Wherever you are [BEFEJEZETT]

10. rész

Luke elém tett egy poharat, amiben ugyanaz az ital volt, amit legutóbb is ittam, amikor velük voltam. Az első tíz percben csak ültünk egymással szemben. Kellemetlenül éreztem magam, ahogy Luke bámult engem. Sokszor nyitotta szólásra a száját, de inkább mégis becsukta. 

- Köszi, hogy eljöttél. - Mosolygott rám. 

- Megígértem. - Mondtam érzelemmentesen. 

- Igen. - Bólintott. - De megértettem volna, ha nem jössz ide. 

- Luke, ne hidd azt, hogy ez nem fordult meg a fejemben. Csupán érdekel, hogy mégis mit akarsz. 

- Én... én sajnálom. Nem vagyok olyan seggfej, mint amilyennek látszok. - Csak a szememet forgattam rá, amit Luke is észrevett. - Oké, úgy is viselkedek, mint egy seggfej... de a te érdekedben. Nem akarom, hogy csalódj bennem . - Mélyen a szemembe nézett és úgy folytatta. - Tudom, hogy ezzel nem magyarázok meg semmit. Azt is tudom, hogy nehéz elhinni. De arra kérlek próbáld meg és adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam. Tényleg normálisan fogok viselkedni. - Egy ideig csak néztem őt és nem szóltam semmit. Kerestem valami arra utaló dolgot, amivel kiderülhet, hogy most is csak játszik velem. De a szemébe nézve láttam, hogy őszintén beszélt. 

- Rendben. Kapsz egy esélyt.- Mondtam, mire Luke arcán egy boldog mosoly terült szét. Elképesztően aranyosan nézett így ki. - De ha megint valami hülyeséget csinálsz el is felejthetsz! Világos?!

- Mint a nap! 

Egész délután beszélgettünk. Egyszer sem volt bunkó. Persze, piszkált és beszólogatott, de azt is normálisan csinálta. Rengeteg vicces sztorit mesélt a bandáról, rajongókról és a családjáról. Imádtam hallgatni a hangját. Elhívott a jövőheti koncertjükre is, ami itt Sydneyben lesz egy kicsi kocsmában. Mellette túlságosan gyorsan telt az idő. Mire észbe kaptunk már tíz óra volt. Kéz a kézben indultunk meg a házunk felé. Lukenak rengeteg kérdése volt felém. De nekem  koránt sem volt ennyire élvezetes életem, mint neki. Az én történeteim kimerültek a családnál. New Yorkban sincs rengeteg barátom, Sydneyben pedig még annál is kevesebb emberrel kerültem igazán közeli kapcsolatba. Az utcánk álltunk meg. 

- Köszi, hogy eljöttél, Em. - Mosolygott rám megint. - Mit szólnál, ha holnap újra találkoznánk? 

- Huh.. öhm.. Azt hiszem jó lenne. -  Mosolyogtam vissza. Már fájt az arcom a folytonos mosolygástól, de ma annyira aranyos volt, hogy mást sem tudtam csinálni. Egy darabig még egymás kezét fogva álltunk szemben a másikkal. Már éppen készültem megtörni a csendet, amikor Luke hirtelen magához rántott és megölelt és egy puszit nyomott az arcomra, majd elköszönt. Kicsit csalódott voltam, hogy meg sem próbált megcsókolni. Mikor megérkeztem már csak Dan és Apa volt fent. Ők is éppen a tv-t néztek és egyáltalán nem is hallották mikor megérkeztem. A szobámba érve gyorsan elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni. A telefonomat nyomkodtam, amikor egy üzenetem érkezett. 

Már várom a holnapot! Jó éjt Gyönyörűm! xx L. 

Az üzenet elolvasása után mosolyogva csúsztattam a párnám alá a telefonomat. Már egy óra is elmúlott, amikor zajt hallottam az erkélyemről. Felkapcsoltam a villanyom és meglepetten fedeztem fel a 'támadóm'. 

- Luke, mit keresel itt? - Suttogtam. 

- Én csak.. Már holnap van. - Vakarta meg zavarában a tarkóját és vetettem felém egy szemtelen mosolyt.

- Luke nem használhatod az erkélyem bejártai ajtóként. - Nevettem rá. - Veszélyes! - A szobámmal szemben volt egy fa, amit eléggé könnyű volt megmászni. Az egyik ága az erkélyemre is rálógott. Egyszer már megpróbáltam megszökni ott, de apa észrevett és így nem jutottam messzire. - És most komolyan.... mit keresel itt? 

- Hát lefeküdtem aludni, de csak forgolódtam az ágyamban.- Mondta. - Rád gondoltam. - Elkezdett felém jön. - Aztán arra, hogy mennyire várom, hogy lássalak. És gondoltam, miért ne próbálhatnám meg ezt? Nem akartam rád törni! - Mentegetőzött. - Én csak arra gondoltam, hogy nem tettem meg valamit, amit igazán meg kellett volna. - Az arca egyre közeledett. A tekintetét az ajkaim és a szemeim között járatta. Már majdnem összeért a szánk, amikor mozgolódást hallottunk kintről. Lukeot belöktem a gardróbomba, pontosan akkor, amikor kivágódott a szobámnak az ajtaja. Döbbenten néztem az előttem álló személyre. Mégis mit kereshet ez itt? Nem láttam tisztán a gyűlölettől. Magyarázatot akartam arra, hogy hogyan került ide hozzánk éjszaka és mégis mit keres most a szobám ajtajában?!

Sziasztok! 
Hogy telik a nyári szünet? Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam a részt és azt is, hogy pocsék. Sajnos fogalmam sincs, hogy mikor tudok leülni, hogy folytassam vagy éppen mennyit tudok írni. Ebben a hónapban dolgozok és mellette próbálom élvezni a nyarat. Egyébként milyennek találjátok a történetet?