Wherever you are [BEFEJEZETT]

6. rész

• Luke szemszöge •

A fiúkkal ma Mikeyhoz mentünk. Mindannyian a tv előtt ültünk és xbox-oztunk. Régebben is ezt csináltuk, sőt még most is ezt tesszük, ha van pár szabad óránk turnéközben. Már reggel óta itt vagyunk és hallgatjuk Ashton hülyeségeit vagy azt ahogyan Beccát isteníti.

- Igen, Ash felfogtuk... ez a lány más. - Szólt közbe Cal, amikor újra elkezdett Beccáról mesélni. - Engem jobban érdekelne az, hogy Luke mit keresett tegnap Emmával?! Sose ilyen csajokat szedsz össze.

- Igen, Emma más. - Mosolyogtam Calumra, aki összehúzott szemöldökkel méregetett. - Ember, nem várhatod el, hogy most én is ódákat zengjek egy lányról... eleget hallottunk Beccáról.

- De, elvárom! Szóval...? - Most már mindenki rám figyelt... még Mikey is megszakította a játékot.

- Jézusom, ti ezt most komolyan mondjátok?! - Mind a négyen bólintottak. - Ott a buliba, amikor megismertük őket, nos néztem ahogyan táncol és Todd odaállt mellém és közölte, hogy nincs nála esélyem. Szóval mi fogadtunk.

- Mi van?!- Kiáltott fel mindenki.

- Ez csak egy kicsike motiváció. Amúgy is bepróbálkoztam volna nála... így csak még izgalmasabb.

- Luke, haver... - Ült mellém Ash és átkarolta a vállam. - tudod, hogy nagyon bírlak... - Nézett mélyen a szemembe, mire bólintottam. - ezért kell elmondanom neked azt, hogy egy baszott nagy idióta vagy.

- Ne csináljátok már. Ki sem fog derülni. Az sem biztos, hogy összejön. Nézzetek rá, ő teljesen olyan, mint egy... egy.. huh nem is tudom csak olyan csodálatos. Nem illünk össze. Ha van esze úgysem dől be nekem.

- Remélem mikor kiderül a tesója nem akarja szétverni a csinos kis fejedet. - Szállt bele a beszélgetésbe Mikey is.

- Tudjátok mit?! Én most inkább elmegyek. - Álltam fel a kanapéról és elindultam kifelé. Senki nem szólt utánam. Senkit nem érdekelt merre megyek. Még én sem tudtam hova akarok menni. Tudtam, hogy a fiúknak igazuk volt, teljesen olyan, mintha ki akarnám használni ezt a lányt, pedig egyáltalán nem ez a szándékom. Ahogy a parton sétáltam beláttam, hogy igaza volt a szüleimnek, muszáj volt hazajönnöm kicsit és kiszellőztetni a fejem.

Fel sem tűnt egészen addig, hogy hova is tartok, amíg nem álltam Em háza előtt. Mély levegőt vettem és becsöngettem. Hallottam kiszűrődő zajokat és lábdobogásokat. Olyan volt, mintha valaki az ajtóhoz jönne, de aztán minden elcsendesedett. Újra csengettem és most mintha valami választ is hallottam volna.

- Én fogok előbb odaérni felejtsd el! - Még az ajtón túl is hallottam már Em édes hangját és nevetését. Hirtelen feltépte az ajtót, de még nem rám figyelt. - Ééééés ezennel tényleg kijelenthetjük, hogy szolgálni fogsz egy hétig! - Nevetett a háta mögé, majd végre rám nézett. - Szia Luke! Mi járatban? Gyere beljebb! - Ragadta meg a kezem és berángatott maga után. Én egészen eddig csak egy 'sziát' tudtam kinyögni. Bevezetett a nappaliban, ahol ott volt Dan, a húga és Jack. - Nézzétek kit hoztam! Még egy szemtanúja van annak J, hogy pancser vagy.

