Wherever you are [BEFEJEZETT]

30. rész

Eltelt már 9 hónap, mióta hazajöttünk. Megszületett az öcsénk is, az Andy nevet kapta. Rettentő édes, mindenki nagyon szereti. A suli remekül megy, az egész család izgatott vajon hova vettek fel minket Dannel. Úgy néz ki, hogy Dannel még mindig nem fognak elválni az útjaink. Ugyanazok az egyetemek érdekelnek minket. Ki sem bírnám nélküle. A Lukekal való szakítás után is csak rá számíthattam, meg persze Beccára, aki sajnos nem tudott ténylegesen mellettem lenni, csak virtuálisan. 
Igen, Lukekal vége lett. Csak négy hónapot bírtunk ki. Decemberben mindennek vége lett. Szilveszter előtt. De kezdjük az elején. Az első hét remekül telt miután hazajöttünk Sydneyből. Minden nap beszéltünk, amennyit csak tudtunk. A második hét viszont már húzósabb volt. Neki elkezdődtek a munkálatok a turné körül, nekem pedig az iskolára kellett készülnöm. Csak háromszor találkoztunk a négy hónap alatt. A karácsonyt még együtt töltöttük. A két ünnep közötti időszakot New Yorkban töltötték a fiúkkal, és szerencsére akkor még itt volt Becca és a családja is. Teljesen összetörtem, amikor azt mondta neki ez így nem fog menni. Pontosan ezeket a szavakat használata. Persze én is éreztem, hogy nem megy így, de hideg zuhanyként ért Luke kijelentése. Tudtuk, hogy még mindig szeretjük egymást. Ez volt a legrosszabb dolog, mások úgy szakítanak, hogy gyűlölik a másik felet, mi pedig nem tudtuk ezt tenni, mert nem adtunk okot erre az érzésre. Februárban, Valentin napon, egy SMS várt, amiben csak annyi állt, hogy kapcsoljak az egyik adóra, ahol élőben adtak interjút. Szóba került a szakítást, majd egy dalt adtak elő. A dalt nekem ajánlotta. A legszebb dal volt, amit valaha hallottam. A címe Wherever you are. Miközben hallgattam olyan volt, mintha a kést, amit a szívembe döftek egyfolytában forgatnák. Azóta semmit nem hallottam róla. Nem jelentkezett. Kezd begyógyulni a seb, amit a hiánya okozott. 
Sosem fogom elfelejteni. Az első szerelmet sosem ilyennek képzeltem. Azt hittem, hogy azzal örökké együtt leszek. Persze, ha ez még sem jönne össze, akkor nem hittem, hogy úgy válunk el, hogy még mindig szeretjük egymást. Nem veszekedtünk, nem csaltuk meg a másikat, csak távol éltünk egymástól. Rosszabb ez, mint bármi, amit el tudtam volna képzelni. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá, a csókjaira, a nevetésére. Még mindig ha megrezdül a telefonom abban reménykedek, hogy ő keres, hogy az írja hiányzom neki és kezdjük újra. Vagy csak megkérdezze, hogy újra együtt töltjük a nyarat vagy sem. Minden hiányzik, amihez köze volt. Sosem fogok úgy szeretni senkit, ahogy őt tettem. Sosem tudom neki már elmondani, hogy hálás vagyok azért, hogy ezt mind vele élhettem át. Soha nem találtam volna nála jobb első szerelemet.

VÉGE.

Sziasztok! 
Sajnos elérkeztünk a végéhez. Imádtam írni a történetet, igaz kicsit lassan sikerült eljutni eddig a részig. Mikor elkezdtem írni, már akkor tudtam, hogy nem akarok egy happy enddel végződő sztorit írni. Sosincs happy end a való életben sem, vagyis én nem igazán hiszek benne. Nagyon remélem, hogy élveztétek Luke és Emma nyarát. :) Rengeteg ötletem van új történetekkel kapcsolatban, szóval, ha bármit elkezdek és érdekel tieteket, mindenképpen megosztom veletek itt is.:) Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott és olvasta a történetet. Nagyon sokat jelentett nekem. Bár nem igazán válaszoltam a kommentekre, mindig nagyon jól estek és sokkal nagyobb kedvvel írtam a következő részt. :) 
Remélem az érettségizőknek jól sikerült mind eddigi vizsga! Rám már csak egy írásbeli vizsga vár és belevethetem magam a tételek tanulásába. Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire fárasztó lesz. Hogy tudták ezt mások túlélni?! :D 
Sok sikert mindenkinek!! :D 
Majd még jelentkezek!:D 
Puszii