Wherever you are [BEFEJEZETT]

8. rész

- Em, nyugi semmi gáz nem lesz. - Nyugtatott Becca. - Ha meg mégis történne valami ott lesz Jack és Dan... biztos vagyok benne, hogy nem hagyják annyiban az ügyet. 

- Nem is értem, hogy mehettem ebbe bele. - Morogtam. 

Becca ma úgy állított be hozzánk, hogy közölte velem muszáj - igen, nem lehet beleszólásom - elmennem vele este a partra, ahol bulit rendeznek. Nem volt hozzá nagy kedvem, de mindig jól szoktam szórakozni a bulikban így belementem. Amikor elkezdtünk készülődni kiderült, hogy a tesóm és a haverjai is ott lesznek, ettől kicsit jobban éreztem magam. Miután felöltöztünk és mindennel elkészültünk taxival elindultunk a part felé. A barátnőm ezt az időpontot találta a legalkalmasabbnak, hogy elmondja ott lesz Luke is. Persze gondolhattam volna, hogy a szobámba miért mondta, azt hogy muszáj jönnöm. De azért én kicsit kiakadtam és elkezdtem Beccával vitatkozni, hogy én nem akarok este vitatkozni. Igen, ez teljesen normális, hogy ezen viszont van erőm vitázni. Már a part közelében voltunk mikor elkezdtem lenyugodni. Már láttuk az ott bulizókat. Gyorsan kipattantunk a taxiból és elindultunk mi is a zaj irányába. Ahogy beértünk kiszúrtam Ashtonékat nem messze tőlük pedig a tesómékat. Becca előre sietett és Ashton nyakába ugrott. Én csak el akartam iszkolni mellettük. Viszont Calum észrevett és odahívott magukhoz. 

- Már nem is köszönsz nekünk? - Nézett rám szomorúan Mikey. 

- De...persze, csak oda akartam előbb menni Danhez.- Mosolyogtam rájuk. - Szóval megyek is. Majd találkozunk még!- Meg sem vártam mit mondanak, szaladtam a tesómék felé. Jack pont háttal állt nekem így rá tudtam ugrani mikor odaértem. 

- Tudod, ha Dan nem szól, hogy jössz és én nem ismernélek ilyen jól, most a homokban feküdnénk. - Nevetett hátra. 

- Csak nem félsz egy kis homoktól? -Kérdeztem miközben szálltam le a hátáról. - Mit iszol? - Válaszát meg sem várva vettem ki a poharat a kezéből és húztam meg. 

Nem voltam sokáig Jackékkel. Sok mindenkit ismertem és jó volt új emberekkel találkozni. Rengeteget táncoltam. Néha összefutottam egy-egy sráccal vagy Beccával. Luke sosem volt a közelemben, amit kifejezetten élveztem. Mivel már be voltam csípve az sem érdekelt, hogy Luke is ott állt Beccával, Ashtonnal és Calummal, odamentem hozzájuk. 

- Sziasztoooook! - Öleltem meg őket. 

- Mennyit ittál Emma? - Kérdezte tőlem B, aki közbe nevetett rajtam. 

- Nem sokat. Csak akkor iszok, ha Danhez vagy Jackhez keveredek... elég sokszor keveredek oda. - Suttogtam. 

- Igen, azt látjuk. -Szólt bele Luke. 

- Még jó, hogy egyáltalán nem érdekel a véleményed. - Néztem rá szúrósan. 

- Úristen ez a kedvenc számom! Ash gyere táncolni! - Kiáltott fel a barátnőm és már ott sem voltak. Nem sokkal később Calum is eltűnt mellőlünk. Csak ketten maradtunk. Lukekal. Most legszívesebben megöltem volna Beccát. Már elindultam, hogy keressek egy jobb társaságot, de Luke megragadta a kezem és elém állt. 

- Nincs kedved táncolni? - Kérdezte tőlem kedvesen. 

- Luke engedj el! - Rángattam a kezemet. - Döntsd el mit akarsz! Egyszer bunkó vagy aztán kedves és utána megint bunkó. Ne játssz velem! 

- Akkor most táncolsz velem vagy nem? - Úgy csinált, mintha meg sem hallotta volna azt, amit az előbb mondtam neki. 

- Rohadtul nem! - Mondtam a szemébe és elmentem mellette. Gyűlöltem! Azt hitte, hogy mindenkivel megtehet bármit csak azért, mert ő egy sztár. Kit érdekel, ha egy gerinctelen ember?! Attól még, mert jól néz ki nem kaphat meg mindenkit. 

Nem bírtam elviselni a zajt és az embereket magam körül, így egy nyugisabb partszakaszra mentem, ahol leültem a homokba. Imádtam, nézni a tengert. A szemem sarkából láttam, hogy valaki helyet foglal mellettem, de nem akartam róla tudomást venni. Utáltam, hogy követett. Én csak egyedül akartam lenni egy kicsit. 

- Én... én sajnálom, hogy ilyennek látsz. - Törte meg Luke a köztünk lévő csendet. - Én csak nem akarom, hogy csalódj. 

- Luke, hogy te mennyire figyelmes vagy! - Szóltam vissza lenézően. - Nincs most ehhez erőm. Kérlek menj el. - Mondtam, miközben elfeküdtem a homokban. 

- Hidd el, mindennél jobban érdekelsz. - Termett felettem Luke. - Tudom, hogy nem úgy tűnik. - Suttogta, miközben a tekintete a szemem és az ajkaim között cikázott. Az arca egyre közelebb volt, majd pár centire tőlem megállt. Az engedélyemre várt. Másra sem vágytam csak a csókjára. Már éppen kinyitottam volna a számat és kértem volna, hogy tegye meg, amikor eltűnt felőlem és mellém ült. - Nem. Ez nem történhet meg most. - Beszélt magában.

- Mégis miért nem? - Ültem fel már én is. 

- Mert nem részegen foglak megcsókolni. - Felelte ingerülten. 

- Tudod mit?! Jobb is! - Álltam fel. - Nem kell nekem olyan pasi, akinek ilyen hangulatingadozásai vannak, mint neked. Úristen! Fordulj orvoshoz! - Mondtam és ott hagytam. 

Elindultam a bulizók felé. Meg akartam keresni a többieket, hogy elmondhassam neki, hogy haza megyek. De mivel nem találtam senkit ezért küldtem Rebeccának és Dannek is egy-egy sms-t, amiben tudatom velük. Mikor szálltam be a taxiba láttam egy alakot, aki éppen felém fut és a nevemet kiabálta. Nem foglalkozva a fiúval beszálltam az autóba. Láttam Luke szomorú tekintetét, amikor elhajtottunk mellette. Lelkiismeret-furdalásom lett, amiért nem hallgattam meg és mert olyan csúnyán beszéltem vele. De tudtam, hogy megérdemelte. Valakinek tudatnia kell vele, hogy nem lehet minden úgy, ahogy ő szeretné. Reméltem, hogy nem lesz otthon senki. Nem emlékeztem, hogy mondtak-e valamit a szüleink hol töltik az éjszakát. Szerencsére senkit nem találtam otthon. Szerettem egyedül lenni... és most különösen vágytam rá. Gyorsan lezuhanyoztam majd elfeküdtem. Már pont elaludtam volna, amikor hangokat hallottam. Olyan volt, mintha valaki a nevemet kiabálta volna. Nehezen, de kikeltem a pihe-puha ágyamból és az ablakomhoz sétáltam. Teljesen lesokkolt az, amit ott láttam...