Wherever you are [BEFEJEZETT]

26. rész

- Szerinted jól döntöttem? - Érdeklődtem Beccától, aki az ágyamon ült és mulatott azon, ahogy elmerültem a szekrényemben, miközben ruhát kerestem. 

- Hogy érted? - Nézett rám nagy szemekkel. A két ruhát, amit a kezemben tartottam leejtettem a földre és oda trappoltam a barátnőm mellé az ágyra. 

- Mi van, ha megint megbánt? Mármint hamarosan vége a nyárnak, nem leszünk együtt egész nap. - Néztem letörten Rebeccára, majd inkább eldőltem az ágyamon. 

- Mennyivel könnyebb volt páréve, amikor még csak tetszettek a fiúk, de nem álltak velünk szóba.- Nevetett fel a barátnőm, majd csatlakozott hozzám és elfeküdt. - Szerintem ess túl először ezen a randin Lukekal, majd csak utána gondolkodj ezen. Sőt akkor se gondolkodj rajta, beszéljétek meg! 

- Igazad van. - Mosolyogtam rá. Mérhetetlen öröm töltött el, hogy ilyen barátnőt tudhatok magam mellé. - Segítesz ruhát választani? Semmit nem találok. 

Nem kellett kétszer mondani B-nek. Egyből neki állt keresni valamit a ruhatáramban. Mivel ő tudta, hogy Luke hova fog vinni, neki elég volt öt perc és egy diadalittas mosoly kíséretében jelent meg, a kezében tartva a tökéletes ruhát. Egy piros bársony ruhát tartott a kezében, amihez talált bent egy masnis fekete clutchcsal. A hajamat kibontva hagytuk és egy visszafogott sminket kaptam, vörös rúzzsal. Az utolsó pillanatban vettük észre, hogy még nem is viselek semmilyen ékszer és még cipőt sem találtunk. Mivel nem akartam magassarkúba menni, ezért egy fekete topánkát vettem fel, és arany nyakláncot és karkötőt. Imádtam azt, ahogy kinéztem. 

- Olyan szép vagy Em. - Mondta büszkén Becca. - Ez lesz életed legjobb estélye. - Mosolygott mindentudóan. 

- Annyira izgulok. A legelső randinkon nem izgultam ennyire Bec.

Becca még azelőtt lelépett, hogy Luke jött volna értem. Már sötétedett, amikor becsöngetett. Ki volt öltözve, már Lukehoz képest. Egy zakót és fehér inget viselt nyakkendővel, de hozzá egy fekete farmert húzott. Nagyon jól nézett ki. Ha lehetséges, akkor még jobban belezúgtam. Mikor kiléptem az ajtón nagyon sokáig csak nézett és nem szólalt meg. Már kezdtem magam rosszul érezni, amikor megtörte a csendet. 

- Huh, bámulatosan festesz. - Éreztem, ahogy elpirul az arcom. Reménykedtem benne, hogy ezt ő nem veszi észre, de láttam az arcán, hogy nem így történt. 

- Köszönöm. Becca remek munkát végzett, hisz tudta milyen ruha kell az estére, nem úgy, mint én. - Mosolyogtam rá. Értette, hogy mire célzok és egy hatalmas mosoly terült el az arcán. 

- Hamarosan te is megtudod. - Megfogta a kezem, eddig észre se vettem, hogy mennyire hiányzott az érintése. Kinyitotta nekem az ajtót majd beült mellém. Általában nem szoktunk kocsival menni sehova, ha mégis szükségünk van egy fuvarra, akkor taxit alkalmazunk. Hirtelen parkoltunk le a város egyik végében. Egy tónál voltunk. Ahogy egyre közelebb mentünk észrevettem, hogy fel van díszítve az egész part. Mindenhonnan lámpások lógtak és szirmok voltak szétszórva. Középen pedig egy asztal állt, ahol két személyre meg volt már terítve, az asztal közepén pedig egy gyertya állt. 

- Ez csodálatos Luke. - Néztem fel a fiúra, amikor végre kizökkentem a döbbenetből. 

- Örülök, hogy tetszik. Gyere, üljünk le. - Odavezetett az asztalhoz, majd kihúzta nekem a széket és elment az egyik fa mögé, ahonnan egy kosarat hozott magával.  

- Mikor találtad ki ezt az egészet? - Kérdeztem még mindig nagy szemekkel. Sose gondoltam volna, hogy Luke ennyi romantikus tudna lenni. 

- Be kell vallanom, hogy nem csak az én kezem van benne ebben a dologban. Bec is elég sokat segített, hogy ez létre tudjon jönni. - Mesélte büszkén. 

- Ühm, Bec? Mármint Becca? - Nevettem fel. 

- Igen. Először utálta, hogy így hívom, de megszokta. - Mosolygott rám vissza. Lélegzetelállítóan nézett ki. - Azt hiszem legalábbis. - Bizonytalanodott el.

- Megnyugtatlak, hogy még most is biztos, hogy utálja. Azt is utálja, ha Danék Beckynek hívják. 

Rettentően jó volt újra Lukekal lenni. Imádtam, hogy vele a csöndek sosem kínosak, hogy mindent megoszthatunk egymással és hogy mindig meg tudott nevettetni. Otthon még tartottam ettől az egész randitól, féltem, hogy nem fogunk tudni beszélgetni, hogy már minden teljesen elromlott közöttünk. Nagyon örültem, hogy nem így történt. Olyan jól éreztem magam, hogy nem is vettem észre mennyire későre jár. 

- Calumnak tetszik Lily. - Jelentette ki az autóban Luke. 

- Megmondhatod Calumnak, hogy ez kölcsönös és lépjen. - Nevettem Lukera. 

- Ennyire egyértelmű volt, hogy miért mondom? 

- Igen. - Nevettem ki. 

Mikor a házunkhoz értünk még vagy egy órán keresztül beszélgettünk az autóban. Boldog voltam. Viszont féltem, hogy Dan mit fog mondani, ha megtudja, hogy megint Lukekal vagyok. Mikor kiderült Luke hülyesége világossá tette, hogy nem akarja újra a közelemben látni. Eddig még nem voltam biztos benne, hogy el kellene neki mondanom. De ez az este meggyőzött, hogy Luke is mindent ugyanolyan komolyan gondol, mint én.