- Hagytalak győzni Törpe, nehogy azt hidd nem értem volna előbb oda az ajtóhoz. Csupán szerelmes vagyok beléd és mindent megragadok, hogy még közelebb kerülhessek hozzád. Szerelmem jeléül még szolgállak is. - Jack az egész monológja alatt a kezét a szívén tartott és a hangja csöpögött az iróniától. Aranyos volt Emma, ahogy nevetett ezen. Időközben Bonnie már a lábamat ölelgette.

Em gyorsan lerángatta rólam Bonniet és karon ragadott megint. Felhúzott maga után a lépcsőn és megállított a folyosó végén az egyik ajtó előtt.

- Óriási kupi van a szobámban, figyelmeztetlek!- Mondta mikor kinyitotta az ajtót és betessékelt rajta. - Ezek a hülyék bejöttek és direkt szétszórták az ágyamon lévő ruhákat, mert nem mentem le hozzájuk. Tiszta gyagyásak. -Nevetett.

Em neki látott eltakarítani a rendetlenséget, nekem pedig addig volt időm körbenézni a szobájában. A falak fehérek voltak a bútorok pedig fehérek. Igazán ízlésesen rendezte be. A polcokon volt néhány kép a családjával és a barátaival. A szoba egyik felében ott egy fekete kanapé, előtte egy fekete asztalka, ami egy fehér szőnyegen áll. Velem szemben egy fehér íróasztal áll az egyik oldalán a polcokkal a másikon pedig egy erkély ajtóval. Középen egy francia ágy van, amit éppen próbál rendbe tenni. Ezzel szemben van egy tv, ami alatt egy kicsi szekrény áll. Mellette mind a két oldalon egy-egy ajtó.

- Mindjárt végzek! Addig ülj le. - Mutatott a kanapéra. Helyet foglaltam és figyeltem, ahogy eltűnik az egyik ajtó mögött, ami a gardrób lehet. - Készen is vagyok! -Foglalt helyet mellettem.

- Szép szoba!

- Ez hasonlít a New Yorkban lévő szobámra a leginkább. De mikor még kisebbek voltunk nem volt itt állandó házunk. Akkor mamánál laktunk nyáron és ott lehet kicsit jobban szeretek lenni. Kisebb az a szoba, de a szívemhez nőtt már, hiába kislányos az a szoba. - Miközben mesélt fel-le rugózott a kanapén. - Bocsi, kicsit hiperaktív vagyok ma. - Nevetett rám. - Mit keresel itt?

- Hát felrángattál ide, így kerültem most a kanapédra. - Próbáltam kerülgetni a választ. Pontosan még én sem tudtam mit keresek én itt.

- Luke, komolyan. Miért jöttél ide?

- Én csak... nem tudom... Oké, figyelj.. -Vettem egy nagy levegőt belekezdtem. - köztünk nem lehet semmi. Én nem vagyok kedves vagy vicces és egyáltalán nem vagyok neked jó. Viszont úgy érzem most kell ezt tisztáznunk.

- De... de barátok még lehetünk, nem? - Nézett rám szomorúan.

- Nem. Nem akarok a barátod lenni. - Néhány másodpercig csöndben volt és bólintott, majd felállt és kinyitotta az ajtót.

- Akkor kérlek most menj el. Ha nem gond nem mutatnám meg a bejáratot remélhetőleg megjegyezted az utat.

Nem kellett többször mondania, egyből felálltam és elindultam kifelé. Már a lépcsőn tartottam lefelé, amikor Em becsapta a szobájának az ajtaját. Megálltam a lépcső alján és csak arra tudtam gondolni, hogy mekkora egy barom vagyok, hogy belekevertem az életembe ezt a lányt. A nappaliba be sem nézve szinte már rohantam a bejárati ajtóhoz. Útközben írtam egy sms-t a srácoknak, hogy jöjjenek át... Bár ahogyan ismerem őket azt mondják hülye vagyok. Amiben igazuk is van... nem gondoltam át rendesen, hogy mit is csinálok. Ash és Becca miatt mindig össze fogunk futni. Igazán érdekes nyárnak nézünk elébe...