Wherever you are [BEFEJEZETT]

14. rész

- Jackkel meg még pár haverral leugrunk a közeli bárba és talán benézünk Spice Cellarbe. - Nézett rám Dan a kanapéról. Anya, Apa és a többiek már három órája leléptek itthonról. Csak a miénk volt a ház. Nem mintha a szüleink bármiben is gátoltak volna. De most Dan úgy érezte, hogy bármit megtehetünk. Csak reménykedni mertem, hogy ettől függetlenül nem akar játszani a szüleink bizalmával. 

- Oké. Én itthon leszek. - Mosolyogtam rá. 

- Nem hívsz át senkit? - Nézett rám értetlenül.

- Ööö... Nem? - Néztem rá vissza értetlenül. - Becca Ashtonnal randizik. Te és J elmentek. Nagyon rajtatok kívül nincsenek barátaim. - Dan felhúzott szemöldökkel mérlegelte a mondandómat. - Mármint olyanok, akiket szívesen látnék itt és lennék velük egyedül. - Helyesbítettem. - Úristen, de pancser vagyok nélkületek. -Nevettem ki magam. 

- Igen, az vagy. - Szállt be Dan is. - És mi van Lukekal? 

- O, hát ő... Nem hiszem, hogy lenne kedve átjönni. 

- Te tényleg nagyon béna vagy. - Nézett meghökkenve Dan. - Az a srác oda van érted. Ha azt mondanád neki nyalja meg a talpad, biztos lehetsz benne, hogy megtenné. 

- Te totál hülye vagy. - Mondtam hitetlenkedve és a figyelmemet a tv-nek szenteltem.

- Hát jó. Akkor ülj itthon egyedül. Viszont én megyek készülődni, egy óra múlva indulok. - Állt fel mellőlem Dan. 

Sokáig ültem még a kanapén és gondolkodtam azon, hogy írjak-e Lukenak. Tisztában voltam vele, hogy Dant csak holnap délután fogom látni, addig pedig egyáltalán nem volt kedvem egyedül lenni. Még azután is csak ültem és forgattam a telefonomat a kezemben, amikor Dan elment itthonról. Mikor meguntam az egyedüllétet írtam Lukenak egy sms-t, amire egyből válaszolt is. Volt egy órám elkészülni mire itt lesz. Gyorsan felszaladtam a szobámba és kicsit rendbe szedtem magam. Luke pontosan kilencre itt volt nálunk. 

- Dan miért ment el ilyen korán? És téged miért nem hívott magával? - Kérdezte miközben kaját készítettem. 

- Mert még beugrottak Jackhez. Tudod ez azt jelenti, hogy ott is isznak még két órán keresztül, mert várják, hogy mindenki megérkezzen. És azért nem hívott, mert most pasis estét tartanak. - Magyaráztam. 

- A szüleitek nem félnek így itt hagyni benneteket? 

- A szüleink azt hiszik, hogy max csak Becca és Jack jönnek át. Velük is csak a kanapén ülünk és nézünk valami filmet. Nem mintha megtiltanák, hogy elmenjünk bulizni vagy ilyesmi. Csak ez most egy teszt féleség. Tudod, hogy jól viselkedünk vagy visszaélünk a kedvességgel és bulit csapunk...

- Vagy áthívsz egy fiút. - Vágott közbe Luke.

- Pontosan, vagy áthívok egy fiút. - Ismételtem meg. 

Miután elkészítettük a vacsorát leültünk a tv elé és néztünk egy filmet miközben ettünk. Hiába ment a film mi egyáltalán nem figyeltünk rá, egyfolytában beszélgettünk. Szerettem Lukekal beszélgetni. Neki izgalmas élete volt, izgalmas történetekkel és Luke igazán értelmes volt, tehát bármiről remekül el tudtam társalogni vele. Luke segített elmosogatni és rendet tenni mielőtt elmentünk volna aludni. Megágyaztam neki a vendégszobában. 

- Nem aludhatnék a szobádba a kanapédon? - Állt meg mellettem az ágy mellett Luke. 

- De, persze! - Elkezdtem leszedni az ágyról az ágyneműket. Nekem is megfordult a fejemben, hogy aludhatna a szobámban, de nem volt merszem felhozni. Luke is segített a cipekedésben. Gyorsan megágyaztunk a kanapén, majd elterültünk a földön. Nagyon sokáig beszélgettünk még egymás mellett feküdve. 

- Luke, én nagyon fáradt vagyok. - Ásítottam egy hatalmasat. 

- Jobb lesz, ha lefekszünk. - Tápászkodott fel. Felálltam én is a földről, és megvártam, amíg Luke elhelyezkedik a kanapén, majd lekapcsoltam a villanyokat. 

- Luke?!- Suttogtam át a fiúnak. 

- Igen?- Suttogott vissza.

- Köszi, hogy átjöttél. Nagyon unatkoztam volna egyedül. - Mosolyogtam rá a sötétben. 

- Bármikor számíthatsz rám, Em! - Reménykedtem benne, hogy tényleg igaz, amit mond. Már majdnem elaludtam, de Luke forgolódásától nagyon nehezen ment. Tudtam, hogy nem a legkényelmesebb az a kanapé, de sose gondoltam volna, hogy ennyire rossz. 

- Luke, nem fekszel ide mellém? Nehezen tudod elaludni a mozgolódásodtól. - Nevettem fel. 

- Biztos nem gond? - Kérdezte Luke, de akkor már elindult az ágyamhoz. Meg sem várta a válaszom, már be is huppant az ágyamba. - Köszi, kicsit kényelmetlen volt ott. 

- Nem gondoltam rá, sajnálom. - Mondtam neki, miközben szembe tornáztam magam vele. Luke csak szótlanul bámult rám. Elsimította az egyik hajtincsem, ami a szemembe lógott. Ha lehetséges, akkor pirosabb voltam, mint egy paradicsom.  Örültem, hogy nem látta az arcomat a sötétség miatt. A kezét továbbra is az arcomon tartotta. Csak arra tudtam gondolni, hogy vajon meg fog-e csókolni. Már kész lettem volna hangosan is feltenni a kérdést, amikor megéreztem ajkait a sajátomon. Amikor felocsúdtam a döbbenetből, Luke már húzódott is el. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy nem szeretném azt, hogy megcsókoljon, ezért megfogtam és a tarkójánál fogva visszahúztam. Csak egy ártatlan puszit nyomtam az ajkaira. 

- Jó éjt, Luke! - Mosolyogtam a fiúra. 

- Jó éjt, Em! - Éreztem a hangján, hogy ő is mosolyog. Megfordultam neki háttal, Luke pedig egyből átölelt. Reméltem, hogy reggel is így fogunk felébredni. Luke mellett biztonságban éreztem magam. Azonban egy kicsike részem félt, hogy mi történik ha beleszeretek a mellettem fekvő fiúba.

Sziasztok! 
Elnézést szeretnék kérni, hogy csak most hozom a részt. De sajnos, nem igazán volt szabadidőm. Remélem mostanában több lesz, és tudok írni egy-két részt. Remélem tetszik a történet. Köszönöm, a vote-okat és, azt is, hogy átléptük már az 1K-s nézettséget/olvasottságot. ♥
További szép nyarat! Élvezzétek ki! Sajnos hamar elröppen ez a két hét. :( 
Puszii