Wherever you are [BEFEJEZETT]

19. rész

A nap szokásosan indult. Bonnie felébresztett, együtt felkeltettük Dant, majd lementünk reggelizni. Reggeli után hullafáradtan babáztunk a húgunkkal, majd inkább elmentünk aludni, ahogy mindig is tesszük, ha átbulizzuk az éjszakát. Délután egy óra fele keltem fel. Becca akkor már lent várt engem a nappaliban. Bonnieval nevetgélt. Ahogy megpillantott egyből lefagyott az arcáról a mosoly. Felpattant a kanapéról és maga után húzva felvitt a szobámba. Rettentő furán viselkedett. 

- Mi a gond? - Kérdeztem én is már aggódva. 

- Nem láttad? - Lepődött meg.

- Mit kellett volna látnom? - Már kezdett elegem lenni, hogy nem kapok rendes választ. 

- Tudnod kell, hogy Luke nem tehet róla! 

- Miről nem tehet? - Húztam fel a szemöldök.- Úristen Becca válaszolj már rendesen! - Dörrentem rá a barátnőmre.

- Véletlen lefényképeztek titeket. Mindenki tudja ki vagy. Mármint nem mintha ez rossz lenne, csak tudom, hogy te ezt nem akartad. - Ült le mellém az ágyra. 

- Várj, várj, várj! - Estem kétségbe. - Luke miért nem szólt? 

- Sms-ezett és hívott is, de nem ért el. - Gyorsan a telefonom után kaptam. Rengetegszer hívott és üzent. Én pedig végig aludtam. - Mivel most interjút adnak megkért, hogy jöjjek el hozzád. Azt hitte, hogy mérges vagy rá. 

Felmentem twitterre, ahol minden a mi képünkkel volt tele. Természetesen még trend is lett belőlünk. Összevonták már a nevünket; Luma Sminghs. Ennél idiótább nevet nem is hallottam. Nagyon sokan gratuláltak nekünk, de még annál is többen írták azt, hogy nem illek Lukehoz, ronda vagyok, csak kihasználom a fiúkat és hogy Luke biztos csak jótékonykodik velem. Tudtam, hogy igazuk van. Lehetetlen, hogy én érdekeljem Lukeot. 

- Ne sírj Em, ez egyáltalán nem igaz. - Ölelt át Becca. 

- Egyedül szeretnék lenni B, ha nem gond. - Mosolyogtam rá. - Majd írok. Mondd meg Lukenak is. 

- Biztos egyedül szeretnél maradni? - Kérdezte kétkedve. 

- Persze. Semmi bajom. 

Ahogy kilépett az ajtón Becca, egyből előtörtek a könnyeim. Újra és újra elolvastam az üzeneteket. Egyre többet kaptam. Egyre kevesebb volt a kedves üzenet. Mindenki a halálomat kívánta és azt, hogy végre szakítsunk Lukekal. Én is egyre inkább azt láttam jobbnak, ha vége lesz ennek az egésznek. Írtam egy üzenetet Lukenak, hogy találkozzunk a parton egy óra múlva. Szerettem volna előbb odaérni és átgondolni mit mondjak neki. Így gyorsan összekaptam magam és megindultam a partra, ahol leültem az egyik szikla mellé. 

- Szia! - Zökkentett ki Luke hangja a gondolataimból. Leült mellém. Szótlanul néztük a hullámokat. Fogalmam sem volt hogyan kezdjek bele a mondandómba. - Annyira sajnálom az egészet Em. Nem figyeltem, hogy követnek minket. 

- Nem a te hibád. - Néztem rá. - Az enyém. Nem kellett volna belemennem ebbe az egészbe. - Mosolyogtam rá, majd újra a tengert néztem. 

- Te meg miről beszélsz? - Kérdezte zavartan. 

- Igazuk van Luke. Nem illek hozzád. Nem is tudom, hogy gondolhattuk, hogy ez menni fog. Én nem vagyok modell. Nem ilyen lányt érdemelsz. 

- Mi a franc? - Kérdezte indulatosan.  

- Sokkal könnyebb ezt most lezárni, mint később. - Figyelmen kívül hagytam az előbbi mondandóját. Felálltam a homokból, hogy elmehessek.

 - Em, figyelj rám!- Luke is felállt, majd a kezébe vette az arcomat. - Nem kell nekem semmilyen modell. Nekem csak te kellesz, nem érdekel ki mit gondol. Nem fogom hagyni, hogy ezt befejezed, mert páran nem támogatják a kapcsolatunkat. Ők csak rajongók, úgyis megbékélnek, csak szokatlan nekik. Ha befejezed, akkor elérik amit akarnak! 

- Luke én nem bírom megvárni, amíg megkedvelnek. - Nem akartam sírni Luke előtt, de most már nem tudtam visszatartani a könnyeimet. - Nem is ismernek. És hiába fáj bevallanom, de igazuk van. Nem illek hozzád. 

- Em, nem teheted ezt! Nem hagyhatsz el! Én...én.. szeretlek! - Nézett mélyen a szemembe. 

- Én is szeretlek, Luke. De..

- De mi?! - Vágott a szavamba indulatosan és hátrált egy lépést. - Nem hiszem el, hogy pár ember miatt ezt csinálod! - Emelte feljebb a hangját. -  Azt mondtam, hogy segítek. Azt mondtam, hogy nem érdekel kinek tetszik és kinek nem. És rohadtul azt mondtam, hogy szeretlek. - A mondandója végére már egyre halkabban beszélt.

- Én is szeretlek. Pontosan ezért lenne jó, ha vége lenne ennek az egésznek. Én csak nem passzolok az életedbe, hátráltatlak. - Próbáltam megértetni vele a saját nézőpontomat.

- Egyáltalán nem hátráltatsz! Teljesen más vagyok mióta megismertelek! -  Újra megfogta az arcomat. - Nem fogok rólad lemondani! Jobb ha ezt megjegyzed! Mindent meg fogok tenni, hogy ennek az egésznek mihamarabb vége legyen! Rendben? - Meg sem várva a válaszomat az ajkát az enyémnek mondta. Próbáltam minden érzelmemet belevinni ebbe a csókba, hogy érezze tényleg szeretem, hogy tudja mennyire jól esik a törődése. 

Még órákon keresztül ültünk és beszélgettünk a homokban ülve. Sosem gondoltam volna, hogy egy énekesbe fogok beleszeretni és azt sem, hogy az viszont szerethet engem. Vacsorára értem haza. Luke a nap folyamán kismilliószor elmondta, hogy mennyire szeret. Azt mondta, hogy az első dolga az lesz, hogy twitteren csillapítsa a rajongóikat. A nap elején nem gondoltam volna, hogy ennyire boldogan fogom álomra hajtani a fejemet. 

Sziasztoook! 
Tudom, tudom, tudom, megint nem hoztam időben a részt. Sajnos nem tudtam rávenni hét közben magam, hogy írjak, hétvégén pedig - sajnos - nem aludtam, hanem a barátaimmal voltam bulizni. De ez mind nem is lényeges igazából. Ami viszont az, hogy jól esne valamilyen visszajelzés a történettel kapcsolatban. BÁRMIII.:D Természetesen ha van bármi kérdésetek azt is nagyon szívesen várom!!!
Kellemes hétvégét!! 
Puszii