Wherever you are [BEFEJEZETT]

3. rész

- Nincs kedvem menni... Nem hiszem, hogy belehalna bármelyik fiú abba, hogy én nem vagyok ott Becca. - Néztem rá szigorúan.

- Naaa, kérlek, kérlek, kérlek. - Nyávogott az ágyamon. Reggel mikor felkeltünk Becca már említette, hogy ma hivatalosak vagyunk a fiúkhoz, ez nekem teljesen kiment a fejemből. Mikor először felhozta a témát próbáltam másra terelni a szót, de mostanra már mindent kijátszottam, hogy miért is nem akarok én menni.

- Nem!

- Miért? Olyan jó fejek.

- Hát persze. Kivéve Lukeot... ő annyira, de annyira egoista. Nincs kedvem találkozni vele. - Hadartam el neki. Beccának eléggé vágott az esze így összetudta rakni, hogy valamit csinálhatott Luke, amiért ilyen véleménnyel vagyok róla.

- Nos, akkor én se megyek. Pedig annyira elmennék. De hát kettőnket hívtak. - Mondta miközben a körmét piszkálta, mintha nem is érdekelné a dolog.

- Argh, legyen. Elmegyünk. - Néztem rá szúrósan. Becca győzedelmesen mosolygott rám, majd leugrott az ágyamról és megölelt.

- Te vagy a legjobb!

- Tudom.- Morogtam.

Már három óra is elmúlott mikor elindultunk tőlünk. Becca egész úton a tegnap estéjéről számolt be, hogy mennyire jól elszórakozott Ashtonnal és tuti én is megkedvelem az összes fiút. Nekem nem volt gondom egyikkel sem Luke kivételével. Beccával befordultunk egy emeletes családi házhoz. Csöngettünk és vártuk, hogy kinyissák nekünk az ajtót, de valaki bentről kikiabált, hogy jöjjünk csak be. A előszobába érve azt sem tudtuk, hogy merre menjünk.

- Ashton add vissza azt a rohadt távirányítót! - Kiabált valamelyik fiú. Mi pedig elindultunk a hangok irányába.

- Calum nem kapod vissza! Nem azért jöttetek, hogy tv-t nézzetek, ha azt akartok arra az ajtó.- Mutatott az irányunkban. Calum vett minket észre először.

- Sziasztok lányok! - Ugrott oda és ölelt meg minket. Lassan mindenki odajött és köszönt nekünk. Lukekal csak intettünk egymásnak. Kínos csendben álltunk, amit a telefonom tört meg.

- Szia Anya! - Szóltam bele.

- Szia Kicsim! Tudom, hogy elmentél itthonról, de vissza tudnál jönni és vigyázni a húgodra? El kell mennünk apáddal és nem vihetjük magunkkal, a nagyiék nincsenek otthon. Dan pedig... ő Dan öt perc alatt kikészítené Bonnie.

- Várj egy percet Anya. - Eltakartam a telefon hangszóróját és Beccára néztem. - Haza kell mennem.

- Miért? Most jöttünk! -Mondta csalódottan.

- Igen, de vigyáznom kell Bonniera. Anya nem hagyhatja ott Danre. Azt se tudja, hogy magát hogyan lássa el, nem hogy egy kislányt. - Mosolyogtam rá.

- Hé, Em! Hozza ide anyukád Bonniet. Vigyázunk mi rá. - Mondta Ashton. Beccának is nagyon tetszett az ötlet és bevetette a kiskutya szemeket, aminek sose tudtam ellenállni.

- Oké - Forgattam meg a szemem. - Anya, eltudnád hozni Ashtonhoz? Elküldöm sms-be a címet.

- Persze Kicsim. Köszönöm. -Ezzel kinyomott. Gyorsan elküldtem neki a címet és már csak azt vártuk, hogy megjöjjön a húgom. Kicsit tartottam tőle, hogy jó ötlet volt-e az, hogy négy idióta fiúval és Beccával vigyázzak Bonniera. De már nem volt esélyem meggondolni magam, mert megszólalt a csengő. Mindannyian az ajtóhoz mentünk, hogy kinyissuk. Anya és Bonnie állt ott. Váltottam párszót anyával, majd átvettem Bonniet és bementünk a nappaliba.

- Mutatkozz be a fiúknak! - Mondtam neki, amikor letettem a földre. A fiúk leültek a kanapéra. Én a földön foglaltam helyet nem messze a húgomtól.

- Bonnie Smith-nek hívnak. Öt évesz vagyok ész New Yorkban élek. - Mosolygott a fiúkra.

- Nos Bonnie én Ashton vagyok ők pedig a barátaim, Calum, Mikey és Luke. - Mutatott az említett személyekre.

- Én tudom, hogy kik vagytok. - Pislogott bájosan Ashtonra.

- Ti vagytok a 5 Seconds Of Summer. Az óvodába a barátnőmnek a tesztvére szokat hallgat titeket.

- Bonbon lassabban beszélj, mert megint pösze vagy. - Adtam egy puszit az arcára. Csak nekem engedte, hogy így hívjam. - Látom hoztál játékokat. Ülj le a földre és játssz én meg addig készítek neked egy szendvicset. - Simogattam meg a fejét. - Ashton csinálhatok neki egy szendvicset? - Kérdeztem meg, végtére is nem otthon vagyok.

- Uh, bocsi az nem fog menni. - Húzta el a száját. - Csak akkor csinálhatsz, ha mindenki kap. - Nevetett rám. Belementem az egyességbe, majd megkértem mutassa meg hol a konyha. Mielőtt elment volna megkértem szóljon Beccának, hogy segítsen. Éppen a kenyereket kentem, amikor egy kéz simult a derekamra.

- Tudod, bocsánatot szeretnék kérni az este miatt. Azt hiszem sokat ittam. Én nem vagyok annyira tapló. - Suttogta a fülembe Luke. Elgyengültem, ahogy a lehelete csiklandozta a nyakamat.

- Ezt nehéz elhinni, mikor most is nyomulsz.- Tettem le a kést a kezemből és szembe fordultam vele.

- Teljesen igazad van. Sajnálom. -Lépett hátrébb. Majd barátságosan rám mosolygott, igazán helyes volt így. - Kezdjük elölről. Luke Hemmings vagyok. - Nyújtotta felém a kezét.

- Emma Smith. Örülök, hogy megismerhetlek. - Mentem bele a játékba és megráztam a kezét.

- Mit csinálsz Emma?

- Szendvicset. Volna kedves segíteni? - Kérdeztem tőle, Luke bólintott és már el is kezdte szeletelni az uborkát. Igazán jó társaság volt. Ha tegnap este azt mondja valaki, hogy ma Luke Hemmingsszel szendvicseket készítek kinevettem volna. Hamar megcsináltuk a szendvicseket. Szóltunk a többieknek is, hogy készen vannak, majd leültünk az asztalhoz és megettük őket. Az uzsonna után Lukekal maradtunk elpakolni, majd mi is csatlakoztunk a többiekhez és a húgommal játszottunk a délután további részén.