Wherever you are [BEFEJEZETT]

9. rész

Luke állt ott a fiúkkal együtt. A többiek messzebb álltak a fiútól. Mikor észrevette, hogy az ablakban állok eldobta a köveket. Nem értettem mit keres itt éjjel kettő órakor, főleg hogy neki a buliban kéne lennie és jól éreznie magát. Ahogy kimentem az erkélyre és jobban láttam az arcát, csak annyiban voltam biztos, hogy részeg. Ő volt az egyik legbonyolultabb fiú, akivel eddigi életem során találkoztam. 

- Mit keresel itt Luke? - Suttogtam le neki, nem akartam, hogy a szomszédok meghallják. 

- Csak beszélni akartam veled! - Kiabálta nekem vissza.

- Luke, menj el! Fáradt vagyok és felébreszted a szomszédokat! - Mondtam neki. A fiúkra néztem, akik egyből mentek is, hogy elvigyék a kertünkből Lukeot. 

- Gyere, haver! - Fogta meg a karját Calum.

- Nem megyek még el! Nem hallgatott meg! - Tépte ki a kezét. Majdnem elesett a hirtelen mozdulat végett. - Én annyira sajnálom, hogy egy seggfej vagyok, Em! - Nézett rám kétségbeesetten. 

- Most már hallottalak. Menj! - Mondtam és indultam vissza a szobámba.

- Nem megyek el, amíg bele nem egyezel egy normális randiba! - Kiáltott utánam. 

-  Istenem, de igesítő vagy! Elmegyek veled! Most pedig fogd magad és húzz haza, Hemmings! - Kiabáltam vissza neki bosszúsan. 

- Holnap megírom, hol és mikor! - Mosolygott vissza elégedetten. 

A fiúk megfogták és segítettek neki menni. Rebeccának megírtam sms-be az itt történtetek, meglepődött, hogy tényleg ezt csinálta Luke. De kiderült az is, hogy először a fiúk le akarták beszélni, de a fiú azt mondta, hogy nélkülük is eljön, így hát azt látták jobbnak, ha vele jönnek ők is. Becca is jönni szeretett volna, de Ash mondta neki, hogy maradjon ő mindenképpen vissza fog menni hozzá. 

Nagyon nehezen, de három órakörül végre el tudtam aludni. A reggel túl gyorsan jött el. Dan - akiről fogalmam sincs mikor sikerült haza keverednie - már boldogan nevetgélt lent a szüleinkkel. Kimásztam az ágyamból és lassan elindultam én is a konyhába. Úgy éreztem magam, mint egy zombi. A konyhában már csak apa mellett volt hely, így gyorsan helyet is foglaltam ott. Ráfeküdtem az asztalra, ami után hirtelen csend állt be. Csak a tojás sercegését lehetett hallani, amit anya készített. 

- Hosszú volt az éjszaka, Kicsim?- Simogatta meg a fejem apa. Válaszul csak felmordultam.

- Em már éjfélkor lelépett. - Szólt bele Dan.

- Te mikor jöttél haza, Dan? - Kérdezte anya. Amíg mindenki Danre figyelt, nekem jelzett a telefonom, hogy sms-em érkezett. Luke volt az. Reméltem, hogy elfelejti azt, hogy itt járt és azt is, hogy azt mondtam elmegyek vele egy normális randira. Továbbítottam az sms-t Beccának, aki egyből vissza is írta, hogy egy órán belül itt lesz nálunk.

- És mi lenne, ha nem mennék el? - Kérdeztem szégyenlősen a legjobb barátnőmet. Becca egy óra múlva itt állt az ajtónk előtt és próbált segíteni. 

- Ne legyél hülye! Elmész! - Nevetett ki. - Most pedig keresünk neked egy ruhát, amiben azt sugallod "haátbaszolmegintmegjárodkisanyám" . - Ugrott fel az ágyról és már a gardróbomban kotorászott. 

Egy-két óra elteltével elég jól néztek ki ahhoz, hogy Becca abbahagyja a csinosításom. Alig sminkelt ki, mégis teljesen más lett az arcom. A ruhámat végül én választhattam ki. Egy fekete magasított derekú rövidnadrágot választottam és hozzá egy testhez simuló croptopot, ami fekete alapon rózsaszín virágos volt. Mikor már öt felé járt az idő Beccával elindultunk. Rebeccának is annak a Starbucksnak a közelében volt dolga, ahol találkoztam Lukekal. Egész úton azt mondogattam neki, hogy inkább visszamegyek és lefekszek még aludni, mert nagyon álmos vagyok, de ezt a barátnőm egyáltalán meg sem akarta hallani. Mikor beléptem a kávézóba nem volt nehéz kiszúrni Lukeot. Ugyanott ült, ahol múltkor ültünk a többiekkel. Ő is egyből kiszúrt engem és egy hatalmas mosoly terült szét az arcán, amit én nem viszonoztam. Megpróbáltam minél lassabban, odamenni az asztalhoz, addig is telik az idő... de sajnos egyszer csak odaértem. 

- Szia! - Köszöntött vidáman. 

- Szia! - Morogtam neki vissza. Még vetettem egy utolsó pillantást a bejáratra. Megfordult a fejemben, hogy most lelépek. De már késő volt. Lassan leereszkedtem a székre, a fiúval szemben. Nagyon reméltem, hogy ma nem lesz bunkó.