől, mely csak annyiból volt érdekes, hogy közölte, hogy apámmal összejártak. Undorító nem? Már nem csak ez, hogy ezek ketten... fhujj. Hanem, hogy ezt pont karácsonykor közölte. 13 éves voltam, és addig a pillanatig hittem a szerelemben. Náluk azóta megy, a szeretlek, de én nem játék, elválni nem váltak el, amit mi őszintén sajnálunk a bátyámmal. Teltek, múltak az évek, sikeres és kevésbé sikeres versenyeket teljesítettünk lovammal: Constansal, melyből neki köszönhetően jött egy kisebb "hírnév". Majd 5 évvel később betöltöttem 18. életévemet is. Sok mindennel próbálkoztam ez alatt az 5 év alatt, hogy elnyomjam nem csak fájdalmam, de a boldogságom is; szerelem ( hát abba ismételten csalódtam), új barátok, bulik, drogok, szex, és ami váratlan fordulatot hozott új karrierem: a modellkedés.
Eleinte, nagyon féltem és felszínesnek találtam, azóta két év telt el, s mára bármit megtennék, hogy befutott modell legyek.
Ohh s ha tudná, mit is lell majd tennie èrte...

Charles
12.24
Az idei èvem borzalmas volt. Ha ennek van bármi felső fokozata akkor azzal fejezném ki. Vergődtünk a Ferrarival, s nem csak én de az egész csapat. Végül a konstruktőrit felhoztuk a dobogó utolsó fokára, de ez nekem kevés, nekem kell az elismerés, a ragyogás, az, hogy értem rajongjanak mint Charles Leclerc-ért, ne mint egy Ferraris pilótáért. Mindig is vágytam az extrára, valami kis plusszra, szeretek merészen, szinte vadul élni. Vagyis szerettem, majd megismertem Charlottét, akivel immár 2 éve alkotunk boldog és tökéletes párt. Persze hiányzik a régi bulizós énem ; a bulik, a pia , a néha néha megeső dorgozás, ohh és az egekbe emelő vad szex. Nem azért ,Charlottéval is jók vagyunk az utóbbiban, csak más , megszokott vagy laza, nem is tudom, hogy mondjam, de panaszra nincs okom. Viszont nem csak az autós kapcsolatom lángja pislákolt az utóbbi időben, hanem a szikra is köztünk barátnőmmel. Egy időre szétmentünk, hisz tudni akartuk, milyen egymás nélkül. Kiderült; borzalmas. Nem csak az elismerésre vágyom, hanem egy kis izgalomra is legyen ez bármiben megmutatkozó, annyira vágyom rá, hogy mára már bármit megtennék érte.
Ohh s ha tudná, mit is kell majd tennie èrte...