Wherever you are [BEFEJEZETT]

20.rész

A napok gyorsan teltek. A rajongók is lenyugodni látszottak. Minden nap a barátaimmal töltöttem és Lukekal. A szüleim nem igazán örültek annak, hogy mindenki ennyire rászállt a lányukra. Még mindig jöttek gyűlölködő üzenetek, de ilyenkor csak arra gondoltam, amiket Luke mondott a parton. Szeret engem. Én is szeretem őt. Csak ez számít. Ezt nem változtatja meg pár rajongó, akik azt mondják nem illünk egymáshoz. Nem ismernek minket.
A héten Luke bemutatott a családjának is. Mind a két testvére ott volta a családjukkal. Rettenetesen izgultam, de utólag már tudom, hogy Lukenak igaza volt, semmi okom nem volt rá. Mindenki nagyon kedves volt velem. Azóta már sokkal többet lógunk náluk is, kerülve ezzel is a nyilvánosságot. Kicsit szokatlan még, hogy szinte minden lépését figyelemmel kísérik Lukenak. Minden napunkat megpróbáltuk együtt tölteni, ami az esetek többségében sikerült is, hiszen a fiúk most "szüneten" vannak, így csak néha-néha kell interjúkat adniuk, vagy stúdióba vonulniuk. Sajnos a mai nap is egy ilyen nap volt. A fiúknak délelőtt interjút kellett adniuk az egyik újságnak, utána pedig az új albumukkal kellett foglalkozniuk. Így én negyedül maradtam otthon, mert mindenki másnak más dolga akadt. Azt terveztem, hogy egész nap majd fekszek, és talán kicsit később még átnézek a nagyszüleimhez is. Ennek a tervnek azonban lőttek, amikor megszólalt a csengőnk. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az. Nem vártam senkit. Meg sem mozdultam az ágyamban. Vártam, hogy a "zaklatóm" elmenjen, azonban ő csak egyre sűrűbben tenyerelt rá a csengőre, és egyre hangosabban kopogott az ajtón.

- Jól van, megyek, már megyek. - Kiabáltam a lépcső tetejéről mérgesen. Az embernek már egy nyugodt napja sem lehet?! A legnagyobb meglepetésemre az ajtónk előtt Jack állt. - Dan nincs itthon.

- Tudom. - Mosolygott vidáman a képembe. - Hozzád jöttem. Tanács kell! - Ezzel bekúszott mellettem a házba.

- Hát persze, gyere csak be, nincsen semmi dolgom. - Morogtam az orrom alatt, úgy hogy J is hallja. Követtem a vendégemet a nappaliba, ahol elfeküdt a kanapén... Én a tőle nem messze eső fotelbe ültem le. - Mi a baj Jack? - Sóhajtottam.

- Egy láááány. - Mondta Jack elkínzottan.

- Na jó, ez kezd érdekes lenni. - Mondtam, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a fotelben. - Ki az a lány? - Kezdtem is a faggatózást. - Ismerem?

- Nem ismered. Ő, nagyon kedves és szép, és jó humorú. És annyira aaaaaah.- Nyögött bele a párnába. Nem akartam, de mégis kinevettem szegényt. Sose láttam még ilyennek.

- Oké, és akkor mi a baj? - Nem értettem mi lehet a gond ezzel a lánnyal, ha ennyire odáig van érte.

- Ahh ez unalmas. - Nyögött fel újra. Teljesen összezavart. Az arcomat látva elnevette magát. - Nincs semmilyen lány. Csak unatkoztam. - Nevetett még mindig.

- Te szemét! - Dobtam meg a kezemhez legközelebb eső párnával.- Ezért zavartad meg a sziesztámat?

Jack egész délután nálunk volt. Filmet néztünk és beszélgettünk, egészen addig amíg Dan meg nem jött. Utána ők leléptek egy másik haverjukhoz. Imádtam Jackkel lenni. Mindig megnevetett és meghallgat. Végül kiderült, hogy tényleg tetszik neki egy lány, de egyáltalán nem annyira, mint ahogy az előbb ezt előadta. Remek színész lenne ez a fiú.
Luke egész nap üzenetekkel bombázott. Szinte vele voltam a délután folyamán. Beavatott az interjúkba, az új dalokról mesélt és persze arról, hogy a srácok éppen mit hülyéskednek. Sajnáltam, hogy igazából nem lehettem vele. A szokásunkká vált már, hogy este átjött. Ez a mai nap sem történt másként. Filmet néztünk. Vagyis én azt néztem, Luke pedig engem.

- Min nevetsz? - Mosolygott rám édesen.

- Bámulsz. - Nevettem fel megint. Mindig zavarban vagyok ha néznek, ilyenkor nevetek.

- Mert szép vagy. - Nézett még mindig engem.

- Uhhh, de nyálas. - Nevettem ki, majd rá néztem a duzzogó arcára. - De jól esik. - Pusziltam meg az arcát.

- Szeretlek. -Súgta a fülembe.

- Én is szeretlek.

Ahogy vége lett a filmnek ment is. Holnap megint hosszú napja lesz. Viszont most én is elmegyek velük. Már nagyon várom. Becca is ott lesz. Most először fogok stúdióba járni. Örülök, hogy Lukekal tölthetem a napot.
Becca még este felhívott, hogy elmesélje milyen jó cuccokat szerzett be a mai nap folyamán. Alig várta, hogy lássam és hordhassa már őket. Igazi divatbolond. Ódákat zengett az egyik táskáról. Annyit mesélt róla, hogy már én is kezdtem bezsongni tőle. Amint letettük, mindent lefényképezett és elküldött. Azonban sajnos ez sem volt számára elég, ezért még éjfél előtt skypeon megmutatta őket felvéve. Egy órámba telt elküldenem pihenni. Szerintem még álmában is a ruhákkal volt. Reménykedtem, hogy holnap nem alszok el, hiszen fontos napom lesz!

Sziasztok!
Utálom, hogy általában mindig így kezdem a dolgokat, de: Bocsánat! Remélem november 27. után már több időm lesz írni. Már egy hónapja neki álltam a résznek, de sajnos mindig csak egy-egy mondatra futotta. Ez a részen is meglátszik.:( Tényleg sajnálom.
pusziii